|
FEKETE SEREG LYRICS
"Végvári Õrtüzek" (2003)
1. Vadak Éjszakája
2. A Sötétség Hív
3. Öljetek Meg
4. Keleti Átok
5. Gyötör A Vágy
6. Végvári Õrtüzek
7. Kitépett Szárnyú Angyalok
8. Áruló A Neved
9. A Lelked Él
10. Mindig Visszavágyom
1. Vadak Éjszakája
A vadak éjszakája
Könyörgés hiába
Kegyelem kizárva
A vadak éjszakáján
A gonosz rád talál
A félelem vár
Mögötted jár
Hogy igazán élvezd
Meg kell hogy érezd
A halál hûs szelét
Refrén:
Túl sötét az éj
Az élet a fény
A napot hogy újra meglássad
Most gyilkolj hogy élj
A szavad eláll
A szíved megáll
A pulzusod gyengül
És meghallod végül
A vadak sikolyát
Az erõsebbé minden
Az élet minden kincsem
Vadabb leszek én is
Hogy megláthassam mégis
Az élet kapuját
Refrén
2. A Sötétség Hív
A fény átölel, soha nem enged el
A sötétség is hív, mint egy isteni jel
A döntés oly nehéz, a sötét megidéz
A napfény tüze is vár, a két út nyitva áll
Refrén:
A sötétség hív, a fény is csábít, szétszakadok
Melyik úton, merre tartok, nem tudhatom
Csak az Isten mondhatná meg, de hallgat bölcsen
Választanunk, nekünk kelljen, a hitben
A választás kemény, mit ér itt az erény
A kétely téphet szét, az élet most a tét
A lélek kútja mély, a döntéstõl ne félj
A jövõd rajtad áll, a hited oly erõs már
Refrén
3. Öljetek Meg
Itt fekszem elõttetek, testemen halálos seb
A tüdõmbõl ömlik a vér, fáradt lelkem kegyelmet kér
A halál játszik velem, de érzem nincs kegyelem
Fájdalmam az egekig ér, nincs Isten ki reményt ígér
Refrén 1:
Most, most öljetek, gyilkoljatok meg
Hadd haljak meg, ne a kínok marják testem
Refrén 2:
Fájdalom, szétmar, feldúl
Béke vár, a halálon túl
Harcosként éltem tudod,
Nem láttam sok szép napot
Minden kincsem a becsületem,
A hamis szavakat nem kedvelem
Hazudnék ezt te is látod,
Ha szólnék, hogy mindent bírok
De a kín már falja testem,
És tudom, hogy eljött a vesztem
Refrén 1
Refrén 2
Itt fekszem elõttetek, testemen halálos seb
A tüdõmbõl ömlik a vér, fáradt lelkem kegyelmet kér
Egy kérés nem sok tudom, e végsõ gyilkos napon
Szívemet egy nagy döfés érje,
Mi gyors legyen mint a napsugár fénye
Refrén 1
Refrén 2
4. Keleti Átok
Keleti végeken, ránk törtök hirtelen
Feldúltok mindent, amit csak lehet
Számotok végtelen, vágyatok féktelen
Utatokba állni nehezen lehet
Refrén
Keleti átok, ti nyugatra vágytok
A vérünkbõl élve, gyarapszik egy nép
Csodákat vártok és bálványt imádtok
Mi Istentõl félve, várjuk a büntetést
Elfoglalt földeken, rabbá tett népeken
Uralkodni félve, örökké nem lehet
Fajtátok szívtelen, harcotok kegyetlen
Az idõtök lejárt, el kell hogy menjetek
Vérünkbõl áldozunk, õsöket gyászolunk
Szívünk fellázad, jövõnk a végzeted
Öltetek ezreket, anyákat gyermeket
A bosszúnk most rátok talál, nektek kell félnetek
Refrén:
Hidegvérrel öltök
Akárcsak az ördög
Hiába könyörgök
Halálra gyötörtök
Évszázados átok
Elûz a hazátok
A Hunyadiak kardján
Halál vár majd rátok
Refrén
5. Gyötör A Vágy
Csábítás nem kell, vágyam hajt, hidd el
Minden kínt érzek, mit egy férfi csak átélhet
Nõ kell az ágyamba, mellém láncolva
Semmit nem kérhetsz, én vagyok kitõl most félhetsz
Refrén:
Szép szó nem volt soha kenyerem
Hódítva élem az életem
Ami kell azt mindig elveszem
Nõt kívánok, értsd meg!
