|
NEMESIS LYRICS
"Nemesis" (1998)
1. Kapu Elõtt
2. Körforgás
3. Léptek
4. Predesztináció
5. Ébredj Fel
6. Menekülés
7. Honvágy (Virágének)
1. Kapu Elõtt
Végtelen ez az érzés
Mindent megváltoztat
Féktelen ez a vágy
Fáradtan, a sötétbe zárva
Egyhelyben állva
Céltalan a magány
Mutasd mennyit ér a fény!
Mondd el mennyit érek én!
Réges-rég,
Mikor a szépség még csak
Könyvekben volt
Életem derekán.
Elhittem
Ha a lelkem rácsok mögé
zárom,
Jobban elviselem
Ami fáj.
Visszájára fordult minden
Érzem, nagy a vágy
Indulnék és átlépném a
Valóság Kapuját
Éltető Remény
Elvakít a fény
Újra kék az ég
Éltető Remény
Elvakít a fény
Meghasad a jég
Nem lesz jobb
Nem lesz szebb
De mégiscsak
Jobb, mint bent
Nem lett jobb
Nem lett szebb
De mégis
Jobb, mint BENT
Visszájára fordult minden
Érzem, nagy a vágy
Indulnék és átlépném a
Valóság Kapuját
2. Körforgás
KÖRFORGÁS I. (Fény-út)
======================
Zajong, bíztat, űz és futtat
előttem a vágy
Karjaimban ül a Holnap
mögöttem a vágy
Rám néz a Fény Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Őszi felhők, tavaszi szellők
Nyári megújulás
Fura egy érzés, nem hagy békét
Elveszti fejét
Távoli moraj kihullt a jogar
Nem oszt áldást a Kéz
Az izzó trón tűzzel éget
Jön a végtelenség
Rám néz a Fény Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Villámot, tüzet szór
gonosznak hitt lelke
Értetlenség és a káosz a vágy
Új trónról új eszme
hozza az áldást
Építi fővárosát
Rám néz a Fény Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
KÖRFORGÁS II. (Eszmélet)
========================
Ha kisüt a Nap az égen,
Kitárom ablakom felé.
Fátyolos messzeségben
Csillog a tiszta Remény.
Virrad a viharverte táj,
Friss erőt hoz-visz a szél
Érzem a váltás hangját
Szeme büszkeségről mesél
Százszor hallom
könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Az előadásnak vége,
Az elejét elfeledtük már.
A függöny rég legördült,
A ruhatár üresen áll.
Búsan szunnyad a Város,
De a Filmet látták már
Igen, hozzám sír egy áldás,
De a lelkem őszi-irtás
Százszor hallom könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a Vak Remény
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
Véres Kardot körbehordanak
Indulhat a Szertartás.
Gyűlölt Arcok szembefordulnak
Tudom, nincs Megbocsátás.
Itt büntet a Fény Nekem ennyi elég!
Arcomon folyik a Vér
Itt NINCS ESÉLY!!!
Százszor hallom könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a VAK REMÉNY
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
Végső Megoldás
Százszor hallom, mégsem alszom
3. Léptek
Melletted minden éjjel ugyanúgy álmodom
Mellettem minden éjjel ugyanúgy utazol
Sóvárgok régóta a sötét éjszakában
Lehull mellettem a nyár minden virága
Elkárhozás volt az az óra
Hazug fények megálmodója
Feltámadok, bár el sem múltam
Itt van a jelen egyetlen szóban
Melletted minden éjjel ugyanúgy álmodom
Mellettem minden éjjel ugyanúgy utazol
Sóvárgok régóta a sötét éjszakában
Lehull mellettem a nyár minden virága
Átkozott legyen az az óra!
Hamis érvek megalkotója
Itt van a jelen egyetlen szóban
Járkálok a ködbe bújva
4. Predesztináció
Forog az érintetlen Föld,
Érzi, a múlt visszaköszön.
