|
TûZMADáR LYRICS
"Fények" (2007)
1. Intro
2. Szép Hazugság
3. Ébredj
4. Másról Szól
5. Élõ Vágy
6. Minden Más
7. Mindig
8. Cirkusz
9. Hazatérés
10. Colombus
11. Tisztulj Világ
12. Fények
13. White Lie*
14. Must Feel*
1. Intro
2. Szép Hazugság
Arcod némán, mint egy tükör, úgy mered most rám
Harcolj, nézz rám! Szemedben kietlen táj
Ó mondd, miért jó? Miért kellett álmodni mást?
Lelkedbe látok, és érzem az átkot, mi szívemet tépi, úgy fáj!
Szánalmas béklyó, mi összezárja a szád
Most kéne szép szó, most kéne szép hazugság!
Szólj, én várok, de szemed az égig ér!
Hangodat várom téged elvisz az álom, míg szép lassan alvad a vér!
Cserébe mondd el, mit adsz?
Hogy lesz így múltam vigasz?
Hogy lesz az árnyékból fény?
Ágyamban szerelmes kéj?
Mit szíveddel látsz, ragadd meg kezeddel
Mert elmúlik, elhervad, mint a virág!
Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss
Élj úgy, mint álmában más!
Állj meg kérlek! Még egyszer hadd lássam újra, hogy kívánsz!
Vagy várj, így félek, cserébe ragadj el engem is hát!
Cserébe mondd el, mit adsz?
Hogy lesz így múltam vigasz?
Hogy lesz az árnyékból fény?
Ágyamban szerelmes kéj?
Mit szíveddel látsz, ragadd meg kezeddel
Mert elmúlik, elhervad, mint a virág!
Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss
Éld azt, mit álmodban látsz!
3. Ébredj
Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj
Új remény ébredt, vártunk rád!
Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény
Üvöltsd, hogy készen állsz!
Száz úton járt, meghátrált, de tudta
Hogy tízezrek várnak rá!
Vérében a vágy még hajtja tovább, arcára a vad, tüzes
Életvágy égett rá!
Ismered, láttuk már, hiszen itt élt rég
Amikor az ég is kék volt még
És most hazatér lelkünkbe a lét
És újra megszülethetünk!
Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj
Új remény ébredt, vártunk rád!
Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény
Üvöltsd, hogy készen állsz!
Száz úton jársz, de csak egy vár rád!
És a végén mindenkit újra láthatsz
Kik a tegnapokból várnak, és részei a holnapod
És életed minden napjának
Számítanak rád!
Álmunk fény hajtja még, már mögöttünk az éj
Új remény ébredt, vártunk rád!
Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény
Üvöltsd, hogy készen állsz!
4. Másról Szól
Szép nyugodt hajnal
Szép nyugodt táj
Békés csend honolna
Ha nem szólna a hangos diszkózaj
Tombolj még!
Amíg tart a szer és az éj
Téged vár a jól ismert fény
Számold, hogy hány órád van még
Vörösre vált az ég
Tudod jól, ez mit jelent
Véget ér az érzés
Mi átformál, széttép, mégis oly szép
De az élet másról szól
Máshogy kell nézd
Szép fehér párnák
Sima bevetett ággyal
Egy anya az ablakban várja
Aggódva, vajon hazatér-e még a lánya
Szirénák rémálma
Fekete zsákokba zárva
Véget ért négy élet
Ezek után
Számold, hogy hány órád van még
Vörösre vált az ég
Tudod jól, ez mit jelent
Véget ér az érzés
Mi átformál, széttép, mégis oly szép
De az élet másról szól
Máshogy kell nézd
5. Élõ Vágy
Az életbõl végleg mély sötétség lett
És világot gyújt a halálvágy
Féktelen évek, porrá tört álmok
Miért élnél így tovább?
Nézd, új szárnyak átszelik mádat
Nincs itt helyed holnap már
A tegnapok hívnak, lelkedbe marnak
De múltad nem vár rád
Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább
Végre vége már, és nem fog közre száz határ
Szabadság vár, hát érezd
Végveszélybe került az élet
És nem várnak rád új fények
Bárhová, csak menni innen el
Egy élõ vágy
6. Minden Más
Idegen emberek közt állsz
Vártad már, és újra eljött a jó utáni vágy
Méreg dõl beléd
Még nem érzed, de a szíj elenged
És lelked útra kél
Csillagok közt szállsz
Nézz szét: csodás utazás!
