|
NEMESIS LYRICS
"Abraxas" (1999)
1. A Kígyó Szeme
2. Abraxas
3. A Végzet Ajtaja
4. Szürke Szoba
5. Arc Nélküli Ellenség
6. Mama Sír
7. Psychogeist
8. Az Elszakadás
9. Hûség (Instrumentális)
10. Éden?
11. Négy Tükör
12. Utolsó Kép
1. A Kígyó Szeme
Vadul tekergő ábránd
Körbevesz mindenhol, ahol csak ér
Ó, te csodálatos vágy
Bôrödbôl kibújva újjászülettél
Milliók fejet hajtanak
Tekinteted elé omlanak
Szemeidben látják az áldást
A tisztánlátást és megváltást
Hamis szóbeszéd
Kéred tekintetét
Nagy benned a vágy
Hidd el, ez nem megoldás
2. Abraxas
elnyújtott kéz áldást kér
Rossz ízű érzés, vad szenvedély
R.: Amíg bennem is ég a tűz
Ami nem fény csak annak tűnt
A Földről az ég felé
Körbe, mint örök lét
Mindent akarok,nagy a választék
Jónak - rossznak mind behódolnék
Milliók nélkül sehová sem tartok
A szent földről kiátkoztatok
Arkhónok bűnét vállaimra tették
Bírom a terhet, de nem túl jó az érzés
A földi vágyak nem kínoznak többé
A Pokol kapujától nem rettegek rég!
Zárva minden ajtó
Nem kegyelmez a szó
Fehér lett az emlék
Az átok, érzem, széttép.
Éjfél, hold a víz tükrén
Nézz rám: itt állok én
Várom, hogy jöjjön a megváltó szó
Lelkem még háborog,
rossz legyek vagy jó?
R.
3. A Végzet Ajtaja
Esősátor, benne a város
Könyörtelen utcáin át
Száguld egy gép egy gyenge nővel
Sok üres év és mennyi kín
Elmúlt, mert jött egy hír
De ott a félelem az ismeretlentől
És az út végén a ház-a Végzet
Ez a ház, ahová hazajár
A Halál, és nincs bent más
Csak egy félholt gyermek s a halott férj
A fiút kínozták,
Erre vall itt minden tárgy
Anyja térden állva öleli át
Minden kérdésre pár szó a válasz:
R.: December ajtaját nem éri fénysugár
A múltnak ritmusát felejtsd el nincs tovább
December ajtaján vezet az út tovább
És egyre mostohább és egyre ostobább
Míg az ajtó nyitva áll - félek!!
Megmentettél az álmoktól,
Ments meg magamtól!!!
R.
4. Szürke Szoba
Nincs fény, amit látnék - szobámba zár a szürkeség,
kísértetkézként nyúl felém...
Nincs hang amit hallanék - Apám a csendből ordít rám,
fülemben víz, agyamban sár
Nincs test, mit éreznék...
Nincs már, akit hívnék - talán egy kép, mi bennem él,
Anyám, míg vár, csak jót remél...
Álmom hideg árnyék - fülemben míg a vér dobol,
Kilépek önmagamból...
Nincs már rám ellenszer
Túl jó ez a képlet
Túl jó, de a végzet
Elpusztít Téged
Átküldtél végleg
Nem lesz több kísérlet...
N E M ! ! !
Narrátor: Holtan fekszik itt, ki csak a munkájában hitt
Nem kímélt semmit, senkit
De az erő, mit gyártott ellene fordult és mindent elvitt...
...Ostoba, fakó árnyék
Mint talált játék egy polcon, mit a sors emelt
...és lehet, hogy nincs magyarázat,
csak Alázat, vagy Gyalázat...?!
5. Arc Nélküli Ellenség
Rég nyugtalan az éj, a szív dobol
Rég életem a tét, de jól tudom
Míg egy computeren szám vagyok-
Míg nem engedik, nem pusztulhatok
Figyel mindenütt egy kém - Téged is ekaphatnak még
Rettegek élni rég...
Testem ítéletre vár - lelkem nincs, nem kár
Jön és meggyaláz...
Elvágyom oda, hol nem kísért az árny
Felugrom, mikor kikattan a zár
Barát - ki majd a bajban szemben áll
Betoncsend - hideg verejtéke fáj...
A hó alatt a jég
A föld felett a szél
Mint hosszú betegség
Felszívódnék és repülnék
Repülnék - mint föld felett a szél...
6. Mama Sír
Elmúlt már - a tegnap kint az éjben száll...
Már nem vár - a rémület most máshol jár...
Magamhoz húzlak, átölel a fény
Mint mikor testedet hordtam a szívem alatt
Érzem egy percre, ahogy a bőrünk összeér
Talán segíthetnék...
Bárcsak, bárcsak segíthetnék...!!
Hívlak, kérlek
Szólj hát, vagy érints meg
Nincs más, kit kérhetnék...
A tested néma sír, de hol van a lelked?
