|
GORT LYRICS
"Forest Myths" (2000 EP)
1. Worldshade
2. Thou Luna Black
3. Awakening
4. A forest myth
1. Worldshade
English:
Probing night
To traverse time
Silence o’waters calling us
In dusk we soar
Stars in our eyes
Endless forests inside us
„…and head to head now we embraced
for life and death, as did our names,
the letters on the pillow case,
and quickly fell asleep again.”
(Gyula Illyés)
Accurs’d, odd, dark romanticism
Magyar:
Éjszakát fürkészünk
Hogy bejárjuk az idõt
Vizek csendje hív
Szemünkben csillagok
Szárnyalunk a homályban
Bennünk végtelen erdõk
„…s fej fej mellett, halálosan
összefonódva, mint nevünk
betûi itt a vánkoson
újra álomba merülünk.”
(Illyés Gyula)
Átokverte, különös, sötét romantika
2. Thou Luna Black
English:
Thou Luna Black
Let my mantle thee engrave
For far is her star
Coming not by the dusk
Thou Luna black
Arrive as tempest
For all is deceased
Upon this earth
For far is her star
For all is deceased
For roaming shadows this relam is
My pale crown is wasting away
with musing ebb,
albeit corolla of love shielding it
even in this hour of sere and yellow leaf
yet I am craving to know
in this deluged blood of mine
that this land is of fairies
where sightless scarab
swaying glowly with ached reed,
pure summer unfolding into sky
and they all are bending, all are bending to death
Magyar:
Te fekete Luna,
Te vésd köntösöm,
Mert messze az õ csillaga,
És nem jön az alkonnyal.
Te fekete Luna,
Viharként jöjj!
Mert minden halott
Ezen a földön
Mert messze az õ csillaga,
Mert minden halott,
Mert bolyongó árnyak e világ.
Elfogy halvány koronám
Merengõ apállyal,
Pedig szerelem szirmai óvják.
Ezen elaggott órán is,
De én vágyom tudni
Kiáradt véremben,
Hogy tündérek földje ez,
Hol ragyogva lengedez
Íves náddal vak bogár,
Égre bomló, tiszta nyár
És hajolnak, hajolnak a halálba.
3. Awakening
English:
Dead we were in the small hours,
Ravens guarded our brows
Gravels gathered in its tiny eyes
And became one in the gale
We did see
We dreaded the sun
For it turned out our faltering secrets
Yet the darkness was ours
And all our knowledge sense
Blood of amber did stream inside us
Falling into a leaf of grass,
Our inner eternities
Grasped each other
From the outside
Odd, strange distance in the night
Our own abyss
Yet if time lights upon us on the stones of north
At those frozen fields of the evanescent
Conceal thy sick, deceased breasts,
Mother of sightless child
For all infinite as a captive of finite
Merely stiff passion
Creation springing on us
Awakening into the existence
Magyar:
Hajnalban még holtak voltunk
Homlokunk holló vigyázta
Apró szemében kavicsok gyûltek
És eggyéváltak a szélben
Láttuk
Rettegtünk a naptól,
Mert kiforgatta tétova titkaink
Ám a sötét a mienk volt
És minden tudásunk érzet
Borostyánkõ vére zuhogott bennünk
Ahogy egy fûszálba zuhantunk
Kívülrõl kapaszkodtak
Belsõ örökkévalóink
Egymásba
Különös, furcsa távolság az éjben
Önnön mélységünk
De ha észak kövein talál ránk az idõ
Átfagyott rónáin a múlónak
Takard el beteg, bomlott kebled,
Világtalan gyermek anyja
Mert véges foglya minden végtelen
Dermedt szenvedély csupán
Ránktör a teremtés
Riadás a létbe
4. A forest myth
English:
„…Burd Helen round about the aisle
To seek the ball is gone
But long they waited, and longer still,
And she came not back again.
They sought her east, they sought her west,
They sought her up and down.
And woe were the hearts of her brethren,
Since she was not to be found.
Oh, hear you this, my youngest sister,
Why didn’t you bide at home?
Had you a hundred thousand lives,
You couldn’t spare ne’er a one!
But sit you down, my dearest dear
Oh! Woe that ye were born,
For, come the King of Elfland in
Your fortune is forlorn.
But long they waited, and longer still,
With doubt and muckle pain.
And woe were the hearts of her brethren,
For she came not back again…”
(Old English fairytale – an extraction)
Magyar:
„…Helen, a kislány körüljárta a templomkertet
Az elgurult labda után
De sokáig várták és még tovább
És nem jött vissza többé.
Keresték keletre, keresték nyugatra,
Keresték fent és lent
És bánat szállt a barátok szívére
Mert nem találták.
Ó hallgass, legkisebb húgom
Miért nem maradtál otthon?
Ha százezer életed lenne
Azt is elvesztenéd!
De ülj most le, legkedvesebb
Ó! Miért is születtél?
Hisz jön már az Elfek Királya,
Oda minden reményed.
De sokáig várták és még tovább
Kétellyel és nagy fájdalommal
És bánat szállt a barátok szívére
Mert többé nem jött vissza…”
(Régi angol tündérmese - részlet)
|
|
