|
WATCH MY DYING LYRICS
"Klausztrofónia" (2004)
1. Idomtalan
2. Carbon
3. Klausztrofónia
4. Nullpont
5. Horizont 16:9
6. Technika angyala I
7. Technika angyala II
8. Túladagolt idõ
9. Nicht vor dem Kind
10. Gyúlékony csíra
11. B-terv
12. Nyers hát
13. Kék ég, zöld fû
1. Idomtalan
árban rég egyeztünk meg
csak szoptass még, tankolj tele
nem kell még védekezned sem
majd én ügyes leszek, bízhatsz bennem
aztán magamra drótozok egy cafat
hétfõ reggeli felhõszakadást
rajtam marad, amíg kitart
az a néhány ócska kábeldarab
nem zártam kulcsra az ajtót
csak kérlek, oltsd le a lámpát
cinkos kis túlórákon
tudj szaporodni a fajtám hátán
üresség formája, dharma alakú
tátongás a begyógyult szemû fiókád torkán
a furcsa kis szajhád azzal vígasztalódik
azt hiszi, lesz még nap és gerince
elutasítani
2. Carbon
ükrök szilánkjait illesztem össze
mintha csak álmodnék, megváltozott a kép
mutatna valamit
a mutatók körbe sem jártak rég
mondd, megismersz-e még
közben azt hiszem kifosztották
az éjszaka maradék méltóságát
sötétje csak annyit tett, hogy nem láttam
csak az üres helyedet
árnyékot vet mint ágyat
és ágyat vet mint ráncot
ráncot vet, vihart arat
máshol és máskor járok
kalapácsláb a haranghorizonton
minden léptem csendítés
túlvisszhangzik a városon is, míg
egyensúlyra lelek peremén
tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét
minden más lesz mint rég
az album lángolva ég
nem marad csak szén
már nem várnak többé ismerõs fák
messzebb a karnyújtásnyinál
az album lángolva ég...
3. Klausztrofónia
levetkõzöm magam
az örvényben, agglomerált hálóban
nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen
nincs mit tennem, csak harapni enged
álom marad, hajszálnyi pillanat
a felszín alatt, a torkomon akad
horgon lóg
légzõgyakorlat volt
nem kell hánynom, boldog is lehetnék
üres mappa, csupa lehetõség
...azaz semmi
korgok csak, mint aki gyöngyökre vár
amin végre látni egy cseppnyi fényt
igazi otthonét
akvárium-kirakatok mélyén
horgon lóg
légzõgyakorlat volt
és most fényes szobákról álmodom
ahol lesz párnája a szendergésnek
asztala a vasárnapnak
hagyd, hogy merjem hinni
kérlek, süss fel nap, fényes nap
a bárányok megfagynak
nézd, mintha csak minden egyes nappal
eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó
amit estére rámcsapnak
nincs megfejtés, azt hittem
útközben irattartó-karjaimra tûztem
lejáratlan szerzõdésként kaptam
észt osztok
én is horgon lógok
4. Nullpont
nap nap után, sosem szállhatok le
fejreállíthatom a térképet
felfognám, a sínek miért
ahonnan jöttem, ott érnek újra véget
izzadtság folyt a betört számlapon
a bifokális üveghegyen túl
a távolság talán nem rövidül
éppen olyan örök, akár a blues
nem muszáj tovább vonszolnod
értsd meg, helyettem úgysem tudod
megérinteni a horizontot
megérteni a hívó szót
szélcentrifugában sodródva
megkörnyékez a megfontoltság
hogy nélküled is végigcsináljam
akkor is, ha úgy gondolsz rám
mint egyenletre, az egyetlenre
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
mit vársz, ez csak egy sláger szövege :)
nem érdekel és nem sajnálom
igen, lehet hogy ez az egész
tévedés, de legalább a sajátom
és talán nincs fény az alagút végén
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
5. Horizont 16:9
nap nap után, sosem szállhatok le
fejreállíthatom a térképet
felfognám, a sínek miért
ahonnan jöttem, ott érnek újra véget
izzadtság folyt a betört számlapon
a bifokális üveghegyen túl
a távolság talán nem rövidül
éppen olyan örök, akár a blues
nem muszáj tovább vonszolnod
értsd meg, helyettem úgysem tudod
megérinteni a horizontot
megérteni a hívó szót
szélcentrifugában sodródva
megkörnyékez a megfontoltság
hogy nélküled is végigcsináljam
akkor is, ha úgy gondolsz rám
mint egyenletre, az egyetlenre
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
mit vársz, ez csak egy sláger szövege :)
nem érdekel és nem sajnálom
igen, lehet hogy ez az egész
tévedés, de legalább a sajátom
és talán nincs fény az alagút végén
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
6. Technika angyala I
bár arcát ismertem már
névjegykártyát nyújtott át
diszkrét dicsfényben fürdött
megfogtam Isten lábát
angyal szállt akkor köztünk
nadrágszíján engedve
önzetlen karnyújtással
mindezt csak értem tette
élõben még sokkal szebb volt
míg kártyát választott
csend sem mozdult
nincs több kérdés
