|
FAHRENHEIT LYRICS
"Fahrenheit" (1995)
1. Pokolba már...
2. Törd össze
3. Festett világ
4. Te vagy a tûz
5. Akarom
6. A bánat lánya
7. A játékos
8. Hontalan angyalok
9. Végigtombolt éjszakák
10. Van-e még?
1. Pokolba már...
Én neked adnám a dübörgést, ha nekem adnád a szíved,
én neked adnám a rohanást, hát nyújtsd a két kezed !
Szétmarjuk egymást dühödt szenvedéllyel,
az idõnk lejár, hát pokolba már az ostoba fecsegéssel !
Refr.:Én igazat mondok nappal,
te hazudsz minden éjjel,
elég volt már !
Én rádkiáltok nappal,
te suttogsz minden éjjel,
elég már !
Ha nekem adnád a tested, én neked adnám az ágyam,
ha nekem adnád a lebegést, én neked adnám a szárnyam.
Elégetjük egymást a fölösleges beszéddel,
az idõnk lejár, hát pokolba már az ostoba fecsegéssel !
Refr.:Én igazat mondok nappal...
Én neked adnám a kulcsot, ha nekem adnád a zárat,
én neked adnék mindent, csak fogd már be a szádat !
Felejtsük el egymást, vagy tépjük egymást széjjel,
bármi jöhet még, csak pokolba már az ostoba fecsegéssel !
2. Törd össze
A nagyvilág táncot jár,
túl kegyetlen tánc ez, látod már
az üvöltés a természet szava,
õ teremtett téged, mégis mostoha.
Õrülj meg, robbanj szét
ne add meg magad, harcolj még !
Gyõznöd kell, a tét nem kevés -
kié lesz a törvény és kié a szenvedés ?
Na mire vársz,
na gyere már,
most nagyon nem mindegy, hogy mit csinálsz !
Refr.:Törd össze hát
törd össze hát
a gyûlölet hatalmát, a harag zászlaját
törd össze hát
törd össze hát
a Sátán birodalmát, a pokol csillagát
törd össze hát !
Téged hív a távolság
ismeretlen érzés a fáradság
indulj hát, a cél messze még
ne félj, hogyha lángol fejed fölött az ég !
Na mire vársz,
na gyere már,
most tényleg nem mindegy, hogy mit csinálsz !
Refr.:Törd össze hát...
3. Festett világ
Van, aki rohan, van, aki áll,
van, aki nem hiszi, hogy mindig körbe jár.
Van, aki vörös, van, aki zöld,
van, aki sötét, mint a frissen szántott föld.
A színház nyitva áll,
s egy kis szerep rád is vár.
Válassz egy jelmezt, válassz egy párt,
kell egy-két díszlet és néha egy fegyver sem árt.
Refr.:A színfalak dõlnek már,
érteném, ha elfutnál,
összedõl
ez festett világ.
A színfalak dõlnek már,
miért hiszed, hogy jó voltál,
itt nem terem,
már csak rozsdás vasvirág.
Van, aki köszön, van, aki nem
van, aki bármit mond, egy szavát sem hiszem.
Van, aki szeret és olyan is akad,
aki csak mondja, s közben fogja a nyakad.
A színház nyitva áll,
s egy kis szerep rád is vár.
A rendezõ eltûnt, a súgó üvölt,
a függöny rég felment, s a rémület már testet ölt.
Refr.:A színfalak dõlnek már...
4. Te vagy a tûz
Felhõkben rohanó éjszakán
a világra eljöttél
apád a szél volt és anyád a Hold,
s te egyedül ébredtél fel.
A szeretet és gyûlölet
kéttornyú várában
idegen az, akit nem vezet haza
soha egy láthatatlan fény,
így aztán eltévedtél.
Refr.:Te vagy a tûz az égen,
amikor a földre sújt a villám,
te vagy víz,a viharos,
amikor az égig ér a hullám.
Te vagy a szél az úton,
amikor a hajamba tép az orkán,
te vagy a Föld, a haragos,
köveid a vulkán szórja szét.
Telnek az évek, s te nem találsz
sehol se békére,
keresed azt, aki szívébe zár,
s lelked a lelkére vár.
A szeretet és gyûlölet
kéttornyú várában
kigyúlt a fény, amely elvezet
ahová útnak indultál
s ami rég volt, az nem számít már.
Refr.:Te vagy a tûz az égen...
Te útnak indultál,
meghaltál, s feltámadtál.
Refr.:Te vagy a tûz az égen...
5. Akarom
Tudom, nehéz
elfárad a kéz, elkopik a fegyver
nagyon nehéz
rád szakad a ház, elborít a tenger
Hiába kérsz
elszalad a pénz, elrohan az élet
hiába vársz
senki nem akar harcolni érted
Lehet, hogy én leszek az elsõ,
aki érted eljön és rádkiált
Refr.:Akarom, hogy talpra állj
mindegy, meddig kell még várnom !
Akarom, hogy újra szállj
és megtanuld, hogy elérhetõ az ég !
Az utca vár,
ahol az ember túl hamar felnõ
s ha útra kélsz
túl magas a hegy, hívogat a lejtõ
Lehet, hogy én leszek az elsõ,
aki érted eljön és rádkiált
Refr.:Akarom, hogy talpra állj ...
