|
SORROW AND TEARS LYRICS
"Éjharmat" (2005 EP)
1. Hamvak
2. Éjharmat
3. A vándor
4. Lelked óvja csendjét...
5. Távol
1. Hamvak
Egyszervolt világaid a mélyben -
Én hiszek még bennük.
Ahogy csillog az álmod még...
Pedig már minden eltûnt...
Csodák történtek egykor,
S nevetni láttak a fények.
Simogattad a lelkem,
És ragyogva mondtam azt: élek.
Majd romokba omlott a vágy
Amikor már nem láttalak.
Fények úsztak az arcokon,
És vége lett...
Ismerlek téged, büszke szél.
Hangod süvít az õsszel.
Együtt mutatjátok lelkem útját,
Egy utat, mely régóta enyém már.
Magányba burkolt csend követ most,
Arca emlékeztet valamire,
És tudom, hogy eljöttél értem
November...
2. Éjharmat
A Hold árnyékában várlak mindig
És távoli még a Mindenség.
Pedig egyre hidegebbek az éjjelek,
És szívem egyedül izzik a vágy tüzében...
Eljöttél, de menni készülsz.
Megérintesz, de útnak indulsz hamar.
Egyedül hagysz talán...
Talán egyszer...
És a Hold árnyékában
Én sem ülök némán.
Kínoldó csendjén az éjnek
Máshol várlak majd...
Az Örökkévalóságban...
Fények járják be a múltakat
És szomorú énekük hallatszik
Ahogy beleolvadnak elmúlt korokba...
Ugyanolyan szomorúan néznek rám.
Persze várok még.
A múlt engem is megidéz...
...És a pirkadat színes virágaiban
Boldogan engedem szabaddá lelkem
Hogy visszasírjon Téged, könyörögve az álmokért
És hogy tisztán érjen arcomhoz a legelsõ napsugár...
A hajnal elsõ pillantása végül megtalál,
S én érezlek ugyanúgy...
A múlt engem is megidéz...
És a fények...
Ahogy beleolvadnak elmúlt korokba...
Bennük boldog és szabad a lelkem...
3. A vándor
Láttam félni
És végtelenbe nyúlva
Várni, élni...
Talán újra.
Az éj szívében
Csodás álom képe
És halkan súgja azt
Hogy élsz. Hogy éltünk...
Érintsd meg,
S halld szavát.
És ne felejtsd el soha
Az õszt...
Harmatját szórja az éj
És könnyeket hullat a vágy
És látjuk, hogy mit érez
És mit érzett egy életen át.
Sima felhõkön túl,
Elhaladva végtelen fölött,
Sírj erdõ, sírj éjszaka!
Hiszen a fájdalom örök...
Szavaim suttogják a mélyben
Egykor volt lelkek árnyai
Sírnak velük az egek, a Hold
És nem mehetek velük játszani.
Szavak voltak az érzések
És bennük én a jóság.
Kristályfényû éjben
És gyönyörû nappalokon át...
Gyertyát gyújtott a keserûség,
Fekete fénye világít;
Bolyongok messze,
Amikor már semmi sem számít...
4. Lelked óvja csendjét...
Míg álmok voltunk
Álomként szálltunk a szélben.
Érezve a titkokat
Melyek bennünk égtek
És égnek is talán...
Árva lettem majd, s halandó,
Pedig addig sohasem.
Izzanak a bensõ világok,
Velük együtt én is.
Kettészakadt szomorú vízióm,
Mely felemelt, rég a földé már.
Most egyedül fekszem várva -
Lelked óvja csendjét.
Sírnak az ágak,
Mert nem jött értük a tavasz.
Könnyek hulltak az égbõl,
Melyek emlékeznek...
Ha sírni látlak,
Csillag leszek messze.
Éjjelente vigyázok rád
Az ismeretlenben...
Ha sírni látsz,
Falevél leszek messze.
Õszi könnyeim hullanak majd,
Melyek az elsõk és utolsók végül...
5. Távol
Messze járva a valóságtól,
Egészen messze.
Idegen földek árnyéka
És érintése.
Tudva, hogy voltam,
S talán még leszek,
Mindentõl távol,
Az ismeretlenben...
A csend képei,
Majd világi hangzavar.
Elérhetetlen magas
És a végtelen mély.
Mindenek kettõs árnya
Megsimítja arcom,
Majd nevetve eldob,
Hadd fájjon...
A végzet ez
S halvány képe
Egy rajz arról,
Hogy egyszer vége.
Talán látsz még.
Talán sosem.
De emlékezz rám,
Hogy legyek.
Korok múltak el,
Míg újra hallottalak.
Ahogy érzel. Ahogy talán...
És szárnyaid hozták el az álmokat...
Örökké vagy te Kedves,
Nélküled sírnak az erdõk,
Melynek fái engem tartanak,
Összekötve angyali érintéseddel...
|
|