Egy angyal köszön, úgy rémlik, láttad már
Kihívóan néz
Elönt belül most a kéj
Egy kurva, mégis tündérien szép
Nem számít a szó
Vár rám egy fényhajó
Nem számít élet, így fehér a hó
Küzd benned a gonosz és a jó
Vértõl ázott ágy
Vörös falak, egy sötét alak a tûzben vár rád
A kép szívedhez ér
Nézz magadra, nézz magadba
Kérdezd, hogy miért
Áldozd fel most magad
Én hívlak, hát maradj
Nem erre vágyom
Új élet az álmom
Nem számít a szó
Léket kap a fényhajó
Vakít és félek, túl fehér a hó
Küzd benned a gonosz és a jó
Idegen emberek közt vársz
Fehér falak közt gyógyszerszag, felébredtél hát
A reggel ágyban várt
Szemed könnyes, mégis rádtör egy furcsa boldogság
Szürke még a világ
Olyan furcsa a valóság
Holnap tán színesebb lesz már
Kékebb lesz az ég
De árnyak gyûlnek most föléd
Számító és veszélyes a lét
Nem számít a szó
Ne kábítson a sötét jó
Éjszaka is legyen fehér a hó
Küzdjön benned!
(Nem számít a szó
Ne kábítson a sötét jó
Éjszaka is legyen fehér a hó)
Idegen emberek közt állsz
Vártad már, és újra eljött a jó utáni vágy
Méreg dõl beléd
7. Mindig
Száz mélyenszántó gondolat zuhan rád
Várj, ne mondd el, hisz érzem, tudom már
Ne szólj, szívedbe most a kétség kése váj
Éreztem legbelül, egy másik élet vár
Nézd, mint hullik épp
Egy olvadó lélekben szét
Mit építettél, mit védelmeztél
Mi belõled élt
Volt, hogy kéz a kézben várattuk a jövõt
Egy pillanat: örökké, megállt az idõ...
És volt, hogy vágyakozva, félve éreztem át
Szemedben a jégvirág szavát
Nézd, mint hullik épp
Egy olvadó lélekben szét
Mit építettél, mit védelmeztél
Mi belõled élt
Érezned kell, nekem az álmod a legfontosabb
Vak remény már nem hívogat
Csillagok vérébõl vagy
Értem már, téged egy más ember vár
De bármi fáj, számíthatsz rám
8. Cirkusz
Életük erõs vár, de látom már a végét
Feltámad a szenvedély
Érezd át most, hogy az átkozott világot átjárja az értelem
Nézd, hogy félnek, élvezem
Kiabál
Az élet szép, mindenki lát
A világ a médiasztár
Cirkusz kell, megy a show tovább
De a saját lábadon állj
Vérükben árulás, de látom már a végét
Menekülnek majd féktelen
És végre vége, vége lesz táncnak
Mi alá ördögi zenét játszanak
Most mi zenélünk, õk haldokolhatnak
Az élet szép, mindenki lát
A világ a médiasztár
Cirkusz kell, megy a show tovább
De a saját lábadon állj
Az élet szép, de lassan vége már
A világ a médiasztár
Cirkusz kell, megy a show tovább
De a saját lábadon állj
9. Hazatérés
Édes lények, vad lidércek
Álmot szõnek, téged néznek
Sötét fények, ködös képek
Éjszakánként hozzád érnek
Egy ráncos arc néz rád
Szívedben ébred a vágy
A félelmed magadra száradt már
Hevesen lüktet a vér
De lelked visszatér
Álmot szakít a sötétbe tépõ fény
Úgy érzed, nem haza mész
A nappal ármány, ott állsz a házban árván
Minden órád magányos várakozás
Az alkony a vágyad, álmodban láttad
Melyik az igaz lét? Álom vagy ébredés?
