|
RONCSIPAR LYRICS
"Antimonumentum" (2007)
1. Százas Szögek
2. Rotterdami Erasmus
3. Éhlélek
4. Logikai Érzelem-Terminál
5. Tudok-e?
6. Kibera
7. Immanu-El
8. Drákói Lüktetés
9. Kellögem
10. Antimonumentum
1. Százas Szögek
Sötét felhõ szállt ma felénk,
Elszívva a csillagok fényét
Hamufekete éjben,
Hogy megmutassa a lényét
A gondolat...
Valami nem stimmel...
Nem, nem...
Minden nap egyforma, szokások sorozatos lánca
Ugyanaz az út, ugyanaz az élmény rendre-sorra
Lassan szivárog, és testet ölt
A bezártság rossz szelleme
Megkötöz, és folytogat...
És nem tehetek semmit ellene
Minden nap egyforma
Szokások sorozatos lánca
A gondolat...
Valami nem stimmel...
Nem, nem...
2. Rotterdami Erasmus
Törd fel szépen, törd apróra, morzsolj szét ezernyi sziklát
Told fel mindet a hegy tetejére - végezd el a piszkos munkát
Verejtékezõ szénporos arcodon színlelj végtelen nyugalmat
Sose tanuld meg az örök leckéd, hogy a köveid mindig visszagurulnak.
"Hol van az igazság?" - kérded a tornyodból,
Takaros kis börtön elefántcsontokból
Mindig ugyanaz a táj, a kép,
De új gondolatokra ez nem elég.
Döntsd le a rendszert!
Az emberiség nevében.
Harcolj már papírlapokkal,
Ha már egyszer nem hiszel a vérben.
Döntsd le a rendszert!
Ellenséged nevében.
Harcolj csak tollal, ceruzával,
A szemlélõdõ tag védelmében.
3. Éhlélek
Savanyú szürkeségeddel mosd tisztára a lelked
Ölj meg benne mindent, mi bántott egykoron téged
Menekülj hát fuss és fuss, a vörös köd már rég vár
Gyújts egy új tûzet, és melegedj a bûn lángjánál
Édes könnycsepp
Bele a sárba
Potyog lassan
Csordogálva
De te akkor sem veszed észre
Pedig tested már oly nagyon ég
Hangod elhal, kiálts bármíly hangosan
Bárki, kire ránézel, elfordítja fejét
Kínos gondolat
Hogy mindenki rádmutat
Mint te mutatsz másokra
Mint arctalan bábúkra
Vonásaid szépen csendben, lassan eltûnnek
Amint mohón nyelsz le mindent, mit a felhõk mögül küldenek
Egy hatalmas asztal terítve bárány és emberhússal
De amíg jól nem laktál ez téged igazából nem is zavar
Titkos könnycsepp
A tányérodba
Potyog lassan
Csordogálva
Édes vércsepp
Bele a sárba
Potyog lassan
Az ingoványba
4. Logikai Érzelem-Terminál
5. Tudok-e?
6. Kibera
Senki sem látja
Senki sem láthatja
Senki sem hallja
Hacsak õ másként nem akarja
Senki sem tudhatja hol van
Senki sem láthatja, hogy van
Apró gonosz szellem, ki házról házra jár
Átkokat szór, betegséget, gyermeknek halált
Éhhalált osztogat nem szûkmarkúan
Éhhalált mindenkinek szépen sorban
De a tiszta kertekbe...õ ugyan be nem tér
Csak a sovány vér ízlik neki, csak a sovány vér
Mily fenyegetõ a híre
Ennek a vörös árnyalatnak
Mily szomorú a színe
Ennek a szürke gondolatnak
Kiútak keresése egy fejünkre nõtt labirintusból
Könny és szemét mindenütt, sár folyik a csapból
Riadalmas sikolyok, megveszett jajszavak
Sietõs lépteink elõtt ajtót-ablakot becsapnak
Táncol a lény
Érzem ritmusát
Elvisz minket
Most járja rítusát
7. Immanu-El
Néma ajkával elnyom minden zajt
Elpusztítja a szenvedést, a kínt, a bajt
...velünk van
...vagy ellenünk
De miért vérbõl tapasztja
A fekete boldogságát nekünk
...köztünk van
...de ellenünk
Fehér sárba döngöli létünk összes démonát
De nem börtön az, csupán egy test egy egész életen át
...halld meg
...hívó szavát
A gépezet csak forog
És elveszi önmaga zálogát
...velünk van
...vagy ellenünk
Megszépítvén a keserû ízt, egy új világot ad mindenkinek
Egy erõs lelket, egy külön eget, egy külön földet, egy külön létet
A gépezet csak forog
Elvesztve önmaga zálogát
8. Drákói Lüktetés
9. Kellögem
10. Antimonumentum
|
|
