|
POKOLGéP LYRICS

"Oblatio" (2006)
1. Minden Nap 2. Adj �j Er�t 3. M�gegyszer 4. Vallom�s 5. Hol Van A Sz� 6. H�bor� Gyermeke 7. �gy Sz�p Az �let 8. A T�ls� Part 9. Aki M�sk�pp �l 10. A Jel 11. Ide Tartozom
1. Minden Nap
Minden nap
Minden nap vágyadban újra ébredek,
Kétségek közt nem létezem,
Keresztem légy!
Minden nap tekintetedben égjek el,
Ã�ldozz, még nem tagadhatsz meg,
SÃrig öleljél!
Kétségek közt, ha fetrengsz,
Elveid tagadd értem.
Ã�bren vagy álmodozva,
Emelj fel, a mennyországot add!
Refr.: Megölt hitem lábaidhoz teszem,
Porba rogyva, pokolban égjek el.
Megölt hitem lábaidhoz teszem,
Ã�rted porba rogyva, pokoltüzében égjek el.
A néma semmivel minden nap én ölelkezem,
Hiányod feledtesd velem,
Keresztem légy!
Minden nap az élet, a végzet vagy nekem,
Testeddel eggyé leszek,
SÃrig öleljél!
Kétségek közt, ha fetrengsz,
Elveid tagadd értem!
Ã�bren vagy álmodozva,
Emelj fel, a mennyországot add!
2. Adj �j Er�t
Adj új erÅ�t
Villámok vágtatnak felhÅ�kön át,
Fákat csavar ki újra a szél.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.
Meggörbült testem,
Az élet nehéz.
Ã�ldöz a nyomor,
Nincs munka nincs pénz.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.
BÃrnom kell, bÃrnom még,
BÃrnod kell, bÃrnunk kell még!
Refr.: Adj új erÅ�t!
SegÃts ha kell!
Adj új erÅ�t,
Hogyha elbuknék!
Adj új erÅ�t!
Segits ha kell!
Adj új erÅ�t,
Hogyha elbuknék!
Villámok vágtatnak felhÅ�kön át,
Fákat csavar ki újra a szél.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.
Hová futhatnék?
Hová bújhatnék?
Mindenki vihartól fél.
BÃrnom kell, bÃrnom még,
BÃrnod kell, bÃrnunk kell még!
3. M�gegyszer
Mégegyszer
Gyere újra, hogyha kellek,
Itt leszek valahol,
Visszajöttem én is érted,
Halld meg azt, ami szól!
Ã�llj velem a város felett,
Ã�gy örök az álmom veled,
Rossz életed nem látszik a magasból,
Bármi történt, ne gondolj ma rá!
Gyere vissza, hogyha kellünk,
Itt vagyunk valahol,
Súgd a dalt, mit együtt Ãrtunk,
Az legyél, ami szól!
Jöjj velünk és nincs több panasz,
Mélyrepülés, gyilkos tavasz,
Már jártunk a világ végén,
Jól tudod, hogy ha nem vagy, hiányzol!
Refr.: Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém,
Ã�rezzem, hogy valahová tartozom,
Ã�nzetlenül add magad,
Mégegyszer, ébredj fel!
Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém,
Ã�rezzem, hogy valahová tartozom,
Ã�nzetlenül add magad,
Mégegyszer, ébredj fel még!
Gyere újra, visszahÃvunk,
Kell egy hang, kell egy szó,
Amit nekünk mért az élet,
Látnunk kell, mi a jó!
Ã�llj velünk a felhÅ�k felett,
Ã�gy örök az álmunk veled,
Bús napokat dobd le hát a magasból,
Ennyit érünk, tudod jól!
4. Vallom�s
Vallomás
A keresztek már megfordÃtva nÅ�nek az ég felé,
Vádló szemek sújtanak le ránk,
Amit hirdetünk, az nem mindenhol tetszik mindenkinek,
A kemény daloktól felkopik a szánk.
Ã�lszent lányok réges rég nem érdekelnek minket,
Vasszűzekkel fekszünk és kelünk,
Lépten nyomon megköveznek érte az emberek,
Az elveinkbÅ�l akkor sem engedünk.
Refr.: Zsebedben kevés a pénz,
Máról holnapra élsz,
Neked csak egy marad,
Emberek szemében szálka vagy.
A vasszűzek vaskohókban végzik a sorsukat,
Volt mát szűz, aki máglyán elégett,
Tudnotok kell, minket csak azok Ãtélhetnek el,
Akik életükben sosem vétkeztek.
Refr.: Zsebedben kevés a pénz,
Máról holnapra élsz,
Neked csak egy marad,
Emberek szemében szálka vagy.
5. Hol Van A Sz�
Hol van a szó
Szeretnék álmodni egy szebb holnapot,
Melyet szebbnek láthatok.
Szeretném, ha másképp élhetnénk,
Egymásra nyÃltan nézhetnénk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
Refr.: Mondd hol van a szó, ami elmondaná,
Amit érzek belül, miért hajt a vágy!
Mondd hol van a szó, amit nem mondtam el,
Amit érzek belül,
Egy egyszerű, tiszta, Å�szinte szó.
Szeretném azt hinni, hogy csodák vannak még,
A szÃvekben felolvad a jég.
Szeretném, ha nem lenne hazugság,
Ha egymáshoz nyÃltan szólhatnánk.
Erre vágyom rég,
Ezért mindent megtennék.
Erre vágyom rég.
