|
OSSIAN LYRICS
"Örök tûz" (2007)
1. Világtalan világ (XXI. század I.)
2. Fortissimo (Teljes erõvel)
3. Ösztön-börtön
4. Az elmúlás kertjében
5. Szívvel-lélekkel
6. Trianon
7. Életre-halálra (XXI. század II.)
8. Alkony elõtt
9. Egyedül
10. Álarcosbál
11. Szememben a világ vagy
12. Az idõ
13. Gyújtópontban 2007 (Bonus Track)
1. Világtalan világ (XXI. század I.)
Arcoddal a falnak, tarkódon a fegyver
Rendre tanít önként azt önkénytörvény-rendszer
Plazmatévék mélyén érdekpróféták
Lelkük halott régen, csak még nem tudják
Testükben drótok, hangjuk mp3
Globális téboly dicshimnuszát hallom
Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan
DNS-lánc-körtánc, napalmtûzijáték,
Örömtûznek látszó nukleáris árnyék
Robotkígyó kínál mûanyagból almát
Keresem az rmber elpusztított álmát
Hõsök sírjánál, álszenten zokog
Tegnapi hóhér, s a holnap gyilkosok
Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan
Lehallgatószobák, infrakamerák
Az Úr most mindent hall, ez az Úr már mindent lát
Oltárai fémbõl: olajfúrótornyok
Hitelkártyák óvják a hitetlenek álmát
Gyors és vad, az új század rád támad
Minden nap célpontja vagy
Gyilkos zaj, halk a hangos dal
Káosz van, a világ világtalan
2. Fortissimo (Teljes erõvel)
Félszívvel semmit, az egészrõl ennyit
Harcosok klubja, energia
Vészharang szólhat, köszönöd, jól vagy
Fortissimo, az élet így jó
Keressük, mit ad még az ég
A lét értelmét
Minden perc, ami a tiéd
Ajándék
A bolond, a szelíd légvárat épít
A veszélyes õrült beköltözik
Erõssé tehet, ami nem öl meg
Fortissimo, az élet így jó
Keressük, mit ad még az ég
A lét értelmét
Minden perc, ami a tiéd
Ajándék
Sorsunk még mivel hiteget
Mit rendezett?
Lesz-e majd újabb fejezet
Mit rejteget?
3. Ösztön-börtön
A Bűntudat Őrtornyát nézem
Önvédelem, vagy másokat védtem?
Az Önkontroll Reflektorában
Szökni vágyó vágyaim láttam
Elfojtott, lappangó
Eltitkolt, sóvárgó
Szégyenként megkínzó
Parázsként felizzó
Százszor és újra, Ördögi Körbe
Vágyakba zárva: Ösztön-Börtönbe
Szavakból riasztórendszer
Elrejtett éned, a végzetes véglet
Tiltásból szögesdrót-hegyek
Őrzöd, vagy véded: ez képtelen képlet
Elfojtott, lappangó...
Százszor és újra...
Lángragyúlt véred űz most a tűzbe
Testedbe zárva: Ösztön-Börtönbe
4. Az elmúlás kertjében
Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kőtestű angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kőszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérző márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...
Néma ezüst holdfény fenn,
AZ Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
AZ Elmúlás Szomorú Kertjében
Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testből épült börtön...
Néma ezüst holdfény fenn...
5. Szívvel-lélekkel
Nyolcvanhatban, elindultam, azóta ott van
Mindenem gitárban-hangfalban-dobban
Mikrofonban, dalban-szóban, dúr-ban, moll-ban,
Ezernyi szólam szívemben dobban
Nem kérdem: bűn vagy érdem?
Néha én sem értem...
Itt van csontjaimban,
Éjjelemben-nappalomban
Dalok adják szívem ritmusát
Hitem és erőm Ősi Forrását
Tűzzel-vassal, szívvel-lélekkel
Különös érzés: akár egy Jel
Huszonnégyből-huszonnégyet, ebben élek
Hangjegyből lesznek órák-percek,
Teljes Élet, harsány színek, tiszta fények,
ZENE AZ ÉLET, ZENÉBEN ÉLEK
Nem kérdem...
Dalok adják...
6. Trianon
Gyászba öltözött a föld,
Vérszínű lett minden zöld,
A fehér szín is elveszett,
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyűk szállnak,
A megsebzett harcos a földre lehullt
– zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak,
Nem lesz bocsánat,
Míg kísért a múlt
Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab
Vérbe mártott tollakkal,
Rontást ontó szavakkal,
Hazátlanok ünnepe,
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok,
Mocskos kis tervek, gondolatok
– zakatol egyre benn -
hogy nem hulltam térdre,
most erre a földre,
csak megtűrt vagyok
Meggyötör...
