|
TûZMADáR LYRICS
"Jégkorszak" (2005)
1. Jégkorszak
2. Tûzmadár
3. Elveszett nemzedék
4. Számûzött
5. Jégkirály
6. Miért nem én lettem?
7. Túlvilági üzenet
8. Néró
9. Élünk még
10. Csillagfény
1. Jégkorszak
2. Tûzmadár
A jövõ lassan mindent elnyel
Hol talál rád a holnap reggel?
A tükörbe nézve mindig mást látsz
Eltûnsz lassan a sötétben, árván
Nem válik vízzé egy nemzedék vére
Nem élhetünk halálra ítélve
Te, aki az árvák sorsát véded
Hol vagy, mikor hívunk téged?
Ez a pokol, ami eljött a földre
Nem lesz többé jó már
Lakolj! Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj!
Mennyi ember vár, és nem talál
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj, vigyél magaddal
Tûzmadár!
Szállj le!
Az õsi istenek visszatértek
Érzem, újra bennünk élnek
Nem vagy önmagad, nézz magadba
És tíz körömmel kapard a falba:
Ez a pokol, ami eljött a földre
Jó nem lesz többé már
Lakolj! Ha rálépsz egy kõre
Az neki is ugyanúgy fáj!
Szállj le, Tûzmadár, várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj
Vigyél magaddal!
Szállj! Várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már
Ha az élet fáj, megfáradt lelkünk vár
Csak rád vár
3. Elveszett nemzedék
Az emberek álarc mögött élnek
Hiszik, õk a világ, mégis félnek
Bezárt világukban nincs elõttük cél
Eltemették rég a tüzes, õsi vért
Nehéz, és sötétbõl lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!
Emlékek tûnnek át a szürke múlt ködén
Hívnak, széttpik a hazugság leplét
Kitörsz a falak mögül, hited egyre ûz
Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tûz
Nehéz, és sokan lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád, villámfényes éjszakán
Álmodtál, a lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
A holdfény hófehér
Szíved harcra kél
Legyen kék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér
Ez egy álomszínû fény
Tengerkék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat
Tépjük le kezünkrõl a rozsdás láncokat
Vérrel festett törvény soha nem változhat
Nem adjuk fel, megõrizzük álmainkat
Nehéz, és sötétbõl lesnek rád
Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád, villámfényes éjszakán
Álmodtál, a lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!
A holdfény hófehér
Szíved harcra kél
Legyen kék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér
Ez egy álomszínû fény
Tengerkék az ég
Hív egy elveszett nemzedék
Elveszett nemzedék
Elveszett nemzedék
4. Számûzött
Szürke felhõk alatt
Naptalan világ elõtt
Ott áll az ifjú
A sötét falak mögött
Kitaszított lélek
Fájdalmas emlékek
Hordozza a sorsát
Örökké vérzõ sebet
Kísért a múlt szele
A harag szelleme
Kergeti szüntelen
Hatalma végtelen
Végsõ ütközet
Ádáz ellenfelek
Kit egykor úgy szeretett
Meg kellett õt õlnie
Szemében bánat lángja ég
Fáj, mar, tép
Kiégett lelkét viszi a szél
Szívében nem gyúl új remény
Számûzött lélek
Kínzó tény
Az átok benned él
Nem tudta eddig még
A napvilág milyen szép
De a hazug évekért
Méltó a büntetés
Elindult, útra kélt
Fejében száz emlék
Mindent megtenne azért
Hogy visszakapja az életét
Szemében bánat lángja ég
Fáj, mar, tép
Kiégett lelkét viszi a szél
Szívében nem gyúl új remény
Számûzött lélek
Kínzó tény
Az átok benned él
Szemében bánat lángja ég
Fáj, mar, tép
Kiégett lelkét viszi a szél
Szívében nem gyúl új remény
Számûzött lélek
Kínzó tény
Az átok benned él
Benned él
5. Jégkirály
Megfagyott szívedben izzik a vágy
Kiéhezett lelkednek otthont találj
Sötét életed és nagyon sivár
Vigyázz, mert rossz úton jár!
Hidd el, hogy tovább ez így nem mehet
Tárd fel hát lelked, hisz jobb lesz úgy neked
Feledd a múltat, és jöjj közénk
És végre felolvad a jég!
