|
LORD LYRICS
"Live I. - Koncert" (1996)
1. Miért jó, ami nem jó?
2. Tûz legyen bennünk
3. Egyedül
4. Talpig hûtlenül
5. Szemedben a csillagok
6. Az utca kövén
7. Fázom a szélben
8. Álmodom
9. Virágdal a XXI. századból
10. Ragadozók
11. Éjszakák
12. Zaklatott fények
13. Kisfiú
14. Vándor
1. Miért jó, ami nem jó?
Nagy szöveg, sok csalás
volt már eddig is.
Nincs, ki biztosra megy,
s nincs, aki ebbe' hisz.
Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj
álruhás nem lehetsz,
nincs annyi maszk.
álruhát nem vehetsz,
mutasd meg arcodat!
Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj
Mért jó, ami nem jó?
Ez van, semmi több.
Ha bárhol, bármit ígérnek:
én nem hiszek, s nem tûrök!
2. Tûz legyen bennünk
Amikor bánat ül ki az arcodon.
Féktelen ragyogás - ez a fáradt megszokás.
Amikor ködben ázik a két szemed
Hajnali csillogás - ez a sápadt józanodás.
Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés.
Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.
Amikor hétköznap ül a szíveden
S ontja szürke sugarát - ez a fáradt megszokás.
Mikor gondok súlya a lelkeden,
S egykedvû a világ - csupa hûvös lázadás.
Mindennap kereslek, de ugyanaz az ébredés.
Ezerszer kívánlak, de nem érinthetlek rég.
Tûz legyen bennünk még,
amíg hûvösek az éjszakák.
Tûz segíts úgy, mint rég,
olyan jegesek az éjszakák.
Mikor gondok súlya a lelkeden,
S egykedvû a világ - csupa hûvös lázadás.
Itt vagyok kérdeznélek, de Te semmire nem felelsz.
Neked mindig hétköznap a világ.
Tûz legyen bennünk még,
amíg hûvösek az éjszakák.
Tûz segíts úgy, mint rég,
olyan jegesek az éjszakák.
3. Egyedül
Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány gyõz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.
Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,
s bennem nincs aki rendet teremt!
és félek, a magány gyõz le engem, óh!
Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.
4. Talpig hûtlenül
Nem is én vagyok mindig a hûtlen.
Nem is én vagyok az, aki gyakran átver téged.
Nem is én leszek mindig a vesztes.
Igen, én leszek az, aki holnap elmegy tõled!
Egyedül létem súlyát cipelem én.
Miért vagy talpig hûtlen, ez keserû tény!
Mondd, miért kell,
mondd minek ennyi csalás?
Mondd, miért kell,
mondd minek, a semmi felé rohanás?
Te is láthatod, kínoz a sorsom.
Mégis tudhatod, nincs, ami visszatartson engem.
Te is jól tudod, mennyi a gondom
De mégsem hiszed, ahogy tiszta szívvel kérlek!
Egyedül létem súlyát cipelem én.
Miért vagy talpig hûtlen, ez keserû tény!
Mondd, miért kell,
mondd minek ennyi csalás?
Mondd, miért kell,
mondd minek, a semmi felé rohanás?
5. Szemedben a csillagok
Ne azt kérdezd tõlem,
hogy melyik csillagjegyben,
vagy melyik áldott évben,
hogy hiszek-e a jelben!
Nem ez számít, higgy nekem!
Ne kérdezd meg rólam
a jós varázsgömbjét,
ne kutasd fel értem
az álmaid mélyét!
Egész máshol keressél!
Szemedben égnek a csillagok,
távolba nézel, de én itt vagyok.
most engem ölelj át, ne az éjszakát,
vedd észre végre már,
hogy szeretlek, s találj rám!
Tenyeremben nézed
az élet vonalát,
ahelyett, hogy végre
megszorítanád,
s arcodat ráhajtanád.
Szemedben égnek a csillagok,
távolba nézel, de én itt vagyok.
most engem ölelj át, ne az éjszakát,
vedd észre végre már,
hogy szeretlek, s találj rám!
6. Az utca kövén
Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.
Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem, de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?
Ahogy futok a sorsom után,
ahogy vágyom egy megértõ kézre,
a lét peremén nincs, aki vár!
Nem hiányzom senkinek én,
úgy örülnék családnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott világ!
Nem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.
Felnõttem, de hangom kevés,
felnõttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!
Látod, mennyire félek,
elégtek az álmok!
újra egy csavargó szél visz tovább.
7. Fázom a szélben
Nincs, már nincs vígasz,
ne remélj feloldozást,
nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást!