Számlálható végső órák,
Végtelenbe vesző strófák.
Nemtelen, kínzó Végzet
Milliók buta rémülete
A megrugdalt Ma silány népe
Örökkön így volt így lészen
R.:
Levirradt a múlt-lángú élet
Kegyelmezz a Holt Tüzeknek!
Árnyékban állók figyeljetek!
Tűzzel éget a Végzet.
Nézd! Fényes az égbolt.
Ami volt rég volt.
Nemtelen, kínzó Végzet
Milliók buta rémülete
A megrugdalt Ma silány népe
Örökkön így volt így lészen
Vidáman és nem keseregve
Aki kihullt, megérdemelte
Szólj a Próféták új szavával!!
R.
5. Ébredj Fel
Megállt az idő
Egy pillanatra
mozdulatlan várnak
Jelen, jövő és a múlt
Ott állsz középen
Egy letűnt világ emlékeit őrzöd
De hosszú még az út
Halk nyári zápor
Az álmok sűrű esőcseppjeit
A lelked fogja fel.
Jó ez az érzés
De a jelen ott van
Minden álmod végén
Az eső nem mossa el
R.:
Ébredj fel!
Sohase gyúl ki a fény.
Ébredj fel!
Nem tisztul ki a kép.
Ébredj fel!
Tudod, nincs remény.
Ébredj!
Tükörben arcod harcot kémlel
Meredek a lejtő
Nem vagy kivétel
A nagykönyvben 2000
éves az írás
Fejed fölött a vakító kékség
Porszemmé lett mindenség
Hanyatlásból már nincs kiszállás
R.
Ébredj fel...
Halotti beszéd áldás helyett
Imádság helyett a pap csak nevet
Félrevert harangok zúgnak sírást
Halott az élő- élőhalott
Az apokaliptikus katarzis alatt
Ordítva halomba öljük egymást
R.
Ébredj!
Játék, árnyjáték vár rád
Fájó, mégis édes kínhalál
Becsapod magad,
Az álmokkal áltatod magad
Becsapod magad,
S reggelre semmi nem marad
Amikor az álmokkal szállsz,
Innen elszakadsz
Amitől a szebbet várod,
Mindig elmarad
A járhatatlan úton járva
Meghalsz és újjászületsz
Tegnapról mára
Lebegve a végtelenben
Miért jó ez így?
Érthetetlen!
R.
Ébredj fel!!!
6. Menekülés
Már nem jó, így nem kell
Megteltem végletekkel
Semmivel, mindennel
Mindegy, bárhová
Csak messze innen el
Tudom bárhol jobb lesz,
Ettől csak jobb lehet
Új nap új remény
Mikor elrepít a szél
A vágyaim felé
Itt nincs több esély
Mikor elvonul az éj
Vele tart a menekülés
Már nem jó, így nem kell
Megkötözve életekkel
Érvekkel, lélekkel
Az árny a fény, a fény
az árny, az árny a fény
Szabadon változnak
Futnék, de visszaránt egy lánc
Új nap új remény
Mikor elrepít a szél
A vágyaim felé
Itt nincs több esély
Mikor elvonul az éj
Vele tart a menekülés
Itt várok még
Csak az árnyékom való
Szabadon szárnyal a lelkem
Gyanús fény a Holdról,
Nekem szól a jelzés,
Mikor virrad a reggel
Ugyanúgy kezdődik minden,
Tombol az árnyékgyilkos fény
Új nap új reményt ígér
Eltűnnek arcomról az éjszaka árnyékai
Elpusztul, elvérzik minden,
ami tegnap volt
Új nap új reményt ígér
Érzem újra hív az álom
Elszakítom minden láncom...
7. Honvágy (Virágének)
Hej tulipán, tulipán
Fényes szegfű, szarkaláb
Tele kertem zsályával,
Szerelem lángjával
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat!
Rózsafának illatja szívem bíztatja..
|
|