6. H�bor� Gyermeke
A háború gyermeke
Háború gyermeke, parancsra született,
Mindig agresszÃv volt, sosem nevetett,
Páncélöklöcskéje labdát sosem fogott,
Nem, nem épÃtett, csak lerombolt.
Háború gyermeke, mesét nem hallgatott,
Azt szerette, ahol bárki meghalhatott,
Harckocsikkal játszott, örült, ha temetett,
Annak vérén hÃzott, ki éhezett.
Refr.: Nem, ne ássunk sÃrokat!
Milliókat egy miatt.
Soha ne kÃsértsen már!
Nem, ne ássunk sÃrokat!
Milliókat egy miatt.
Ne szülessen több halál!
Háború gyermeke, úgy volt elégedett,
Hogyha maga körül mindent felégetett,
Nem szerette senki, a világ rossza volt,
Félt tÅ�le élÅ� és a holt.
Refr.: Nem, ne ássunk sÃrokat!
Milliókat egy miatt.
Soha ne kÃsértsen már!
Nem, ne ássunk sÃrokat!
Milliókat egy miatt.
Ne szülessen több halál!
7. �gy Sz�p Az �let
Ã�gy szép az élet
Lennék én vad folyó, sziklákat szétzúzó,
Vagy magasban felhÅ�, szabadon szárnyaló.
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él,
Csak Ãgy édes az élet, ez a világ Ãgy szép.
Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol.
Inkább vagyok, aki vagyok: egy Å�rült rockzenész,
Nekem Ãgy édes az élet, ez a világ Ãgy szép.
Refr.: Gyomláld ki lelkedbÅ�l a búbánatot,
Gyere a közelembe régi barátom,
Itt minden fáradt napon szükség van rád,
Ã�rted az ördögöt is seggbe rúgnám!
Kiálts, hogy halljam a hangod még jobban,
Akkor nem érdekel, hogy mit hoz a holnap,
Ã�ld meg a szÃvemben a kétségeket,
Ã�gy édes az élet, ez a világ Ãgy szép!
Lennék én óriásfa, mindenen felszökÅ�,
Vagy nyári villám, mindent felperzselÅ�.
Lennék én tékozló fiú, ki csak a mának él,
Csak Ãgy édes az élet, ez a világ Ãgy szép.
Nem lennék gazember, ki egy országot megrabol,
Vagy ostoba, aki helyette meglakol.
Inkább vagyok, aki vagyok: egy Å�rült rockzenész,
Nekem Ãgy édes az élet, ez a világ Ãgy szép.
8. A T�ls� Part
A túlsó part
Valaki végleg elment,
Egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott,
Egy új világ hÃvta az ég felé.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.
Refr.: Valaki végleg elmehet,
Å�rizd meg emlékét, és el ne feledd,
�gy majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.
Valaki végleg elment,
Remélem, hogy célba ért,
Tegnap még féltett
Ã�s éreztem mindig tekintetét.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.
Refr.: Valaki végleg elmehet,
Å�rizd meg emlékét, és el ne feledd,
�gy majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.
Valaki végleg elmehet,
Å�rizd meg emlékét a szÃvedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.
Várj a túlsó parton, lelked szabadon szálljon!
9. Aki M�sk�pp �l
Aki másképp él
Napról napra egyre jobb vagyok,
De jutalmat érte ritkábban kapok,
De néha napján testem enni kér,
Mástól függ, a munkám mennyit ér.
Refr.: Aki másképp él,
Nem érti, hogy élek én.
Aki másképp él,
Nem tudja, mit érzek én.
Aki másképp él,
Nem érti, hogy élek én.
Aki másképp él,
Nem tudja, mit érzek én.
Figyelj rám!
Nincs a Földön igazság.
Napról napra gondtalanul él,
Luxus ribanc, hitelkártya, pénz.
Látványuk mélyen belém vág,
Az Å� életük egészen más világ.
10. A Jel
A jel
Amikor kölyök voltam,
16 éves, nyughatatlan srác,
Valami fekete bárány koncerten voltam,
Mert egy barátom elcibált.
Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem,
Nem tudtam, mivan,
A rock and roll szólt,
S tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart.
Refr.: Testemen a jel,
Mely belém égett,
Nincs helyem,
�n nem nyughatok.
Hogy más legyek,
Tudod, azt nem tehetem,
Más zenét én nem játszhatok.
Testemen a jel,
Rég belém égett,
Nincs helyem,
�n nem nyughatok.
Hogy más legyek,
Tudod, azt nem tehetem,
Más zenét én nem játszhatok.
Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem,
Nem tudtam, mi van,
A rock and roll szólt,
S tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart.
11. Ide Tartozom
Ide tartozom
Ide tartozom,
Nem tagadhatom,
Ã�rtatlan bűnösök közt,
�n is csak egy vagyok.
Hazám földjén,
Bolyongok rég,
Nem hagy hidegen, mint egy idegent,
Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen.
Refr.: Ã�n gyűlölöm, hogy szemlesütve kell, járj,
Hogy a gondolat még fáj,
Ã�s gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár,
Ã�n gyűlölöm a háborúk jajszavát,
Nem kell a pénzen vett szabadság,
Ã�s gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár.
Vérem pogány,
Lelkem mihaszna,
Van-e fiú, vagy lány,
Ki értem imádkozna.
Hazám földjén,
Bolyongok rég,
Nem hagy hidegen, mint egy idegent,
Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen.
|
|