Egy más világban élsz ...
Ölelj át, szoríts hát
Tőlem nem szakíthat el a némaság
Látod? Mama sír...ha hallasz engem...
Hívlak, kérlek
Szólj hát, vagy érints meg
Nincs más, kit kérhetnék már...
Lépj át a ponton, mely átírta sorsod !
Most nyár van, de lelkedben tombol a tél...
Hívlak és kérlek, így csak egy anya kérhet ...
Hát nyílj meg és nézz rám, mert elsodor a szél...!
Élned kell a Fényben - élned kell !!!
7. Psychogeist
A tegnapra néző ablak
A lépcső, mely oldalra visz
A fény nélkül élő árnyék
Melyben szánalom nincs...
Az Én a jéghideg éjben száll
Vérörvény amerre jár...
Elpusztul mind, aki bántott
Ki a szürke szobába zárt
És hogyha már nincs mit tennem
Nekem is el kell mennem...
Az Én a jéghideg éjben száll
Vérörvény amerre jár...
8. Az Elszakadás
Anya: Kérlek téged, hallgass rám
Véres álmod tévútján
Nincs már más, kit kérhetnék
És nincs más, kivel élhetnél
Ha bezárod az ajtót - megtalál a Fény
Ha letérnél utadról - megtalállak én
Kérlek, válassz engem hát
Győzzük le az elmúlást
Ha bezárod az ajtót - megtalál a Fény
Ha letérnél utadról - megtalállak én
Zárd be hát az ajtót -
s megtalál a Fény
Térj le hát utadról -
s megtalállak én
Narrátor:...megremeg most minden, jeges borzalom pusztít
a tárgyak szétrobbannak, a szobában szél süvít...
Fiú: Hallom a hangod, de nem látlak, Anyám
A bosszú lángja elvakít
De érzek a szívemben egy furcsa meleg fényt
Talán visszatarthatsz még...
Repülnék, mint föld felett a szél...
Anya: Vegyük most fel talán a múltnak ritmusát
December ajtaját felejtsd el, nincs tovább
Bezárult, csendben áll, egy emlék már csupán
És nem lesz mostohább és nem lesz ostobább...
Fiú: Mert az ajtó zárva már
VÉGLEG!
VÉGLEG!!
VÉGLEG!!!
9. Hûség (Instrumentális)
10. Éden?
Nincs már bűn a Földön
Mit még ne hurcolnánk
Messze már az első csábítás
Isteni idegpályán
Az utolsó fonál
Érezzük, most betelt a pohár
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Bíbor színű égen
Sötét éj-madár
Karmaival bárhol sebet váj
Esőszag a szélben
Villogó határ
Moraj, mennydörgések hangja száll
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Érezzük, hogy vége
Innen nincs tovább
Félelmünkben iszunk még egy áldomást
Az Ég szemébe nézve
Széttárt karral áll
Halálos viharra vár egy haldokló világ
Vihar előtt a csend
Végzetes erők fent
Szánkból nem jön hang
Szívünk is kihagy
Várjuk a végső percet
Lelkünkben száz szú perceg
Nézzük az első cseppet
Mely felsebzi a lelket
Nem! Fáj! Éget már...
Nem! Fáj! Vége már...
Nincs remény, büntetésünk életünk volt
Nincs idő, hogy kimondjunk utolsó szót
Nézd meg hát, újból érezd át
A Sorsfelhő minden villámát!
Sok minden veszett az éjjel
De egymás mellett áll
Az utolsó élő emberpár
Újra kezdhet mindent
Ébredve álmából
Újraindul minden, most a Pokoltól...
11. Négy Tükör
A régi álom néha kísért még Az éjjel kínját elfelejteném
Felnézek, lehull kezem, nincs már erre szó
Itt van a hajnal, talán így lesz jó
Minden falon már tükörkép
Ebben az álomban mindenki néz...
...-em görnyedt testtel, némán a falat
Furcsa egy érzés, mindenhol magamat
Tudom, nincs tovább, mégis itt a kép
Lassan már érzem, épp` itt a vég
Álomjátékból felszól egy hang
Nézzél végre szét, egyedül vagy
A vihar már csak vár, az ablak néma vágy
Zárva már végleg minden megoldás
Harcol testem, izzad már
Falakon csak arcok, tükrök látnak át!
Elér egy hang, utánam lassan minden szó
Elér egy hang, segíts még
12. Utolsó Kép
Dallal száll el a múlt
A múlttal megy el a gond
Gonddal jön el a bánat
Bánattal múlik a látszat
Elmegyek, hogy újra visszajöjjek
Visszajövök, hogy elmeneküljek
Menekülök, hogy végleg eltűnjek
Eltűnök, hogy újjászülessek
Elszáll a dal, de megmarad a kép
Megnézhetjük majd a múlt ígéretét
A filmnek is már vége,
tisztul már a fény
Nem maradt már más, csak utolsó kép
|
|
