|
HAVOCS LYRICS
"0113 (When My Sweet Nightmare Has Begun)" (2006)
1. Written
2. Invocation
3. Crimson Angel
4. Fourth Dimension
5. Spiritual Link
6. Glacial Breath
7. Flameburst Revenge
8. Blissful Day
9. Vérmocsár
10. Star Of Life
11. Rainbow's Children
12. Vanished
13. Kuolemaan Tuomittu
1. Written
There was a girl... on a dark Friday 13th...
It started good but ended like a nightmare...
She said goodbye to all that she has done
So hopeless, so desperate... she tried to run... away
***
She met someone long ago
And now realized what she wanted to do
Tried to tell him for a week
But to tell the truth she was just too weak
She praised him all the time
But he only saw her whine
Didn't know anything about her
He was way, way more weaker
On that day he went to a walk
Thinking over it all...
Tried to decide but he was just drifting
It was not a real feeling...
His childhood dream could come true
But he was hesitating
The advantages seemed pretty good
But he didn't dare to take the responsibilities
***
They sat far away from each other
But they were close mentally
He tried to scare her away from himself
Thought it could help him flee...
But the plans got ruined in one single hour
Turned out that they are quite the same
She listened to his problems
And she told him all her life after
Suddenly something broke apart in her mind
All her pain came up
He tried to convience her that life is beautiful
But she wanted to die
She said goodbye, he tried to keep her back
Howling in the night
It's hopeless, he was sure that he lost her
He did everything
Terrible pain was biting his heart
He sure did like her but not loved
Even if he knew that she loves him
His feelings were confused and dim
Didn't want to let her go
Didn't want to fake love
Didn't want to force his feelings
Didn't want to ruin hers...
The night was unbearable
He was trembling in fear
Worried more than ever in his life
Sickness overcame him
Only one thing, one painful thing
Tried to rip his heart apart
That he'll lose her, lose her at all
Slipped out from his arms
***
Maybe it was written...
Maybe it was fate...
Destiny crossed two lives
Spicing them with painful fights...
Love has been ruined
Doubts took its place
Can't tell the future
Even if it's written... I can't tell...
***
Two months has passed
Even love was here
It's gone and they've shed tears
It was painful but
Their love's above the skies
Now they dance in the lights...
2. Invocation
3. Crimson Angel
4. Fourth Dimension
5. Spiritual Link
6. Glacial Breath
With the ice of winter
With the lust of love
Darkness comes and takes me
(With black wrath)
Kisses me with its dead lips
Whispers words to me
They tear my mind away
They set my soul free...
Agony, sweet agony
Redeem my life
Take care of my worries
Put out their lights (those lights)
Wake me up when it's done
I'll open my eyes...
And watch carefully
How the true deed flies...
Refrén
Glacial breath of death
Take me when the time has come
This world may be great
But down there, there is no more fun
I still really want to flee
But if you must then just have me (take me)
I dedicated my life to live
By myself, I will never quit.
I had my deeds (deeds of love) in this world
I feel like an empty shell (just a shell)
Anguish has taken over me
Can't trust anyone... (anymore...)
Acts of anger destroy (real feelings)
True love may be torn apart (in a moment)
Destiny, damned destiny
Why are you playing with me?
My soul has been divided
In two pieces, I live
One for who I love, one for who I hate
I'm becoming my own slave...
Why does it happen every, every year
When all my feelings come together
All of them wants to live, to be the only one
And they end up slaying each other...
Refrén
Glacial breath of death
Take me when the time has come
This world may be great
But down there, there is no more fun
I still really want to flee
But if you must then just have me (take me)
I dedicated my life to live
I hope I will never quit...
7. Flameburst Revenge
8. Blissful Day
9. Vérmocsár
Végtelen messzeségben
Fátyolos szendergésben
Ködös folyónak partja
Hol fûnek sincs már sarja
A folyóvíz vöröslik
Bosszúnak vére folyt itt
Ártatlan áldozatnak
Elbújni már nem tudtak
Refrén
Ez a hely egy átkozott verem
Itt többé semmi nem terem
Ez a nap az áldás napja
Ordít az éjnek hangja
***
Egy zöld szempár
Mint rám tekint
Álmatlan éjszakában
Elviszi a kínt
Vérzõ könnycsepp
A földön loccsan szét
Megfognám de nem érem el
A két kezét
Puszta létével töri meg a fényt
Itt tartja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él szüntelenül remél
Refrén
Tûzesõ száll
Itt a halál
Kegyvesztett lény
Ó, jöjj hát fény!
Égõ romok mindenhol
Félelmetes harag forr
Életlen fegyverrel megvág
És otthagy - viszlát világ!
Refrén
A szempár most üresen
néz le rám
Nem veszt sem éjszakát már
sem több varázst
Messzi emlék
Csupán ez már
De soha nem felejtem
Ez a Vérmocsár
Puszta létével töri meg a fényt
Itt tartja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él szüntelenül remél
Elpusztít minden jóakarót
Eldob minden földi jót
Vérmocsár ez, egy álnok gaz
Itt többé semmi sem igaz...
10. Star Of Life
11. Rainbow's Children
Here is the secret place
Where their life has begun,
Here is the finest day to die.
A sweet and poisoned red wine,
Their faces are already white
But they didn't want to lose the life.