A szenvedés az alkalom,
hogy önmagadnak megmutasd
nem gyõzhet le már
a túlerõ
Refr.:Akarom, hogy talpra állj
mindegy, meddig kell még várnom !
Akarom, hogy újra szállj
és megmutasd, hogy elérhetõ az ég !
6. A bánat lánya
-Kár, hogy csak lány-
szólt az apja,
és kiment a ház ajtaján.
Az újszülött sírt,
s az anyja már tudta,
nem látják többé talán.
Tova szállt néhány rossz év,
s köztük nem került szóba egy név.
Így nõtt hát fel
a bánat lánya,
liliom a tér oldalán.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya
rád vár a tér, vár a nyár !
Szédülve áll, bárki látja,
szerelmet kér, szerelmet vár.
Nehezen élt,
mikor elment az anyja
s a haverok vígasztalták.
Az egyik egy éjjel
az ágyra dobta,
sírni sem mert, pedig fájt.
Tova szállt harminchat hét
és õ megszülte lány gyermekét,
a kórház elõtt
senki sem várta
a szomorú napfényben állt.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya...
Egyszer talán ez a kettõs magány
mint felhõ, tova száll, hisz várnak már rád valahol.
Tudom, kell, hogy társat találj
hiszen örökké egy szív sem fáj.
Refr.:Indulj el hát, bánat lánya...
7. A játékos
Ott állsz
a játékterem mélyén
egy színes képernyõre bámulsz, mint a gép.
Ott állsz
megvadít a játék
s közben úgy érzed, az élet nagyon szép.
Játszol
s közben elfelejted,
hogy a valóságban nincs több életed.
Meghalsz,
mégsincs semmi pánik,
hogyha pénzed van, hát újból kezdheted.
Tûz van a szemedben,
szenvedély lángol a szívedben.
Refr.:Élveznéd az életet,
de az élet elmegy melletted,
álmaidat megveszed,
s ami vár, csak olcsó valóság.
Játszol,
s aprópénzre váltod
minden energiád, minden percedet.
Ott állsz,
megvadít a játék
és ezt abbahagyni most már nem lehet.
Tûz van a szemedben,
szenvedély lángol a szívedben.
Refr.:Élveznéd az életet...
8. Hontalan angyalok
Hova lépsz - jól figyelj,
amikor egyedül jársz az utcán,
a városból eltûnt a biztonság.
A kirakat fénye hív,
de nem véd meg, ha baj van,
s egy kapualjban elbújt a boldogság.
A dzsungel
körülölel.
Sehol nincs egy jó barát,
csak a félelem bontja szárnyait
és hajadban táncot jár a gonosz szél,
átjár,
szívedig ér.
Óh, sohasem állsz fel,
ha egyszer elesel.
Refr.:Nincsen szerencséd, itt kell, hogy jó legyél,
ide születtél, itt kell, hogy élj!
Tudod nincsen menyország, de ha mégis, túl messze van,
ezen a Földön minden angyal hontalan.
Egyedül gyenge vagy,
és aki erõs, gyûlöli a gyengét,
ha útjába tévedsz, hát rosszul jársz,
rád lép,
összetép.
A hontalan angyalok
soha nem védhetik meg egymást,
te is az vagy, látom, hát jól vigyázz,
hol jársz,
kire találsz.
Óh, hontalan angyal,
most érted szól a dal.
Refr.:Nincsen szerencséd, itt kell, hogy jó legyél...
9. Végigtombolt éjszakák
Nézd,
virrad már az ég,
az éjszakából hajnalt fest fölénk
a fénysugár.
A bort,
rég megittuk már,
a cigarettánkból is egy szál maradt még
és körbejár.
Ugye jól látom, most szép szavakra vársz,
mikor engem keresel, mindig megtalálsz.
Refr.:A végigtombolt éjszakák vonatán hazaértem.
A végigtombolt éjszakák kapuján odaléptem hozzád.
Jó, hogy most jöttél csak el,
hát elmondom, ha érdekel
az életem.
Volt annyi minden más,
a bátorság vakvágányai
és félelem.
Ugye jól érzem, hogy nagy szavakra vársz,
most nincs rajtam álarc, tényleg engem látsz.
Refr.:A végigtombolt éjszakák vonatán hazaértem...
10. Van-e még?
Van-e szerelem még,
vagy csak az önzésbõl épül vár,
van-e még hûség,
vagy csak a megszokás van már,
te is valamit elhittél,
te is valamit szétromboltál.
Van-e álom még,
olyan, ami színarany szárnyon száll,
vajon szabad-e kérni,
vagy csak akarni lehet már,
te is ugyanezt kérdezed,
te is ugyanúgy elfáradtál.
Refr.:Van-e még - ami nem csak a törvény,
van-e még a Jó meg a Szép,
hova lesz, amit elnyel az örvény,
van-e szív, és van-e szerelem még?
Ami neked is kell,
másnak oda miért adnád ? - nem érted.
Ha neked is drága,
kié lehet ingyen mindened ?
Pedig tiéd csak az lesz,
amit te magad szétosztottál.
Refr.:Van-e még - ami nem csak a törvény...
|
|
