|
NERGAL LYRICS
"Demo 1" (2004 Demo)
1. Végzet nélkül
2. Fájdalmak viharában
3. Kirekesztve
4. Szívembe zártan
1. Végzet nélkül
Végzet nélkül
Odaát még szellemként éltem
A magány sötét szemeibe néztem
Testem nélkül álltam némán
Üres tekintettel nézett énrám
Sötét az óra, mit át fogunk élni
Az élet kitagad, és nem lesz semmi
Ami befogadna, mint egy önzõ vágyat
Színtelen vér önti el a szánkat
Attól nem lesz minden újra
Szép és jó, mint a múltban
Hogy azt mondjuk, megváltozunk
Az ember bûnös, elkárhozunk
Miért kell
Vérzõ szemmel
Ránézni arra
Ami fáj a...
...szívnek és a testnek
Az emberek újra egymásnak esnek
Könnyekkel teli, véres szemmel
Holnap nélkül maradt az ember
Miért?
Miért?
2. Fájdalmak viharában
Fájdalmak viharában
Elég volt!
Elég volt!
Összevarrt füllel a hangokat
Kiégetett szemmel a képeket
Önmagam nélkül nincsen akarat
Szétfeszíti a vérzõ sebeket
Egy kínokkal teli önzõ vágy
Pokoli tûzzel égetett fel
Nincs itt semmi, ami engem vár
Szívem megtelt gyûlölettel
Hátam mögül, egy múltbeli jelen
Feltámadt a szemem elõtt
Arcom elé hajtom a kezem
Világom újra romba dõlt
Nem kell e világ összes szépe
Annyit ér, mint az árulás
Nem kell e világ összes képe
Nem ér többet mint a barátság
Hatalmas érzés, mi mindent eltakar
Könnyes szemmel, mégis elfelejt
Gyilkos kérdéssel a lelkembe mar
A fájdalom trónjára felemel
3. Kirekesztve
Kirekesztve
Vágy
Az éj sötétjének színébe borult
Addigi szenvedélyes fénylõ lelkem
Otthonom nélkül a világ egy torzult
Kietlen képével álltam szenben
Nem maradt senki, aki értem jönne
Nem maradt semmi énnekem
Eltûnt minden, amit szerettem
Elvették tõlem az életem
Sírni akartam, mert úgy éreztem
Homályosan csillog a két szemem
Messzire szálló égboltra néztem
A csillagok miért fordultak ellenem
Mert ugyanezt láttam egy másik helyrõl
Úgyanígy tekintettek énfelém
Mégis az érzés egy ördögi módon
A szívembe hasít mint a rettegés
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan...
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan
Irgalmatlan feledések árán
Eljutottam egy másik világba
Az egyedüllét uralta szívem
Mint soha nem múló, könyörtelen álom! Álom!
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan
4. Szívembe zártan
Szívembe zártan
Szívembe zártan...
Túl sokat tettem
Túl sokat vártam
Túl sok az árnyék
Szívembe zártan
Beígért érzés
Beígért álom
Kiemelt bûnök
Szívembe zártan
Megpróbáltam kitörni
Mint ördög a sorból
Ugyanazt kaptam tõle
Ugyanettõl a kortól
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
Azt akarta, hogy megváltozzak
Üres, mámoros képpel éljek
Lelekemet lassan lerántotta
Eddigi énem hullott szerte szét
Tudattalan képekkel élve
Jövõt vártam, mi nem jön el
Szakadék szélén vártam az érzést
Hogy elvigyen egy angyali kéz
Testemre égve, mint egy békjó lánca
Nem engedi, hogy tovább jussak
Abban a létben, mit én teremtettem
Szívemben élnek a kínzó múltak
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
Fáj, sötét az érzés
Fáj, belsõ kétség
Fáj, az imám elszáll
Fáj, megöl a magány
|
|
