|
FEKETE SEREG LYRICS
"Halott Vidék, Mit Jártam" (2001)
1. Megöl a tél
2. Így nem élhetek
3. Nincsen már semmid
4. Isten harcosa
5. Halott Vidék, Mit Jártam
6. Rettegés
7. Ne kérd az Istent
8. Áldozat kell
9. A síron túl
10. Halál álom
1. Megöl a tél
Ajándék minden nap, körbezár a tél
Gyilkosod lesz a fagy
Elmúlik minden jó, a remény messze száll
Lelked most nem szabad
Tested is rab lett már, börtöne a tél
Meg ne add most magad
Hideg szél téphet szét, kínod enyhül már
Életed sorvatag
Refrén 1:
Hideg most minden, új tavaszt várok
Haldoklom minden nap, minden nap
Refrén 2:
Félek, erõm véges, nézz rám, testem véres
Jégkarom tépi szívem, megöl a tél, érzem végem
Elfogyott minden erõd, véred hideg már
Kezed jéghez tapad
Kopár és néma a táj, a halál téged vár
Félve mondod szavad
Imádat viszi a szél, hangod gyenge már
Már csak a hideg marad
Új tavasz jöjj el már, imánk téged vár
Újra izzon a nap
Refrén 1
Refrén 2
2. Így nem élhetek
Az élet túl kemény
Számunkra nincs remény
Épp ezért félek én
A gonosz éjjelén
Kérlek, Istenem, adj nekem jobb napot
A sötét átölel
Szebb jövõ nem jön el
Hideg szél rám lehel
A nyomor láncra ver
Refrén:
Kérlek, Istenem, adj nekem jobb napot
Így nem élhetek, elsorvadok
Bármit megtennék
Ha másképp élhetnék
A múltat feledném
Szebb jövõm szeretném
Refrén
3. Nincsen már semmid
Nincsen már semmid, mindened elveszett
Minden mi jó volt, emlékkép neked
Szebb jövõt vártál, nem tettél érte
Csak fekszel a sárban, megdöglesz végre
Nincsen, nincsen semmid már!
Ébredj fel végre, a nyárnak vége már
Örökké tél van, a halál terád vár
Elhagyott város, fénye fakó már
Mindenütt hullák, bûzük messzire száll
Nincsen, nincsen semmid már!
Refrén:
Szebb jövõt képzeltél, szerettél, gyûlöltél
Szebb jövõt képzeltél
Álmodtál, álmodtál, álmodtál
Felébredtél!
Elpusztult minden, erõd már nincsen
Éhes vagy, fázol, senki nem gyászol
Dögmadarak éve, életednek vége
Éjfekete sólymok, szálltak fel az égre
Nincsen, nincsen semmid már!
Az idõ elszállt, szép jövõ nem várt
Életed megmaradt, gyûlölheted önmagad
Fogd fel már végre, Isten sincs ki védne
Reszkethetsz félve, halott vagy így élve
Nincsen, nincsen semmid már!
4. Isten harcosa
Isten harcosa, urak szolgája
Keresztény zsoldos, népek gyilkosa
Pápai parancs, messzeségbe ûz
Ellenség várán, fellángol a tûz
Refrén:
Népek gyilkosa, sírok között jársz
Isten harcosa, békét nem találsz
Gyermekeket ölsz, várandós anyát
Bárkit aki él, Istent nem imád
Mindig szent a cél, csak ezt hallhatod
Halott testvéred, sírját áshatod
Elhagytad hazád, hogy hallja a világ
Isten szent szavát
Országokon át, tengereken át
Viszed zászlaját
Ameddig csak élsz, lelkedben viszed
Bûneid súlyát
Sok rossz éven át, várod a csodát
De isten nem bocsájt
Pogány ellenség, eretnek népek
Nincsen kegyelem, õk nem élhetnek
Keresztet viselsz, nem feledheted
Testeden jeled, esküd kötelez
5. Halott Vidék, Mit Jártam
Égõ vágy, gyötri lelkem, országunk haldokló gyöngyszem
Békét kér fáradt népem, kínokból jutott már bõven
Szenvedtünk, múltunk kísért, bûnhõdtünk minden tettünkért
Elpusztult, meghalt minden, fájdalmam egyetlen kincsem
Halott vidék, mit jártam
Élõket már nem találtam
Csak a bosszúra vágytam
A gonosz szívébe láttam
Idegen népek e földön
Saját hazánk egy börtön
Mindenétõl megfosztva
Népünk a vérébe fojtva
Refrén:
Milyen gonosz hatalom dúlta fel
Országunk, hol élnünk halnunk kell
Milyen gonosz hatalom dúlta fel
Falvaink porig leégve
Folyóink vérrel befestve
Asszonyaink meggyalázva
Gyermekeink fele árva
Árpádnak bús magyar népe
Nem élhet örökké félve
Fegyver kell most a kézbe
Hódítók halálát kérve
Refrén
Váraink majd ellenállnak
Minden nagy támadásnak
