|
OBSTRUCTION LYRICS
"Új Vér" (2000)
1. Fémvihar
2. Káosz a világban
3. Útmenti hajnalok
4. Átkos csillogás
5. Új vér
6. Mindentõl messze
7. Szelíden
8. Fekete napok
9. Vámpírok éjszakája
10. A félelem benned él...
11. Rólunk szól
12. 2000 felé
13. Alkony
1. Fémvihar
Unalmas évek,törnek orvul rám
Hazugság tengerében úszom tovább
Testem, hogyha porba hull, akkor sem adom fel
Kezemben fegyverem, küzdenem kell
Nem néznek rám, holnap majd visszatér az álom...
Nem, ma még nem, de holnap majd, rá találok...
Felégetek múltat, s minden hidat
Mögöttem özönvíz, ártó indulat
Százezrek ellenem, de nem érdekel
Acélkemény lelkemet nem törik meg!
Fém-, fémvihar ragad el
Eljön majd a lelkedért és elsodor egy új világ felé
Fém-, fémvihar ragad el
A célunk csak egy legyen, fémvihar tombolj kegyetlen
Nem, nem számít más, csak hinned kell még
Ha más úton jársz, a lelked elég
Most döntened kell, s majd ott leszek én
És együtt megyünk a célunk felé...
2. Káosz a világban
Arcok és álarcok, felszentelt bálványok
Az évek múltak így, de semmi nem változott
Királyok jöttek sorra, birodalmak hulltak porba
Törvény és szent beszéd, de kié a dicsõség?
Elmúlt pár évszázad, a nép újra fellázad
Bár az utolsó szó úgyis mindig a hatalomé!
Sikoly az éjszakában, máglyán pokolra szállnak
Mindent elsodor, elnyel a sötétség
Mondd! Merre visz az út? - A végzetünk felé?
Az ember mikor jut? - A csillagok közé?
Hogyha nem figyel, véget ér az út, s porba hull
Ne folytasd a háborút!
Szentek és álszentek, csillagok, jelvények
Gyûlöld a véredet, ezt tanítják
Gyilkosok jönnek sorra, birodalmak most is hullnak
Elmúlt pár ezred év, de mondd, kié a dicsõség?
Kórus:
- Küzdj, és fény gyúl az éjben
- Hidd el, hogy van még kiút
- Más választásunk nincsen
- S a Föld fénybe borul
- Nem számít más
- Nincs választás
- Nem számít más
- Nincs választás
- A Föld a miénk, tehát védeni kell, hogyha élni szeretnénk még
- Nap melegében, éj hidegében, emberi vértõl védd
- Évmilliók jeges napjain át
- Évezredek poros útjain át
- Évszázadok sötét harcain át
- Az égen, a földön, a tûzön, a vízen át ...
- Küzdeni kell!
3. Útmenti hajnalok
Mélyen szívében tûz lobog
Régen még kitörni nem tudott
De eljött az idõ most már harcra kész
És elindult egy új világ felé ...
Volt idõ mikor majdnem elbukott
Rettentõ mélységekig eljutott
Kitaszított lelke újra harcra kész
Útra kelt egy új világ felé ...
Mindig csendben élt
Megalkuvó emberek mögött
Beton falak dzsungelének
Lidérces árnyai között
Most újra tûzben ég
Hajszolva õrül álmait
Dacolva a jeges széllel
Kitárja vékony szárnyait
Most már semmitõl se félj
Az úton majd elkísér a fény
Többé nincs mi visszatart
Felgyújtunk minden hidat
Út menti hajnalok, együtt elindulunk
Országok porlepte útjain át
Elhúzó városok, elmúló holnapok
Mégis mi átlépünk minden határt
Van, aki szembe száll,
De szívében rettegés dúl
Van, aki összeomlik
S gyáván térdre borul
Õ mégis ellen áll
Hajszolja õrül álmait
Dacolva a sötétséggel
Kitárja vékony szárnyait
4. Átkos csillogás
Százezer ember között csak egy vagyok
Ostoba, vádló arcok közt megvagyok
Az átkos mocsok mindent elborít
Megöl, megfolyt engem úgy undorít
Álmaim sorra tûntek el,
Éveim a múltba vesztek el
Álbarátok jöttek egyre szüntelen
Pénzért sajnos túl sok mindent megvehetsz
Ha bajba kerülsz, úgyis lelépnek
Féreg leszel a férgek gyáva szemében
Ismerõs arcok tûntek el
Kiáltok, de senki nem felel
Fény, átkos csillogás többé nem ver át
Sok hazugság nem kell nekem!
Csak egy, egyetlen egy szó, mit igaznak hiszek
Mely megmondja, ha mennem kell.
5. Új vér
Új vér, új hit, új minden hatalom
Gyilkosok rohangálnak szabadon
Új világ, új szabály, csak a módszer a régi
Nagy harcok, nagy csaták senki sem érti
Úr szava, vér szaga, mondd, mibõl kérsz
Merre mész, meddig érsz, választás ez egyszer tiéd!
Új bér, új pénz, minden csak etetés
Szegénynek nem jár más csak temetés
Új világ, "szép világ", bûneit védi
Nagy harcok, nagy csaták, törnek az égig
Úr szava, vér szaga, mondd, mibõl kérsz
Merre mész, meddig érsz, választás ez egyszer tiéd!
Emberbõl állat lett, csúcsragadozó
Nemzetrõl, nemzetre hadakozó
Emberbõl állat lett, csúcsragadozó
Nemzetrõl, nemzetre hadakozó
6. Mindentõl messze
Kegyetlen kérges évek
Nem múlnak, s újra érzed
A mocskos szenvedésnek
Nincsen vége még
100-szor a lábadra léptek
1000-szer pofára estél
Párszor már ütöttél volna
Az többet ér!