Jégkirály!
Tépd le a láncot, mely fogvatart!
Jégkirály!
Gyújtsd meg a szíved, mit hó takart!
A lelked mást akar
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Jéghideg testedben él
A segítség most néked semmit nem ér
Átkozott rabságban élsz
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Törj ki az életedért!
A hó és a jég akkor aludni tér
Álmodban kigyúlt a fény
Jégkirály, szeresd az életed, van remény!
Jégkirály, rabságod véget ér!
Jégkirály!
Szeresd az életed, hisz van remény!
Jégkirály!
Rabságod most véget ér!
Véget ér
Véget ér
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Jéghideg testedben él
A segítség most néked semmit nem ér
Átkozott rabságban élsz
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Törj ki az életedért!
A hó és a jég akkor aludni tér
Álmodban kigyúlt a fény
Jégkirály!
Tépd le a láncot, mely fogvatart!
Jégkirály!
Gyújtsd meg a szíved, mit hó takart!
A lelked mást akar
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Jéghideg testedben él
A segítség most néked semmit nem ér
Átkozott rabságban élsz
A gonoszság sötét és rosszat ígér
Törj ki az életedért!
A hó és a jég akkor aludni tér
Álmodban kigyúlt a fény
Feledd a múltat
És jöjj közénk
És végre felolvad a jég
6. Miért nem én lettem?
Nézz rám, mosolyogj! Tiltott gyümölcs vagy
Remegve vártam, hogy megérintselek
Minden álmom megölted, mikor láttam
Hogy másfelé fordultál, én csak álltam nélküled
Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés
Ahogy felötlik bennem egy kérdés
Miért nem én lettem
Akit egészben elfogadsz, mint rég
A múltam fojtogat
Ahogy a virág kitárja szép szirmait
Mint egy madár, mely próbálja szárnyait
Olyan voltál és veszett vérebbé váltam
Tudom, hogy másé vagy már, ne tagadd, láttam!
Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés
Ahogy felötlik bennem egy kérdés
Miért nem én lettem
Akit egészben elfogadsz, mint rég
A múltam fojtogat
Miért nem én lettem
Akit tiszta szívvel elfogadsz
Miért van az, hogy más fontosabb?
Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés
Ahogy felötlik bennem egy kérdés
Miért nem én lettem
Akit egészben elfogadsz, mint rég
A múltam fojtogat
Miért nem én lettem
Akit tiszta szívvel elfogadsz
Miért van az, hogy más fontos?
Miért nem én lettem
Akit egészben elfogadsz, mint rég
A múltam fojtogat
Miért nem én lettem
Akit tiszta szívvel elfogadsz
Miért van az, hogy más fontosabb?
Valaki más volt?!
7. Túlvilági üzenet
Szállj felénk, állj elénk
Válassz egy testet, melybe visszatérsz
Ha élni akarsz a halál után
Keresd meg önmagad, hogy rátalálj
Fagyos csendben, magányosan élsz
De most vár a fény az alagút legvégén
Túlvilági üzenet
A sors könyvében mi lehet?
Túlvilági üzenet
Magadnak írtad, ne feledd!
Ne várj!
A sorsod látom már
Itt nem segít a szó
Hidd el, így lesz jó
Reinkarnáció!
Kígyó is lehetsz, vagy skorpió
Szikla, magas hegy, vad folyó
Választanod kell, hogy újra élj
Válaszd önmagad, most ne félj!
Fagyos csöndben, magányosan élsz
De most vár a fény az alagút legvégén
Túlvilági üzenet
A sors könyvében mi lehet?
Túlvilági üzenet
Magadnak írtad, ne feledd!
Ne várj!
A sorsod látom már
Itt nem segít a szó
Hidd el, így lesz jó
Reinkarnáció!
A vakító fény téged hívogat
Testedbõl kiléptél, jó utat!
Félsz, lelked már távol jár
Nem lehetsz, aki voltál, többé már!
Fagyos csendben, magányosan élsz
De most vár a fény az alagút legvégén
Túlvilági üzenet
A sors könyvében mi lehet?
Túlvilági üzenet
Magadnak írtad, ne feledd!
Ne várj!
A sorsod látom már
Itt nem segít a szó
Hidd el, így lesz jó
Reinkarnáció!