Uto
6. Rettegés
Félelem járja át éjszaka lelkedet
Mondhatod imádat, embernek istennek
Nem hallják szavadat, nem vesznek semminek
Áldoznak véreddel, Sátánnak, Istennek
Szép szavak altatják tudatod, lényedet
Hazugság járja át testedet, lelkedet,
Gyötrelem minden nap, elveszted erõdet
Nem érzel semmi mást, rettegést, félelmed
Refrén 1:
Félelem meggyötri életem
Vétkezem, bûnhõdöm végtelen
Refrén 2:
Jézus szent nevében, a keresztesek gyilkoltak keményen
Káli egy gonosz isten, tébolyít ezreket gonosz hitben
Bálvány én nem imádtam, áldozni oltárra sosem álltam
Csodákban sosem hittem, szavaimat nem hallja meg az Isten
Ó nem
Vérrel és könnyekkel, hatalmat vehetnek
Korbáccsal tarthatnak, vaskezû fegyelmet
Rabbá tett népek és halottak hevernek
Nem kaphat senki sem, megváltó kegyelmet
Félelem bénítja kezedet, szívedet
Eladtad semmiért álmodat, hitedet
Bûnben élsz, bûnös vagy, jutalmad elnyered
Se isten, se bálvány, rajtad nem segíthet
Refrén 1
Refrén 2
7. Ne kérd az Istent
Ne kérd az Istent, most nem segíthet
Kérd most a társad, hívd most a néped
Mindenkit hívjál, ki csak segíthet
Mindenki jöjjön, ki csak kardhoz férhet
Refr.:
Gyilkolj, vérezz, öld meg mind ki népedre tör!
Lánccal karunkon, szégyennel arcunkon
Nem kell az élet, inkább a dicsõ végzet
Öld meg ki támad, lerombolná házad
Vérrel írt szóra, vérrel írjuk a választ
Refr.:
Nem kell a sírás, nincs megbocsátás
A végsõ órán, nincs meghátrálás
A jövõnk dõl el, harcoljunk érte
Ki most gyengébb lesz, annak hulljon a vére
Refr.:
8. Áldozat kell
”Az a sok szerencsétlenség, mely ért és amely ellen emberi tehetség nem küzdhetett: szárazság, tûzvész, mind Isten akarata. Õ akarta, hogy a hazáért elvesszünk. Nincs köztünk senki, ki a töröknek gúnyjára, gyermekeiknek látványosságul, rabsággal óhajtaná megváltani életét.”
Zrínyi Miklós
Túl sok idõ eltelt az életembõl
Nincs szép jövõ, a gonosz mindig eljõ
Nem várok már, a harcom meg kell vívnom
Eljött a perc, a fájdalom bennem él
Megvívtam már sok harcot szenvedélyben
Szenvedtem már sok sebtõl talpig vérben
Magába zár sok kõfal és sok emlék
Áldozat kell, én vállalom, én megtenném
Refrén 1:
Kitörnünk most az egyetlen
Mit büszkén tehetünk ebben az életben
Meghalnunk a hazáért
Vérünket adni a népünkért
Refrén 2
Most csodálattal nézd, a hajnal sugarát
Soha nem láthatod már, rád dicsõ halál vár
Senki elõtt fejemet nem hajtom meg
Van még erõm, hogy bátran halhassak meg
Bosszút kiált majd értünk büszke népünk
A megtorlás majd szörnyû lesz a vérünkért
Nem félek már, a lelkem újra szárnyal
Megváltom hát rabságom szabadsággal
Dicsõség vár, a népem büszke lesz rám
Isten elõtt az áldozat sokat ér
Refrén 1
Refrén 2
9. A síron túl
Az én temetésemre ne jöjjön senki
A sírok közt ne lehessen senkit se látni
Hamis könnyeket majd ne hullajtson senki
A testemért, a lelkemért
Álszent szempárok ne nézzék testem
Mit ebben az életben magamra vettem
Mit viseltem félõn és óvtam is egyben
Kénytelen és védtelen
Refrén:
A valóság határán átlépni nem merek
Visszatart sok erõ, hát inkább szenvedek
Életemben nem kellett senkinek mit adtam
Szerelmet s hûséget,
Mint rosszat visszakaptam
Átnéznek rajtam és gyûlölnek is egyben
Pedig nem kértem, még tõled sem
Minden mi rossz volt, összegyûlt bennem
A gonoszság uralta teljesen lelkem
Nem kértem s nem adtam senkinek semmit
Így éltem s nem véletlen
Én nem leszek már akkor itt a földön
De lelkemet értetek majd visszaküldöm
Hogy gyötörje testetek, mi kínozta lelkem
A félelem, mit átéltem
Utolsó utamra elkísérnek százak
Túlvilági szemmel nézem, ahogy állnak
Lelketlen arcukon nincs egy cseppnyi bánat
Ezt láthatom, de nem fájlalom
Refrén
10. Halál álom
|
|
