|
FEKETE SEREG LYRICS
"Elsõ Hadjárat" (1999)
1. Intro
2. Falkavezér
3. Visszatérés
4. Máglyák fényében
5. Vérbosszú
6. Fekete Sereg
7. Barbár horda
8. Elhagyott hittel
9. Hajszolt vad
10. A könyv bezárul
1. Intro
2. Falkavezér
Egy mocskos falka miben élsz,
A horda elítél ha félsz,
A harcból ki kell vedd a részed.
Az élet múló pillanat,
Ne tagadd meg hát önmagad,
A sorsod pecsétje a véred.
Kihívás minden hosszú nap,
A gyilkos ösztön elragad,
A gyengébb reszket csak, ha nézed,
Refr.:
Falkavezér mögötted éltem,
Itt az idõ, erõm a vértem,
Küzdj meg velem, véredet kérem,
Falkavezér én leszek, érzem.
Mindenki több koncot remél,
A könyörgés semmit sem ér,
Vérengzõ vadállat a néped.
Nincs törvény nincs becsület,
Testvéred gyilkosod lehet,
Ha nem vagy észnél, rögtön véged.
A holnap nem sok jót ígér,
A horda téged sem kímél,
Senki nem áll ki majd érted.
Refr.
Egy mocskos falka miben élsz,
A horda elítél ha félsz,
A harcból ki kell vedd a részed.
Vadásztál hosszú éveket,
A félelmet nem ismerheted,
Az erõsebb joga az élet.
Ügyesebb vagy a többinél,
Erõben nincs már ellenfél,
Vedd el hát a jussodat már végleg.
3. Visszatérés
Túl sok nyár,
Túl sok tél,
Túl sok élet,
És túl sok vér.
Túl sok nappal,
És túl sok éj,
Túl sokat láttam,
De túl keveset ér.
Refr.:
Hányszor kell meghalnom még?
Hány élet gyötörhet még?
Meggyilkolt lelkem most visszatér
Elhagytam testem egy új holnapért
Az idõ kútja mély szakadék
Meghalok újra, a bosszúm kísért
Más világ,
Más itt minden,
Emlékeim,
Sötétségben.
Más idõben,
Másképp éltem,
Belül érzem,
Nagyon mélyen.
Refr.:
Hányszor kell meghalnom még?
Hány élet gyötörhet még?
Egy pillanat,
Néha megállok,
Jelen idõben,
A múltba látok.
Meghaltam,
Valaha régen,
Új testben,
Most visszatértem.
Refr.
4. Máglyák fényében
Sötét az éjszaka,
Véres az út pora,
Testeken lépkedek,
Ima szól értetek.
Nincsenek holnapok,
Már csak a hold ragyog,
Tetemek erdején,
Holt lelkek menhelyén.
Refr.:
Vérrel soha nem mosod le a könnyed,
Feláldozta érted önmagát a néped,
Szép testüket mind kardélre hányták,
Százezer özvegy gyújt halotti máglyát.
A király áruló,
Kincseknek hódoló,
Népét feláldozó,
Kegyetlen uralkodó.
Hol bölcsõk ringanak,
Az anyák sírjanak,
Az árvák féljenek,
Jövõtök elveszett.
Refr.
5. Vérbosszú
A fényt megöli az éj,
A bosszúm elkísér,
A halálodért élek,
Túl kegyetlen az élet.
A felhõk sötét árnya,
Nem rejthet el a világban,
Megtalállak, megöllek,
A halál anyja csak halált szülhet.
Refr.:
Nem érdekel,
Nem érdekel semmi,
Csak a vért lássam,
A te véred.
Nem nézek majd a szemedbe,
Nem érdekel a gyengék könnye,
Vérvörös halál az álmom,
Teljesítenem kell bármi áron!
Refr.
6. Fekete Sereg
Testeden, karodon vérted,
Országod, királyod véded,
Értük hullatod véred,
Félték a nevedet népek.
Fekete láng õrzi tested,
Holtak a lábadhoz esnek,
Kezedben országunk sorsa,
Lelkedet szent holló óvja,
és tudja.
Refr.:
Félték nevedet,
Királyok nemesek,
Mátyás hozta el,
A Fekete Sereget.
Ellenség mind hátat fordít,
Királyunk zászlaja hódít,
Serege jóhírét hozzák,
Dicsõség övezi trónját.
Nagyurunk megóvja földünk,
Nem gyászban és vérben fürdünk,
De ha kell meghalunk érte,
A halál életünk része,
és vége.
