|
MOON OF SOUL LYRICS
"Égforrás" (2001)
1. Végtelen hetedik szeme
2. Égfeletti merülés
3. Fellegforrás
4. Alkonyok szava
5. Égvonzás
6. Világdal
7. Sárkánytegnap
8. Lidérvízmadár
1. Végtelen hetedik szeme
VÉGTELEN HETEDIK SZEME
túlfutsz az égentúli
zokogásaidon
csak ha a poklot égetted el
lélekzetében
félelmed szólni már
képtelen
szemek atyja kérlek adj
nekem otthont
2. Égfeletti merülés
ÉGFELETTI MERÜLÉS
dühödt félelmeid szemébe
nézve átlátsz
egeid egébe
szakíts lényedbõl csendet
emeld ki belülrõl
gyengülõ repülésed
lélegzetében megszületni
örök láthatatlanságként
önmagunkban rejlõ
hét repülés létébe lépve
szakíts lényedbõl csendet
emeld ki belülrõl
gyengülõ repülésed
3. Fellegforrás
FELLEGFORRÁS
egek dallama nézz rám
lét-egeimben
adj felleg forrást
varázslétem
égfölötti tájakból
kifeszítsem
adj erõt
túllépjek
én-falaimon
adj felleg forrást
varázslétem
égfölötti tájakból
kifeszítsem
egek dallama nézz rám
lét-egeimben
adj erõt
túllépjek
én-falaimon
4. Alkonyok szava
ALKONYOK SZAVA
hetedik világ
csillagától
kérdeztelek
szent ismeretlenséged
bizonyossága
szabadságom hite
iszonyatok burkait
kell lefelejtenem
5. Égvonzás
ÉGVONZÁS
ezer kozmoszgyûrû
fonódik rám
lélekforrásban
tükrözõdõ égfölötti
elõtt
hazugságaid szennye
szól ezer égvonzás
szól ezer teremtõ vágy
szól ezer ég belõlem
szólnak lélekszavaid
szól ezer égvonzás
szólnak lélekszavaid
ezer kozmoszgyûrû
fonódik rám
lélekforrásban
tükrözõdõ égfölötti
elõtt
hazugságaid szennye
6. Világdal
VILÁGDAL
felszárad világdal
könnye
arc-iszonyatok
elõl
belsõ sebek
mesélték az égnek
tépd ki magad
mégis mert tovább
kell menned
belsõ sebek
mesélték az égnek
felszárad világdal
könnye
arc-iszonyatok
elõl
tépd ki magad
mégis mert tovább
kell menned
7. Sárkánytegnap
SÁRKÁNYTEGNAP
a pillanat-térben
a sárkánytegnap
s a viharholnap
éjtestvéreként
kapaszkodsz
füst-egek fölé
felsõ tájak
ritmustánca
egeimben szaggat szét
kapaszkodsz a füst-egek
fölé
égszilánkok dallama
vagyok
a káprázat végsõ
küszöbéig
8. Lidérvízmadár
LIDÉRCVIZMADÁR
lidércvízmadár
röppen az éjben
tejút-könnycsepp
bennük az örök
melynek fénye oly törött
mint lelkünk
lidércvízmadár
röppen az éjben
|
|