Ami volt, nem számít már, úgy érzed várnak rád
És van erõd, hogy talpra állj és megtaláld
Amit eldobtál!
Nem hagyom abba
Elkezdem újra
Jönnek még új remények
De mélyen hinned kell
Mindentõl messze jártál
Társadra nem találtál
Gyûlöletnek rabja voltál
Most újra kezdheted
Ami volt, nem számít már, úgy érzed várnak rád
És van erõd, hogy talpra állj és megtaláld
Amit eldobtál!
Mélyben élsz, a múlt mindig elkísér
Ne félj, most mindent újra kezdhetsz még
Remélj, és rád, majd rád talál a fény
S egyszer majd újra visszatérhetsz még
7. Szelíden
8. Fekete napok
Romlást hoztátok az ostoba földi népre
Átkokat szórva szüzek szent vérére
Anyák a sírok felett térden zokognak
Virágot szórnak szeretett fiukra
Isten nevébõl hasznot húzni
Emberrõl a bõrét csontig lenyúzni
Gyilkos gyónjál s Isten megbocsát
De áldozat a sírjából ki úgysem száll
Törvény, törvény nélkül
Hóhér álarc nélkül
Gyötrik leled, tested - Máglya tûzben éghetsz
Gyötrik szíveded, hited - Máglya tûzben éghetsz el....
Múltak a napok, évek, évezredek
Beígért megváltó sajnos nem érkezett
Álszent gyilkosok gyilkolnak halomra
Ártatlan áldozat hull majd a porba
Késõ a bánat, nem lesz bûnbocsánat
Ne remélj feloldozást!
Az ígéret földje túl szegénynek látszik
Ne kérj szabadulást!
"Add meg Istennek azt, ami neki jár!"
Add meg bolond, de úgy is a Pokol vár
Ezernyi ország, tízezernyi nép
Sátánt kapott, bár Istent remélt
9. Vámpírok éjszakája
Vak sötét az éjszaka
A város aludni tér
Vérszagra gyûlnek a farkasok
A holdfény arcomhoz ér
Tarkómba írták a számokat
A bûn nekem vágy, szenvedély
Eltakartam az arcomat
A Végítélet nap éjjelén
Meghallom a hangokat
A Vesztesek gyáva szavát
Elrontom az álmokat
A számadás jött el vigyázz!
Tarkódba írom a számokat
Hogy viseld a bûn bélyegét
Hatszázhatvanhat napot
A vérrel álmodunk még
Vörös ég, vörös föld, vörös vér
bennem él!
A Vámpírok éjszakája ez!
A vérszerzõdést megkötöm veled!
Nem futhatsz, bármit is teszel,
Mert holnapra te is, vérszívó leszel!
Vak sötét az éjszaka
Az óra éjfélre jár
Vérszagra gyûlnek a vámpírok
A holdfény arcomba vág
Tarkónkba írták a számokat
Most hordjuk a bún bélyegét
Hatszázhatvanhat napot
A vérrel áldozunk még
10. A félelem benned él...
A félelem benned él, hogy legyõzzed indulj el ma még!
Kérdésre választ vársz, miért fáj úgy a változás?
Félelmünk átragad, nemzedékek véréhez tapad
Életünk rohanás, álmunkban gyötör egy látomás...
Oly sok a gyûlölet, sötétben éled az életed
Földrõl az égbe vágysz, de sûrû, sötét ködben állsz
Szemedben ég a fény, reményed holtadig kísér
Életünk lángolás, álmunkban gyötör egy látomás...
Nincsen mi visszatart
Félelmed megmarad
Kiszállni mégsem szeretnél!
Most, indulj el, ha mást szeretnél,
Nincs, miért félj, az álmod elkísér
Menned kell! Mert vár rád az út...
Keserves pillanat látni a rettegõ arcokat
Fegyverek ropognak, életek ezrei hullnak
Szánalmas rohanás,mondd miért kell úgy a változás?
Életünk kapkodás, álmunkban gyötör egy látomás...
Fájdalmas tegnapok, mondd, miért várod a holnapot?
Elmúló szerelem, szívedben fájó gyötrelem
Szemedben ég a fény, reményed holtadig kísér
Életünk rohanás, álmunkban gyötör egy látomás...
11. Rólunk szól
Gyerekfejjel másként láttad az életed
Elhitted az álomképeket
Egymásba gyûrve a hosszú éveket
Békében élted életed
Más volt a nappal, szebb volt az éj
Nehezebb lett minden, nem tudod, nem érted miért
Ez a dal most rólunk szól
Egy szomorú film, egy szürke kor
Egy szomorú kép/dal a tegnapról
Ennyi volt mit remélsz a holnaptól
Az idõ lassan megráncolja arcodat
Megtöri fáradt hangodat
Egy magad szállsz a sötét ég alatt
Elveszel a sok-sok év alatt
Felnõtt fejjel sem éled máshogy életed
Nem játszol álszent szerepet
Egymásba gyûrve a hosszú éveket
Reményben éled életed
12. 2000 felé
2000-re megbolydult a világ
Az ember lassan elpusztítja magát
Azt hittük mindörökké tart, de sajnos felénk dõl a fal
Felettünk omlik össze majd....
2000. -re megõrült a világ
Az emberiség Istennek érzi magát
Nézem a sóvár arcokat, szemükben vád és indulat
Forradalom, lincs hangulat...
Új ezred év, sorsunk a saját kezünkben
Nincs veszve még, mindent csak akarni kell
Óvjon az ég, ha megromlott lelkedet gonosznak érzed
Szebb holnapért a reményed ne add fel még
Félelem a csontokig hatol, bûnüktõl Földünk vére hull
Természet rendje felborul...
13. Alkony
|
|
