|
SEPTICMEN LYRICS
"Demo 1." (1993 Demo)
1. Beteges, kifordult ember
2. Sajnos, ennyi...
3. Kívül a mindenen
4. Harci gáz
5. Álom nélküli valóság
6. Ne mondd, hogy ennyit érsz
1. Beteges, kifordult ember
Milyen nõ vagy?
Egy kifordult ember,
Mindenki elhagy,
Te sem leszel.
Beteges a feszûltség,
én nem vagyok varázsló,
Hazudj hát másnak,
hozzád senki sem szól.
Állat vagy! Hazug állat vagy!
Szerelmi látomás,
az volt az arcod,
Gonosz a mosoly,
nincsen hangod.
Torz a z emlékkép,
el kell az idõt felejtened.
Kiléptél a gondolaton,
nem muszály már élned.
Állat vagy! Hazug állat vagy!
2. Sajnos, ennyi...
Elindultál egy hosszú lépcsõn,
Sajnos lefelé.
A titkot lesve próbáltál küzdeni egy emberért.
Volt valaki akit szerettél.
Rosszul esik felejteni,
a csalódás mindíg nehéz.
Hiába minden,
ha nincs segítség.
Tested elszárad, nem menekülsz.
Kár lenne szólnod egy szót is,
Úgyis rossz helyre kerülsz.
3. Kívül a mindenen
Kegyetlen kutyaszorító,
Nincs áldozat.
Eltüntél régen,
Te a Halál vagy!
Bezárt ajtó! Nincs senki.
Bezárt ajtó! Fájdalmas élni.
Valaki bemocskolt,
kööhgj vért,
Arcába vághatod,
Õ sosem félt.
Bezárt ajtó!.......
4. Harci gáz
Összeomlott a birodalom,
emberek milliói valahol.
Gyászba borult az egész világ,
Nem ismered, hogy szabadság!
Hallgatnak a fegyverek,
A seggedbe verik a képedet.
Nyakig vagy a szarban,
Nincs aki segít rajtad.
Menekülj, menekülj innét.
Menekülj, hagyj itt mindent.
Te harcod! Mi hardunk!
Harcolj! Harcolunk!
Megvakítják a szemedet,
lenyomnak, mint egy bélyeget.
A fizetésed elmarad,
Nyomor lesz a jutalmad.
Nyugalmad a másvilág,
Megkapaszkodsz egy törött ágban.
Miért vagy itt? Nem hiszik el.
Annyit tudsz, élned kell!
5. Álom nélküli valóság
Be vagy mocsokba zárva,
Ajtód mögött félelem.
Érzed inaid megfeszülnek,
Rajtad nem segít kezem.
Nincs kiben bízhatsz!
Nem leszel fakabát!
Eltorzult idegszálak,
Mellettem vagy barát?
Az éveid homályosak,
Nehezen múló Halál!
A jövõd megkeresztelt,
Mosz már szemétben jársz.
Nincs kiben bízhatsz!.....
6. Ne mondd, hogy ennyit érsz
Vársz, de te sem tudod mire,
Azt álmodtad életed szerencse.
Kíváncsi a szíved, mi lesz veled,
De muszályból senki sem szeret.
Ne mondd, hogy ennyit érsz!
Csak a valóságtól félsz.
Ártatlanul nézel rám,
Nincs kiút, csak a magány.
Elmúltak az évek,
És te itt vagy egyedül,
Tükörbe nem nézel,
Az arcod menekül.
Akármit is érzel,
A lelkednek is fáj,
Hogy egyedül maradtál.
Hiába is mondom,
Hogy mennyire szeretlek.
Te menekülsz tõlem,
Én mégis kereslek.
Rá kellene jönnöd magadtól,
Hogy próbálj élni, talán
Ha élsz változik a világ.
|
|
