|
GARDEN OF EDEN LYRICS
"A halandóság kertje" (2001 EP)
1. Intro
2. Távoli hangok
3. Ha lemegy a nap
4. Egy régi kép
5. Elátkozva
6. Utolsó szó
1. Intro
2. Távoli hangok
Garden of Eden : Távoli hangok
Lelkem testet ölt, szívem megpihen
Tudom ki mire vár, de nem értem neked
Miért fáj? Miért fáj a múlt? Miért fáj
Az élet? Összedõlt falak alá temet
Régi képed, mely véres már
Könnyeim a földre hullnak, kételyek
Gyötrik lelkemet. Hova tûntek a régi
Álmok, fájdalmas, könnyû szerelmek?
Csak egy emlék maradt, veled a holdfény alatt
Ó kedvesem, gyere jöjj velem
Vár a végtelen, semmi félelem
Ami benned él, örökké remél
A jó elkísér, a bûn elvetél
Távoli hangok a sötétbe hívnak,
Menedéket nyújt az éj
A Teremtõ lesúlyt bûnös lelkemre
Nincs menekvés. Az ég alatt éget a
Tûz, ami képeket ébreszt bennem még
A bûnbeeséstõl a bûnbocsánatig
Tart az élet és kész
Csak a gyönyör és a vágy, mi elkísér
Csak bûn és a bánat, mi elvetél
Csak a gyönyör kísér. . .
3. Ha lemegy a nap
Garden of Eden : Ha lemegy a nap
Szobám mélyén, rejtekén fekszem
Elõttem állsz, remeg a testem
Gondolataim a földön hevernek,
Kérdezem õket, de nem felelnek
Mit tegyek veled? Tied az élet
Ellopom a rettegésed
Ha lemegy a nap, majd visszatérek,
De te sem érted, hogy mit remélek
Rájössz majd, ha késõ lesz,
A síron a virág másé lesz
Kín a múlt és bûn a jövõ
Nem tudja senki honnan jön Õ
Menekülök tõle az éjszakába,
De megtalál a fény homályába
Sötét éjjel megváltozik minden,
Ki nem idevaló eltûnik innen
Te rájössz majd, ha késõ lesz,
A síron a virág az enyém lesz
4. Egy régi kép
Garden of Eden : Egy régi kép
Álmaim újra lobognak - a testemben, a lelkemben -
Újra csak neked, a vágyam csak te vagy
Fogadj el, temess magadba mélyen
Rajta induljunk! Vár egy sivatag
Gyere ne félj, engedd el magad
Fogom kezed, benned félelem
Hideg fut át hófehér testeden
Gyere jöjj velem! Ez a félelem
Érzelemdús változás. Megtisztult testtel,
Együtt a szellemekkel, valahol egy
Sötét éjen át visz az út tovább
Álmaimban még mindig csak te vagy,
Egy gyönyörû kép, mi lassan omlik szét
Emészt a bánat és a fájdalom
Hogy ez a gyönyörû kép lassan
Lassan oszlik szét
5. Elátkozva
Garden of Eden : Elátkozva
Két szemed mindig vigyázott rám,
De elkárhozott lelkem, elkárhozott
Utam során
Kísértésbe ejtett a fény; gyötrõ
Fájdalom; kínoz a valóság
Néha, mikor elhalványul az ég
Újraébred bennem a halálvágy
Kínzó fájdalom, õrjítõ magány
Benn a szívem nagyon fáj
Én leszek az, az elátkozott féreg,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár
Ez a rettegés, ez a rettegés
Kegyetlen kínhalál
Néha, mikor elhalványul az ég,
Újraébred bennem a halálvágy
Én leszek az, az elátkozott féreg,
Ki ellopja az álmod, s gonosz karjaiba zár
6. Utolsó szó
Garden of Eden : Utolsó szó
Szívemben örzöm utolsó szavad
Kegyetlen fájdalom. Nem értem
Miért kellett elmenned tõlem,
Miért kellett szenvednem
Utolsó kép rólad - szívemben örzöm némán
Tiszta lelked az égbe, érzem hazatalál.
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, hogy elragadtak tõlem
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj úgy fáj, csak némán állsz a ködben (2x)
Úgy érzem, hogy elveszett minden
Csupán csak az emléked - ami örök - marad meg, talán (2x)
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, hogy elragadtak tõlem
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, (csak) némán állsz a ködben (2x)
Ahogy bennem élsz most és mindörökké
Ahogy ölelt a két kezed
Érzem hûvös leheletét a szélnek,
Mikor tûz égeti lelkemet. (2x)
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, hogy elragadtak tõlem
Úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj, csak némán állsz a ködben (2x)
|
|
