|
MOONFOG LYRICS
"Ködbõl és sötétségbõl fonva" (2006 Demo)
1. Ex Oblivione
2. Végzet
3. Mikor a világ sötétségbe borul
4. És megint beköszönt az õsz
5. Phyllis
6. Ködbõl és sötétségbõl fonva
7. Az elmúlás kertje
8. Életre és szenvedésre kényszerülve
9. Rex morte
1. Ex Oblivione
2. Végzet
Hamu szitál a hajdan dicsõ tengerparton
Felhõk borítják a hajdan napos horizontot
Szemeimre fátylat vonnak a könnyek
mikor ránézek az általam lakott földre
Nincs már nap mely süssön és melengessen
Nincs már szeretet mely fûtsön és éltessen
Csak a szívbemarkoló szomorúság
Csak a jéghideg szél mely a csontomba vág
Tegnap még a napfény szikrázott e téren
Ma már csak a köd szitál a levegõben
Tegnap még boldogan sétáltam ezen a helyen
most pedig bánatom köpenyébe burkolózva szenvedem...
3. Mikor a világ sötétségbe borul
Árnyak vetülnek a lombkoronákra
vér fröccsen a fákra
Örök sötétség borul a világra
Rossz világ jön az ember kárára
Mikor a világ sötétségbe borul
újra feltámad a szunnyadó Ghoul
Életét veszi mindenkinek
minden létezõ élõlénynek
Hamu év Vér keveredik a földön
meghal mindenki, Isten és Ördög
dalt zeng majd a Szél ajka
mindenki elszenderül a halálba
4. És megint beköszönt az õsz
Ahogy a levelek hullanak a fáról
ahogy hirtelen õsz lesz a nyárból
úgy hunynak ki életem gyertyái
úgy törnek fel forrásként szívem bánatai
Mikor a nap már nem süt rám és egyedül maradok
Kietelen tájakon vagy kopasz pusztaságokon
Fáradt arcomra a könnyek rajzolnak majd haragot
S a fagy ragasztja arcomra az örök álmot
Halottan és megfagyva fekszem a szikkadt talajon
Egy hamis érzés rajzolódik ki a az arcomon
Szánakozva nézem szomorú sorsomat
s vért prüszkölve üvöltöm a semmibe haragomat...
5. Phyllis
6. Ködbõl és sötétségbõl fonva
Ösvényekrõl letérve
a köd útját keresve
a szomorúságtól vezérelve
Örökkéhulló leveleken lépkedve
Átkarolva a sötétséget
Megvetve minden segítséget
Ködbõl és sötétségbõl fonva
Az örök fájdalom és komorság
szomorúságból és dühbõl létrehozva
Átkokat elmondva
Szitkokat szétszórva
Arcomra árnyékot vet a fény
s megvilágít a sötétség
Felmelegít a tél
S megvetek mindent mi él...
Szitkokat szétszórva
Ködbõl és sötétségbõl fonva
szomorúságból és dühbõl létrehozva
Állok a ködös kert közepén
Gyûlöletem megfojt, elemészt...
Ködbõl és sötétségbõl fonva...
7. Az elmúlás kertje
Egy kertben ahol örök a félhomály
A föld száraz és kopár
A fák levelei örökre sárgák
Az ember, ki végigmegy itt csupán árny
Elveszett lelkek kószálnak át a kerten
Taposva az örökéhulló leveleken
Százezerenyi bánat, komorság és baj
Ölt itt testet a fákban
Örökké elveszve az élet sürüjében
Örökké szenvedve a keserüségben
Üdvözünk téged itt hol a nap meghal
Elvész a remény és a vágy
Köd burkol be minket örökre
s az élet már csak ábránd...
8. Életre és szenvedésre kényszerülve
Fájdalomban fuldokolva,
elrejtve az árnyékban;
Kárhozattól undorodva,
fetrengve a bársonyos párában;
Vért könnyezve, könnyektõl áztatva,
a hold fényében állva;
reménytelenséggel feltöltve,
keserûséggel áthatva
Halállal körülvéve, pusztulással egyesülve
érzések fogságában, a fényt elkerülve
Kárhozattal sújtva, enyészetben ülve
életre és szenvedésre kényszerülve....
életre és szenvedésre kényszerülve....
9. Rex morte
|
|