Every dreams are really on the sky,
Nothing is so sweet like to fly.
Two children are dead
'Cause they wanted to love.
Look at the stars near the skyline
There live they both in the light.
When the day replaces the night
They will be rainbows on the sky.
The pain was so hard to carry
For the young, weak souls,
This world which fed them was extremly cruel.
They weren't allowed to be with each other
Therefore they chose the death.
Every pain disappeard on the sky
Nothing blocks the children, they can fly.
The evils guard their bodies
They don't know the power of love.
Look at the stars near the skyline
There live they both in the light.
When the day replaces the night
They will be rainbows on the sky.
12. Vanished
Dark shadows dance in my head
Images and memories
I see her eyes, I feel her breath
All the time in my dreams
I fear to sleep, to close my eyes
I feel dull and dark
Now she's gone and I'm left alone
It is the end, it's just too hard...
Refrén
Fate wants me to forget her
Fate makes me to deny myself
Vanished like a ghost
Vanished like she never existed
I'm screaming in pain
I can't stand loneliness
My mind imprisons me
Can't accept it, it just can't be...
Like lightning from the clear sky
She abandonned me, she just let me die
Even if I'm still alive
Can't stand it, and cannot hide.
My only wish is to survive
I won't give up, I'll try to fight
Fight me and fight my feeligs
Crush my love like rusty earrings
Refrén
13. Kuolemaan Tuomittu
Itt állok most - ennyi az életem?
Sajgón, elvágva, nincs benne értelem.
Óriási erdõtûz egy apró szikrából
Melyet hömpölygõ árvíz mostott el útjából.
Szikla vagyok, melyet egy kéz széttört,
S szívének árja finom homokká õrölt.
Szikla, melynek egykoron szíve volt
De mától az egész egy üres, szürke folt.
Aggódó szemmel, mint anya a fiához
Fordulok sorsomhoz, a mocskos galádhoz
Kezemben éreztem, kicsúszott közüle
Most egy ocsmány troll kacag mögüle.
Ki ez a troll? S miért röhög rajtam?
Átszúrta testemet, én meg csak hagytam.
Elõször fájt, majd elöntött a tûz
Fejfám nem más, egy korhadt fûz.
Szakadt az esõ, lett tarka szivárvány
Egy szempillantás alatt vitte el az ármány.
Kisüthet még a nap, de engem meg nem talál
A sugarak nem jutnak a fekete föld alá.
Elönt a tûz, elkap a félelem
De már nem számít, nincs többé életem.
Egy szívem volt, azt is elvették,
Kifacsarták, s a szemétbe vetették.
Dögkútnak mélyérõl gõzölög fel lelkem
Homokkal szórják le bûzlõ szeretetem.
Nem kell az senkinek, de ne vésszen kárba
Gaia szívja majd undorral magába.
Hol testem nyugszik, élet már nem hírlik
Húsomból s vérembõl több virág nem nyílik.
Lelkem száll felfelé, levegõt szennyezve
Emberek ezrei szívják be szenvedve.
Ezerszer próbáltam õszintén szeretni
Egész életemet Egy köré rendezni.
Eredménye mégis mindig ugyanaz lett
Egyetlen csavarás, s elnyelte enyészet.
Próbáljam még? Minek? Látom, ez a sorsom
Érzelmekbõl egyszer, s örökre, most ki kell fogynom.
Széttépem lelkem, s felrúgom galádul
Lehelet megszegik, az üres test aláhull.
Egy lehettem volna, egyes egyedül
Most mégis egy lettem a sok közül.
A Sorskerék forog, az õr türelmetlen
Vesztek, s távozok, kiégve, dicstelen.
Ó, te nagy büszkeség! Miért élsz, miért vagy?
Veled élnem miért kell, életem miért hagy?
Látom ám a célod: kihasználsz, s kiröhögsz,
Hitegetsz, majd itthagysz, de azért még leköpsz.
Van ennek célja? Hogyanja, mikéntje?
Életem kérdõjel, miértnek miértje.
Bárhogy is próbáltam, te jól megtervezted
Megírtad sorsom, s ellenem szervezted.
Távoli reményfolt, kellesz is énnekem!
Kibírom nélküled, nem vagy te élelem.
Testem bár üres, többé már nem félek,
Nincs is már mitõl, hisz nincs benne lélek.
Azt mondták, ez lesz az, érdemes hát élni,
Éreztem is, s naivan mertem biztosra vélni.
De a sors közbeszólt, s kitépte Belõle,
Több tüzet többé már nem látok felõle.
Óriás szemekkel néz le rám a remény
De nem merem nézni, hisz nem lehet enyém.
Itt volt és küzdöttem, majd belerokkantam
De egy váratlan pillanatban lélekben meghaltam.
Életemnek elsõ igazi értelme
Felrúgtam mindent, érte, mindent csak õérte.
Tán dúdolja még rég kihûlt dalom
De messzire lökött, füllel már nem hallom.
Fülnek messze van, lelkem már nincs
Kezében maradt, mint egy elszakadt hajtincs.
Küzdhetek, de minek? Életem romhalmaz
Eltörtem belülrõl, s nincs, aki megragaszt.
Itt állok most - ennyi az életem?
Nekem már nem kell, ha nincs benne érzelem.
Eldobott végül egyetlen reményem
Maradék életem vesszen a szemétben!
|
|
