|
THY CATAFALQUE LYRICS
"Tûnõ idõ tárlat" (2004)
1. Csillagkohó
2. Neath waters (Minden vízbe mártott test)
3. Bolygó, bolyongó
4. Kék ég karaván
5. Héja-nász az avaron
6. Zápor
7. Az õsanya szól ivadékaihoz
8. Varjak fekszenek
1. Csillagkohó
Az anyag galaxisokra és csillagokra tagozódik.
A metagalaxis sûrûségeloszlása ennek következtében
nyilvánvalóan inhomogén.
A kezdeti eloszlás homogén, izotrop…
Elliptikus galaxisok
Csillagokban születnek
Körbeforgó spirálkarok
Fénytelen örvénylenek
Forduló csillagrendszer
Épülõ távolságban
Elnyúló õspályákon
Álmodva azt kívántam
Hogy te legyél a Hold
Ami mindig bennem volt
És én legyek a Nap
Ami benned megmarad
Holdvilágba’ elalszom ma
Nem ébreszt fel engem soha
Senki ember ez világon
Úgy alszom el azt kívánom!
Fragmentális folyamatok
Gravitációs felhalmozódás
Erõ!
Anyag!
A kötési energia
Meghatározható
Erõ!
Anyag!
Kétségbevonhatatlan létezés
Lüktet a kozmosz!
Erõ!
Anyag!
Életgép, csillagkohó
Salak lesz bennem a lélek!
Erõ!
Anyag!
Salak!
2. Neath waters (Minden vízbe mártott test)
And as the spirit’s grained to sack
Of shining flesh by mills of time
And as the flaming’s drowned to mud
All whisper me mortality…
By window slumbering deeply
Soulsilence, rainpainting of thee
Ships of time sail me home this night
Let the sea wash my hair weak white
Glasshearted clouds above diving
Veering and falling and rising
Nightfall room, winter shade these days
I close my eyes when I am awake
Beneath an evening garden
Glowing the loneliness
These are the shades of passing
To paint incandescence
The machines of changing
Revolving, rotating
Ships of time sail me home this night
Neath waters slumbering
Neath gardens still glowing
Let the sea wash my hair weak white
When you wake up, you close your eyes
Wake up, close your tiny eyes
When you wake up, you close your eyes
Wake up, you close your tiny eyes…
3. Bolygó, bolyongó
Szárnyát kibontja
Vásznát kioldja
Minden porontya
Minden porontya
Bolygó, bolyongó
Bolygó, bolyongó
Bolygó, bolyongó
Bolyongó bolygó
4. Kék ég karaván
5. Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Õszbe.
Vijjogva, sírva, kergetõzve.
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak.
Csattognak az új héja-szárnyak.
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk.
Valahol az Õszben megállunk.
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk;
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az õszi avaron.
6. Zápor
Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhõk.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporik a csöpp. Nézek utánad.
Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
Nyújtózik, az izmok erõs szövedéke
Még õrzi a vad szorítást, a szerelmet!
Emlékezik és gyötri a bánat.
Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
Úgy röppen a lélek utánad, elébed,
Ó, semmi, de semmise már! Ez a zápor
Sem mossa le rólam a vágyat utánad.
7. Az õsanya szól ivadékaihoz
Az Õsanya szól ivadékaihoz
Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengõ fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.
Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.
Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntõ sûrû ködben,
Hol görcs kérgekbõl pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépõ gyors körökben
A legvégsõ, feloldó, korom éj.
A medve-õs
Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
A hyperboreus az éjben
Bundafejtõ kést élesít,
Dalolja medve õseit
S megöli gyermeki-serényen.
Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bõrén.
Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszökõ fény,
Talán egy rovar szárnyfedõjén.
8. Varjak fekszenek
Öreg leszek nagyon holnap
Nagykabátot terítek a szívemre
Vállamra varjak fekszenek
Hajamból holt lepkék
Velük mozdul a domb, a dér
És kék vászon lesz az ég
Ha lefekszem alá
Szívemen nagykabát
Öreg leszek nagyon
Lassú és jó
|
|
