|
GATE OF DARKNESS LYRICS
"Friss zuhatag törjön!" (2003 EP)
1. A gyõztes féreg
2. Friss zuhatag tõrjön!
3. Kristály éjszaka
4. Az idõ lassan lépked
1. A gyõztes féreg
Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben-ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Színházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Míg szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.
Ezer isten-formájú báb
Súg-búg a színpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jõ, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erõk mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt.
Ó, bolond dráma! nem feled
Örökre, aki lát!
Hogy ûzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben ûzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bûn, õrület és szenvedély:
Ebbõl áll a mese!
De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Elõgyûrûz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.
A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegõ
Formákra, zúgva, mint a vihar,
A függöny, a szemfedõ.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával idõz:
"Ez az ´Ember´ címû dráma volt,
S a Gyõztes Féreg a hõs."
(E. A. Poe)
THE CONQUEROR WORM
Lo! ´tis a gala night
Within the lonesome latter years!
An angel throng, bewinged, bedight
In veils, and drowned in tears,
Sit in a theatre, to see
A play of hopes and fears,
While the orchestra breathes fitfully
The music of the spheres.
Mimes, in the form of God on high,
Mutter and mumble low,
And hither and thither fly -
Mere puppets they, who come and go
At bidding of wast formless things
That shift the scenery to and fro,
Flapping from out their Condor wings
Invisible Woe!
That motley drama - oh, be sure
It shall not be forgot!
With its Phantom chased for evermore,
By a crowd that seize it not,
Through a circle that ever returneth in
To the self-same spot,
And much of Madness, and more of Sin,
And Horror the soul of the plot.
But see, amid the mimic rout
A crawling shape intrude!
A blood-red thing that writhes from out
The scenic solitude!
It writhes! - it writhes! - with mortal pangs
The mimes become its food,
And seraphs sob at vermin fangs
In human gore imbued.
Out - out are the lights - out all!
And, over each quiveiring form
The curtain, a funeral pall,
Comes down with the rush of a storm
While the angels, all pallid and wan,
Uprising, unveiling, affirm
That the play is the tragedy “Man,”
And its hero the Conqueror Worm.
(E. A. Poe
2. Friss zuhatag tõrjön!
Áttetszõ ködfoszlány,
tiszta szó,
Vérfürdõ szemhatár, izzó.
Indulat ébredj,
tépd testét az
éjszakának,
irtsd csíráját
a magánynak!
Fájdalmas az éj leple,
Gonosz gondolat telepszik,
Üszkös váladék,
sötét lélek mélyébe.
Tátogó üres gödör,
hideg, sivár, kietlen táj,
Ki nem mondott szavaktól
megfájdul a száj.
Friss zuhatag törjön,
utat keresve ömöljön!
Az élet nedvét osztva,
el kell, hogy jöjjön!
Fojtott világban élek,
Folyton képeket nézem.
RISE NEW WATERFALL, RISE
Transculent veil of mist,
plain words
Bloodshed horizon,
ardent passion rise
Tear the body of night
Eradicate the bud
of solitude.
Paintfull cover of night
Vile thought settles down
Necrotic secretion in the depth
of a dark soul
Yawning empty pit, cold,
desolate barren land
Unspoken words keep
your mouth shut.
New waterfall rise,
find your way and
Stream spreading
the fluid of life
It has to come
Living in a choking world,
Continously looking its sights.
3. Kristály éjszaka
A holtak éjszakáján,
ha csendül az ének,
Szellemek zavaros
szemébe nézek.
Kristály éjszaka,
gyönyörû fények,
Emberek, tündérek,
csodálatos lények.
Hatalmas fák között
bolyongva lépek,
Szerelmet keresni
sebeket tépek.
A természet ölén
a szerelem olcsó,
Ölelése végzet,
bánatot hordó.
Vérembõl vére,
gyökerünk mélye,
Hajtásunk meddõ,
szerelmünk fertõ
CRYSTAL NIGHT
In the night of the Dead,
when a song resound
I look into the confused
eyes of ghosts.
Crystal night,
wonderfoul lights
People, fairies,
fabuolous creatures.
I step wandering among
giant trees
Tearing my scars
to find love
It nature’s bosom,
love is cheap
its embrace is fate,
carrying sorrow.
Blood from my blood,
the depth of our roots
Our sprout infertile
Our love is slough.
4. Az idõ lassan lépked
Éjszakába veszõ messzi fények,
Sötét zugba húzódó csend,
Gyûrûzõ, tekergõ féreg,
Elfojtott sikoly fennt.
Az idõ lassan lépked,
Óráit számolja az agg,
Reményt szülhet a képzet
Halál jégkeze válogat.
Aszott, csontos teste,
Mély árok bólintása,
Tekintete, zavaros szeme,
Nyitott száj puhasága.
Magát venné elõre
Hisz sor rajta lenne,
Õ, õ nem kér belõle,
Véres karma átnyúl felette.
TIME SLOWLY GOES BY
Distant light disappearing into the night
Silence spreading into dark corners
(of your mind)
Winding, curling, wriggling vermins
Suppressed scream up there.
Time slowly goes by
While the aged is counting
his remaining hours
Hope can be born from image
The icy hand of death is choosy.
His wizened, bony body
His deep nodding
His look and troubled eyes
Softness of an open mouth
He would be the first
and next in line
No he thanks he will have none of it
His bloody claws are reaching across.
The thought of him lives in us
His body is attacked by infection
The choosen ones are afraid
The berth is two metres deep.
His dream, desire, dream
The dance of dark phantoms.
|
|