Refr.:
7. Barbár horda
Elveszem mindened, nõdet vagy az életed,
Minden mi nekem kell, csakis az enyém lehet,
Felgyújtom a házadat, megalázom a lányodat,
Az utolsó mit láthatsz, csakis a kardom lehet.
Refr.:
Ne könyörögj térden állva,
Inkább állj elém a halálra várva,
Gyengének születtél, ez Isten átka,
Meghalni büszkébben kell.
A múltad emlékkép, a jövõd most hullt szét,
Otthonod romjain szerteszét hullahegyek,
Nem menekülsz, nincs kímélet, a szerencse elhagyott téged,
Barbárok ellen az esélyed nem sok lehet.
Lovak hátán érkezünk, a gonosz mûve, hogy létezünk,
Ha szembeszállsz velünk, imádat elkezdheted,
Minden órában vétkezünk, mindig véres a két kezünk,
Nem érted úgysem, hogy vesztesként nem élhetünk.
Ne könyörögj térden állva, ne könyörögj!
Ne könyörögj térden állva, ne könyörögj!
Elveszett minden, reményetek szétfoszlott,
A félelem bénít, esélyed nem sok volt,
Barbárok népe kegyetlenül rád rontott,
Elvette tõled mindened mi fontos volt.
Állatbõr, koponyák, csontok és vadkutyák,
Jelzik utunkat, és hódolnak népek nekünk,
Átkozzák tetteink, megölnék mind véreink,
De az erõsebb jogán a hódítók csak mi leszünk.
Refr.:
8. Elhagyott hittel
Túl sötét minden, arcomon sár és vér,
Reményem sincsen, vártam, hogy eljöjjél,
Elhagyott hittel az élet mondd mit ér,
Repíts el innen, a lelkem békét kér.
A gyermekkor elszállt, sok emlék eltûnt rég,
Rossz napok jöttek, a jóság elvetélt,
Magányos szívvel, az imám arra kér,
Emelj fel engem, sok kínom véget ér.
Refr.:
Jöjj nézz rám,
Szólj hozzám,
Emelj fel,
Ne hagyj el,
Nem bírnám,
Egyedül.
Sok mindent láttam, sok halált túl sok vért,
Sok tavaszt vártam, megöl a gyilkos tél,
Csak némán álltam, ahogy a szolga kér,
Bûnöm megbántam, bocsáss meg mindenért.
Refr.
9. Hajszolt vad
Fáradt vagy, elcsigázott,
Hajszolt vad, megalázott,
Számûzött, kitaszított,
Megátkozott, kiátkozott.
Nincs hited, nem imádkozol,
Lelked üvölt, így elkárhozol,
Senki fia, árvaházból,
Szökött rab vagy a fegyházból.
Refr.1:
Mért félsz, még élsz,
Gyáva féreg, lázad a véred.
Kelj fel, ébredj, nézz körül, üss vissza,
Kelj fel, ébredj, ez a küzdelem nem tiszta így.
Refr:2:
Nincsenek szentek, csak hamis papok,
Mindenki elment, mindenki itt hagyott,
Nincsenek társak, nincs kiben bízhatok,
A megváltó késik, kínomban meghalok.
Legutolsó vagy a sorban,
Vérfarkas a vadonban,
Minden jóság kihalóban,
Anyád halt meg a karodban.
Gyáva féreg, térj már észhez,
Nézz körül, te is így végzed,
Kifosztanak minden szépet,
Sárba tapos ez az élet.
Lehetsz gonosz, lehetsz talpnyaló,
Rohadt spicli, jó alattvaló,
Õrült gyilkos, átkos pusztító,
Állat barbár, megszállott gyógyító.
Nincs kivétel, nincsen szánalom,
Az ima nem segít, késõ az irgalom,
Véres tested, égetõ fájdalom,
Tûzvirág nyílik egy forró hajnalon.
Refr.1
Refr.2
10. A könyv bezárul
Az utolsó ítélet napja jön,
Bûneid jutalma vér és könny,
Kegyelmet, hiába várnál,
Testeden bûnös jel, tetovált sárkány.
Refr.:
Bûnös vagy, vétkezel,
Bûnös vagy, a könyv bezárul.
A túlvilág kapuján, átlépni nem mersz,
Égi jel ébreszt fel, majd minden embert,
A jóslatok, valóra válnak,
Nem lehet jövõje így a világnak.
Bíráid hangja hideg, és kõkemény,
Haragjuk villámként súlyt, nincs már remény,
Minden tettedért, fizetned kell majd,
A nagy könyv bezárul, hány úgyis meghalsz.
Refr.
|
|