Felvillan egy kép
Édes, mint a méz
Bár lenne végre sötétség
Meddig tart ez még? Fényélnyek szerteszét
Az éjjel urát várod, tán eljön még
Megállsz, hogy hazatérj
A város halkul, szíved gyorsul
A fény lelassul, a nap eltompul
Édes lények, vad lidércek
Álmot szõnek, visszatérnek
Egy ráncos arc néz rád
Lelkedben tombol a vágy
Az álom gyorsul, a cél itt lehet már
És újra eljön a fény
De szíved már nem zenél
A színes kapun végre átléptél
Úgy érzed, most hazatérsz
10. Colombus
Árnyékban jársz, vízbõl szõtt világ oly baljósan tekint rád
Megfordulnál, de parancsba adták: vedd el, más nép javát
Ártatlan vér, mint egy gyerek, nem érted, miért
Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él!
Azt gondolnád, primitív világ, minek betörted kapuját
Nem találnál õsibb kultúrát, tisztább, igaz hazát
Ártatlan vér, felnõtt nép, de nem értik, miért
Kíváncsi hõsbõl bátor gyilkos lettél... Hát gyilkolj magadért!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennünk él!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mondd, mennyit bír a föld? Már nincs sok idõ!
Eljõ értünk a végsõ tél, és megtörve válunk szét
Hol van már a remény? Én tudom: bennetek él!
11. Tisztulj Világ
Porból lett sár, a víz így most élettel járta át
Épül egy vár, tégláit égetve hosszú út vár még ránk
Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát!
Ha álmod egy szép világ: téged vár, csak egyetlen karnyújtás
Szikrából tûz, a lángtenger óceánig ér
Minden elég, tisztulj világ! Ítéljen így most a fény
Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát!
Ha álmod egy szép világ: téged vár, csak egyetlen karnyújtás
Tiszta szívem szól hozzád? megjöttél, maradj itt hát!
Ha álmod egy szép világ: téged vár a végtelen, készülj rá!
12. Fények
Élj, és tedd, mit a környezet kíván
És életed színesbõl szürkére vált
Állsz, ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt
Míg az álnokság föléd nem nõ
Hát törj ki, annyi élmény vár rád
Ne szenvedj egy életben két halált
Nyílj ki, és lásd, más úton jársz
Széttépett álmok közt nem nõ virág
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj!
Egy táncot jársz, végzetest, kínzót
Mit átformál, meggyaláz, kétségbe ránt
De két végzet vár, láss tisztán végre!
Kergesd el azt, mi a mélységben vár!
Véred ne folyjon hiába, mert
Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte
Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád!
Ember vagy, tervezz, és szebb jönõt látsz!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így olvad szét egy új életért
Üvöltõ szél ragad el, ha nem figyelsz rá
Szétszed az õrült világ
Otthonoddá válik a sivár lét, és
Egy vágy se tekint rád
Mindenki saját magával jár
Egy kép, vágyak közt elbújó szépség
Így olvad szét egy új életért
13. White Lie*
Curse the reflection looking at me from your eyes
Surging torments, hiding behind the facade
Lucid dreams surfacing in my desires;
This demonic visage, I see through this mad bliss
That’s tearing my heart apart
Why – this woeful attempt from your lips to smile?
When all I want is to bathe in the truth of white lies
Say just one word, one second is all it takes
I swim with the tide as you drift of to sleep
Leaving me craving and weak
Tell me now how will we see
A vision so unjust and clean?
How will I surpass the night
To replace the shadows with light?
If you can find a piece of my mind
Embrace what you only perceive with your heart
Your mind will disguise the fact that you only
Need to make real your dream’s desire!
Can’t escape from the thought of you binding me
If you have to, take me along with your whim!
Tell me now how will we see
A vision so unjust and clean?
How will I surpass the night
To replace the shadows with light?
If you can find a piece of my mind
Embrace what you only perceive with your heart
Your mind will disguise the fact that you only
Need to make real your dream’s desire!
14. Must Feel*
No matter how many thoughts you might devise,
Don’t tell me – they’ll all I recognize
Don’t speak, if you are full of doubts
I have felt, deep within, another voice inside…
Behold, how torn apart
a melting soul can give me new faith,
Could give me a name
That you could thrive in, that you too must feel.
I remember when we stopped the sands of time,
Hand in hand, we tried to be what we mostly yearned.
And then, there were times when I was deeply wronged
When you were there to keep me, all settled and resolved
Behold, how torn apart a melting soul can give me new faith, could give me a name
That you could thrive in, that you too must feel.
You have to know – your fantasies are all I’ve become
There’s no way I’ll ever come undone;
Two souls striving for a gun,
Despite your forge of the line – we’ll be as one, I will be thine...
|
|