Vártam, vártam rád eleget
Urad szolgáld, nem tehetsz egyebet
Nõt kívánok rég, úgy gyötör a vágy
Gyötör a vágy…
Kínoz a vágy
Kérést nem hallhatsz, sírva szolgálhatsz
Szívem nem lágyul, téged hoztalak szolgámul
Rabszolgám lettél, mindent megtettél
Bármit kívántam, nem gyötör kínzó vad vágyam
Refrén
6. Végvári Õrtüzek
Nincs oly erõ, mely többet érõ
Mint becsület és hit, mi szívbõl jövõ
Keresztény nép, mit megóv és véd
Áldozat mit hoz, de sosem elég
Refrén:
Végvári õrtüzek
Ragyogjon fényetek
Meggyötört országunk
Nyugodtan aludja álmát
Váraink sorfala
Sok harcos otthona
Megvédi szép hazánk
Õrzi már véres határát
Nincs elég szó, mellyel elmondható
Ki életed ad, az lehet közénk való
A fal körbezár, és hírnév nem vár
Csak névtelen sír, mi majd magába zár
Refrén
Bár ömlik a vér, itt senki nem fél
Az erõnk el nem fogy, itt nincs ellenfél
A nép sokat kér, az országért élj
Vagy halj meg ha kell, a szabadságért
Refrén
7. Kitépett Szárnyú Angyalok
Mint kitépett szárnyú angyalok
A földhöz ragadva haldoklok
Lehúz az ár, a mocsok, a szenny, a sár
Irgalom minket nem vár
Minket nem vár
Lassú a kín, sok a fájdalom
A szenvedõk sikolyát hallgatom
Magába zár
A bûn, a gonosz, a halál
A kínok közt nincsen határ
Refrén:
Pokol és menny között, hová az ördög költözött
Nincsen remény, kevés az erény
Mint kitépett szárnyú angyalok
A földhöz ragadva haldoklok
Lehúz az ár, a mocsok, a szenny, a sár
Irgalom minket nem vár
Minket nem vár
A mélység leránt, nincsen szánalom
A sötétség maga a borzalom
Itt nincs szabály
Menekülj, fuss, rohanj már
Kiút csak szívedben vár
Refrén
8. Áruló A Neved
Ígéret szavad, mit nekem tettél
Tartsd ehhez magad
Megszeged szavad, te áruló vagy
Már ne is tagadd
Bûnöd súlyát én vittem
Öltek a kínok
Szenvedned kell, nem számít
Érted nem sírok
Refrén:
Áruló a neved, mert hazug anya szült a világra
Áruló a neved, mert hazug apa nemzet, de hiába
A halálba mész
Harcos lettél és hittem, õrzöd a titkot
Támasz voltál, jó testvér, kiben megbízok
Nem gondoltam át,
Hogy titkom kinek teszem kezébe
Nem gondoltam át,
Hogy egy féregnek nézek a szemébe
A halálba mész
Áruló, áruló a neved
Áruló, áruló a neved
Védheted magad, az igazságtól
Elhal majd szavad
Az út mire léptél, azt te is tudod
A pokolba halad
Túl sok a harag, mit élesztettél
A gyûlölet dagad
Az ítélet súlya, mit viselned kell
A válladra szakad
Refrén
9. A Lelked Él
Fájdalmas üresség, a lelkem helyén
Nincs rá elég szó, hogy elmondjam én
Milyen szürke lett, az élet nélküled
Most minden percemben, a múltba révedek
Nincsen éjjelem, nincsen nappalom
Csak az örökös, kínzó fájdalom
Szemeim elõtt, csak egy kép lebeg
Sötétbõl a fény felé, kitörni hogy lehet
Refrén:
Van olyan kincs, amit egyszer találsz meg
Ha elveszted, akkor az élettõl válsz meg
A tested él, de a lelked az meghal
A kincsért élj, és a lelked él
A lelkem eladom, csak legyen kinek
Széthullott életem, nem kell senkinek
Újra kell kezdenem, mosta az életem
Minden perc, minden nap küzdelem énnekem
Vágyak és álmok közt, épphogy létezek
Magányom rabság lett, így nem élhetek
Utolsó erõmmel, mindent megteszek
Elérjem célomat, csak veled élhessek
Refrén
10. Mindig Visszavágyom
Hazámtól messze járva
Félelmem magamba zárva
Honvágy gyötri meg lelkem
Otthonra sehol sem leltem
Sok országban jártam
Sok nagy királyt láttam
Magányosabb nem volt nálam
Mindig csak a hazámba vágytam
Refrén:
Mindig visszavágyom
A szabadság csak álom
Bárhol élsz most a világon
A szebb élet mindig csak álom
Bûneim mind megbántam
A hazatérést mindig vártam
Én az egész világot láttam
Kárpátok ölén a békére vágytam
A Csodaszarvas erdeit járom
A sólymok földjére visszahív álmom
Refrén
Az én hazám mennyország
Büszke õseink is ezt mondták
Minden szavukat elhiszem
Belül én is ezt érzem
Refrén
|
|