8. Néró
Izzik az ég
Az éjjelbõl nappal lesz
Fény és sötét
Járja a táncot
Most szólít a vér
Az õrület tombol
És nincs vége még
Nézem, hogy mit tettem én
Fejemben ég
Tombol a gyûlölet
Isten vagyok!
Érzem az erõt
A parancsom szól
Mindenki reszketve borul elém
Halljátok szavam!
Nézz hát szét, pusztulás vár
Sok vér hull kezemtõl még
A holtak most várnak rám
A keresztek hulljanak hát!
Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember!
Gyilkos! Gyilkos! Keze fegyver
Gyilkos! Gyilkos! Nekünk nem kell!
Õrült gyilkos, köztünk él
Üszkös romok
A füstölgõ házak közt
Nem akarom
A száz súlyos láncot
Mert lelkem nehéz
A visszaút eltûnt
És itt van a vég
Várom, de nem gyullad fény
Nézz hát szét, pusztulás vár
Sok vér hull kezemtõl még
Népem s hazám
Tisztuljon, rohadjon el!
A holtak most várnak rám
Hívnak már
Róma enyém!
A keresztek hulljanak hát!
9. Élünk még
Látod, élünk még
Tûz most újra ég
Hallgasd hát most meg
Életünk értelmét
Az õsök vérével
Új korok mérgével
Írták a végét meg
Életünk könyvének
Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért
Éljünk hát úgy, ahogy rég
Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél
És ráköszönt az õsi szenvedély
Szenvedély
Itt van, érezd hát
Múltad háláját
Állj meg, ne menj tovább!
Idáig vártunk rád!
Fáradtan, éhezve
Tüskéktõl vérezve
Reménnyel megtelve
Állunk most fegyverbe
Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért
Éljünk hát úgy, ahogy rég
Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél
És ráköszönt az õsi szenvedély
Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét
Szívünket az igaz cél
Most sötétség van és itt mindenki fél
De eljön majd újra a fény
Kinyújtott kezünk segítségre vár
Barát kell, testvéri láz!
Szemünket kinyitva kiáltsuk hát
Miénk az igaz világ!
Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért
Éljünk hát úgy, ahogy rég
Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél
És ráköszönt az õsi szenvedély
Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét
Szívünket az igaz cél
Most sötétség van és itt mindenki fél
De eljön majd újra a fény
Kinyújtott kezünk segítségre vár
Barát kell, testvéri láz!
Szemünket kinyitva kiáltsuk hát
Miénk az igaz világ!
Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét
Szívünket az igaz cél
Most sötétség van és itt mindenki fél
De eljön majd újra a fény
Kinyújtott kezünk segítségre vár
Barát kell, testvéri láz!
Szemünket kinyitva kiáltsuk hát
Miénk az igaz világ!
Miénk az igaz világ!
Miénk az igaz világ!
10. Csillagfény
Lassan eltûnt minden fény
És rámborult az éj
Az óceán végtelen tükrén
Nincs iránytûm, nincs remény
Gyúlj ki, csillagfény
Vezess tovább, nélküled elvesznék
Az éjszaka börtönbe zár
Fényedre vár
A vándor indulna már
Várnak még rá
A világ vár még rám
Magába szív az üresség
A csendet vad szél tépi szét
Szomorú, szürke most az ég
Nem tudom, hol vagyok
Hisz fényed nem ragyog
Merre vagy, miért nem láthatom?
Az éjszaka koromsötét
Fényedre vár
A vándor indulna már
Várnak még rá
Várnak még rám
Ragyogjon fényed felém
Ezüstszín tündöklés
A vándor végül hazatér
A vándor úgyis hazatér
Mély, gonosz sötétség
Hideg, vad hullámverés
Egy vágy sodor a végtelen felé
A felhõfátyol szétszakadt
Mutasd végre önmagad
A biztos part csak egy pillanat
Az éjszaka koromsötét
Fényedre vár
A vándor indulna már
Várnak még rá
Várnak még rám
Ragyogjon fényed felém
Ezüstszín tündöklés
A vándor végül hazatér
A vándor úgyis hazatér
Az éjszaka koromsötét
Fényedre vár
A vándor indulna már
Várnak még rá
Várnak még rám
Ragyogjon fényed felém
Ezüstszín tündöklés
A vándor végül hazatér
De végül úgyis hazatér
|
|