úgy kért kódot
egy halk szót sem mondott
egyek voltunk
és minden problémához
újabb tesztet végzett el
újabb számításokkal
önköltséget számolt fel
még kisebb árrést ígért
nem hallottam még jobbat
ingyen tömjénmintát szórt
míg Kafkán gondolkoztam
7. Technika angyala II
bár arcát ismertem már
névjegykártyát nyújtott át
diszkrét dicsfényben fürdött
megfogtam Isten lábát
angyal szállt akkor köztünk
nadrágszíján engedve
önzetlen karnyújtással
mindezt csak értem tette
élõben még sokkal szebb volt
míg kártyát választott
csend sem mozdult
nincs több kérdés
úgy kért kódot
egy halk szót sem mondott
egyek voltunk
és minden problémához
újabb tesztet végzett el
újabb számításokkal
önköltséget számolt fel
még kisebb árrést ígért
nem hallottam még jobbat
ingyen tömjénmintát szórt
míg Kafkán gondolkoztam
8. Túladagolt idõ
meggyújtok még egy szálat
izzik lassan, a hó még várhat
húznak a vonók a csigolyákon
a feszesre hangolt idegeken
a lehetségesnél még gyorsabban
míg haszontalanra nem öregedem
neki hiába a bordaterpesz
nem sajnálja a gyantát rólam
ha évekbe telik is, belegörbít
hogy csak amit szabad, azt álmodjam
meggyújtom az utolsó szálat
a falon át izzik, a hó még várhat
aztán úgyis rámveti magát
ha lejár a korhatár, tovább nem vár
messzire rúgja a kottamankót
úgysem érdemel mást
teker még rajta, hátha megpattan
hangolna feljebb, hogyha tudna
játszana rajtam valami szelídet
jégcsap-ujja újra meg újra
9. Nicht vor dem Kind
ipari szörnyeteghangdaganatok lepték el
a lüktetõ, eleven, nedvzöld csodahippirétet
McDarálták végig az összes mozdulatlant és az
aktivista békeharcos greenpeace-tüntetõket
egy törpe segélykiáltás
zuhant a lánctalp alá
egy törpe segélykiáltás
zuhant a lánc-talp-alá-való
bármely nagyvad felkaphatta volna
ezt az édes kis 16 éves sikolyt
ártatlanul, a gondolatbûncselekmény
vétségében még érintetlen volt
gondos legyek rigatták el
zárat csókoltak kis cukorszemére
aztán néha amikor elõvették
csak annyit mondtak
nahát
mennyit nõttél, kis sikoly
amióta nem láttalak
10. Gyúlékony csíra
jándékom, a gyúlékony csíra
sarjad, feszít, hasogat, repeszt
hová tehettem volna magamban
miközben szomjazó gyökereket ereszt
rántsd ki a földet a négy sarkából
alatta biztos megtalálsz
ha elültettél is, Benned járok
itt várok Rád
csak lobban, aztán csillámokat ad
az utolsó kis lehulló cseppbe
hullámot gyûrûz a panel hátán
némaságba öltöztetve
kérem azt a hazug nyelvedet
Hús- és Értelem Anya
elhallgatni, elhallgattatni
míg a józansággal nyugton nem hagy
és ha megcsap a tegnap szele
csengõ szemcséidbe fújok
ha elül végre a csend is egyszer
megnyugszanak majd a húrok
11. B-terv
hajnalt hasítva enged éppen még valamennyit
míg cserben nem hagy a kerék
tankkal ha bírja, elmegy épen még valameddig
mindent elhagyni, az elég
ami csak a csövön kifért, padlógázzal ébredésig
hajtottam és már nincs miért
talán én maradok alul, legyõzni vágyva az idõt
lassan de bizonytalanul
a rádiót csontig tekertem egyetlen értelmes szóért
azt hiszem feleslegesen
mert mindent elnyomott a zaj, édes álomként
amire visszabólint az elsõ fal
holnap van, nem vár
máshol még tán szükség van rám
mert én sem erre indultam el
nincs híd semerre, mind elégett
nem kell ne kérdezd
nem volt B-terv
12. Nyers hát
megfeszülnek a szíjak
frissen hasítva mind a hátból
igába dõlve vak lépteken
zablát harapni, húzni a hámot
nyílnak a rögök, léptet az eke
szorgalmas verset karistol
minden rímel mindennel
ha elég mély, nem lesz több hamis sor
betöretlen lóról
betört karámajtóról
fojtogató porról
lélegzetnyi alkonyról
nincs több egyforma kör
nem tart kordában szár
más ösvényen nem húz többé sár
állva alva sem nyugszik a dobogás
heveder hasad a hajnallal
nyílnak a felhõk, tisztára mosnak
billognak nyoma sem maradhat majd
állva alva is járni várnak
mint sosemvolt-régen, nyers lábak
napot, a holdat, eget, a földet
utat, a végtelen mezõket
másképp is lesz majd
más többé nem hajt
nincs több egyforma kör
13. Kék ég, zöld fû
egy másik formában ott jártam Nálad, mikor öregen és ráncosan feküdtél
láttalak, amikor eszedbe jutott, hogy ezt az oldalt már olvastad valaha,
amit ebben az ügyetlen percben írok
talán arra gondoltál, hogy a kapcsok összezárultak és
a párhuzamosok mégis találkoznak a végtelenben
körben ott vannak mind a válaszok
csak kérdezni kellett megtanulni
|
|