éj-mélybe visznek a lábaim,
és a szélbe suttogom átkaim!
Ázom, fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok át,
égtél, tüzet ígértél, hazug a szád!
Tõlem össze is dõlhet ez a világ!
Kár, hogy engem fûtött csupán a lángolás,
Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás!
Arcodba vágtam, hogy: felejts el!
De közben vártam, hogy átölelj!
Ázom, fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok át,
égtél, tüzet ígértél, hazug a szád!
Tõlem össze is dõlhet ez a világ!
8. Álmodom
Lassan, mondhatnám, léhán,
dacból másztam a létrán.
Hidd el, feléd indultam,
de hátul álltam a sorban!
Kiálltam a próbát,
én vagyok most fenn,
de torkomon akad a szó.
álmodom egész nap csak rólad,
hol maradsz el, úgy, de úgy hiányzol!
álmodom én felülrõl is rólad,
bárhol is vagy, legyél hozzám jó!
Túl szép alulról minden,
téged ez meg ne tévesszen!
Kiálltam a próbát,
én vagyok most fenn,
de torkomon akad a szó.
álmodom egész nap csak rólad,
hol maradsz el, úgy, de úgy hiányzol!
álmodom én felülrõl is rólad,
bárhol is vagy, legyél hozzám jó!
9. Virágdal a XXI. századból
Kellettem,
fáj, de leszakít.
nem kérlelt,
csak hazavitt.
Bántott hó, a jégesõ,
kínzott nyár, vagy télidõ:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
Új világ:
súgta a szád,
s testemet
drót fonja át!
Bántott hó, a jégesõ,
kínzott nyár, vagy télidõ:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
Kell remény,
de nincs kegyelem!
Hervad már
zöld levelem
Bántott hó, a jégesõ,
kínzott nyár, vagy télidõ:
szabad voltam, nincstelen,
de sértetlen, ó Istenem!
10. Ragadozók
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
Fekete naplemente,
tested az este benne.
Madarak árnya reppen,
tudod, hogy érted jöttem,
repülj ma énvelem!
A sötét mélybe bújok,
fekete éjbe hullok.
Marad a föld alattam,
meztelen karmaimban
meztelen madár.
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
Fekete tûzben ûzlek,
lebegünk egybefûzve!
Hiába int a hajnal,
vágyom, ha csendesül majd
újra indulunk!
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át
11. Éjszakák
A szó eltalál, az arcomba vág,
vér nem folyik, de a seb jobban fáj!
Átkot szórnak lenéznek,
nem vagyok jó, csak ellenségnek,
mert félnek!
Nincs baj velem, csak létem a vétkem,
de ennyi kell, mondd, mért adnám fel?
Átkot szórnak lenéznek,
nem fogadnak el, csak ellenségnek,
mert félnek!
Éjszakák, rossz érzések,
nem jut más, csak hûvös ágy!
Álmatlan az éj, fáradt a reggel,
de egy-két utam van még talán!
Átkot szórnak lenéznek,
nem fogadnak el, csak ellenségnek,
mert félnek!
Éjszakák, rossz érzések,
nem jut más, csak hûvös ágy!
Álmatlan az éj, fáradt a reggel,
de egy-két utam van még talán!
12. Zaklatott fények
Sötét van, álmodik a város.
Látom a néma fák sorát.
állnak szép rendben,
hatalmas, csöndes lomb-szemük
egy-egy nagy bérházba belát.
Zaklatott fények között járunk,
tudva a dolgát lép a láb.
Akarva és nem
védtelen õrzõangyalok
óvják a neon-éjszakát.
Alszik odabent, tévéd,
képernyõjén nincs most rémkép.
és a meghajszolt nappal
ágyban álmodik fáradt békét.
13. Kisfiú
Új élet indul, felsír a gyerek.
Hangja dal-csoda,
várja otthona:
utcák, terek.
Megnõ és felnõtt lesz,
élni tanul.
Minden mozdulat
mást és mást mutat,
így boldogul.
Kisfiú, tiszta arcodon félelem:
miért van?- nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét?
Azt a szép, százszor száz csodát,
amiben csak békét találsz,
Mai mesénk rég nem igazi már!
Túl már az iskolán nincs tananyag.
Mégis tudni kell,
miért kérdezel
s mit nem szabad.
Informál téged minden, hát figyelj,(**)
nyisd ki jól szemed,
nyújtsd ki két kezed,
kérdezz, s felelj!
Kisfiú, tiszta arcodon félelem:
miért van?- nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét?
Azt a szép, százszor száz csodát,
amiben csak békét találsz,
Mai mesénk rég nem igazi már!
14. Vándor
|
|