Ártatlanul, az átok csak hull,
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,
Vesztünkre tör, a közöny is öl,
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!
7. Életre-halálra (XXI. század II.)
Megvetés, gúny és hazugság,
"Szeretet-csomagban" ömlik rád
Embernek látszó skorpiók mérge,
Viperák nyelvén eltiport béke.
Életre-halálra!
Ki most a Gyilkos, ki lesz a Hős?
A Gyenge, a Gyáva és ki az Erős?
Mi az igaz és ki minek látszik,
A jófiút játsszák az igazi nácik.
Nem kaptam soha és nem is kérek,
Bocsánatot azért, hogy vagyok, hogy élek.
Lélekvesztőm nem kapott léket,
Egy Élet így nem érhet véget!
Sokan csak néznek, de semmit sem látnak,
Hisznek és tűrnek, hallgatnak, várnak.
Csapdába zárva, számtalan számla,
Süketen-némán a vakvilágba...
Életre-halálra!
Másodperc műve és vége a dalnak,
Kik nehezen élnek, könnyen halnak.
Betevő kenyér, ruha és fedél,
"Szorgalmas szolga: szavazz és vegyél..."
Nem kaptam soha...
8. Alkony elõtt
Nyár-délután, körbevesz, könnyű kávé illata,
Fű, fa és föld, nyugodt csönd, a napfény mosolya.
Talizmánként, megóv tán,mint vérszövetség,
Az önmagammal megkötött békesség.
Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk.
Múltidéző hangulat, lassan elfogy most a Nap.
Alkony előtt, hűvös szél, a tűznél el nem ér.
A lángba néztem, életem, ami fontos volt régen,
Nem számít már, dolgaim átértékeltem.
Hangok, arcok, mondatok,
Jóbarátok, szép napok,
Szavak, színek, fényképek,
Emlékek.
Álmokból szőtt dallamok,
Üres könyvbe írt lapok.
Élünk, megvagyunk,
Érkezünk és távozunk...
9. Egyedül
Parkokban, padokon,
Mozikban, buszokon,
Néha csak, úgy melléd ül,
Egy-egy arc egyedül.
Száz ünnep néma hangját,
Ezer csend gyűlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad,
Az álmatlan éjszakákat.
Elfogy a Fény, az összes Remény,
Messze kerül, az Érzés kihűl.
A nagy tömegben, mint vad tengerben,
Magányos szigetként élsz egyedül.
Utcákon, házakban,
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár,
Fohászuk égre száll.
Szorongás szürke szárnyát,
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad,
Eltitkolt álmaikat.
Elfogy a Fény...
10. Álarcosbál
Őrült zaj és forgatag,
Nem látok, csak maszkokat.
"Színház a világ" megmondták,
A vészkijáratot bezárták.
Lángokban a hó: ennyi itt a szó...
Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Szavaid mögé nézek,
Jól ismerlek téged...
Készen áll és mindig vár,
Az Álarcosbál sosem zár.
Lángokban a hó...
Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod.
Jól ismerlek téged,
Színészkedő lényed.
Mutasd igazi arcod,
Vállald nyíltan a célod,
Azt hiszed, az Élet,
Kiválasztott téged...
Mások másnak látnak,
Rég átlátok rajtad,
Jól ismerlek téged:
"Felsőbbrendű" féreg...
11. Szememben a világ vagy
12. Az idõ
Az Idő Szelíd Szörnyeteg,
Számon tart minden Ünnepet.
Barát, mégis ellenség,
Örökké nem lesz tiéd.
Idő, amíg rájövünk,
Az Idő egyetlen kincsünk.
Tékozlón bánhatsz vele,
Igényt tart létedre.
Száguldó Évek, rohanó Hónapok,
Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok.
Az Idő Tolvaj Szörnyeteg,
Ellopja összes percedet.
Kegyetlen Játékmester,
Ellene senki nem nyer.
Az Idő időzített bomba,
Működő, élő "Halál-Óra".
Számolja lélegzeted,
Nem hagy majd semmit neked.
Száguldó Évek...
Átéltünk és megértünk együtt Két Évszázadot,
"Húszra-húzva-huszonegyet": talán egy nyerő lapot...
Legyőzve és messze űzve sok rossz jóslatot,
Adjon majd a Jósors áldott, sok-sok szép napot!!!
13. Gyújtópontban 2007 (Bonus Track)
|
|
