|
EVIL'S TEARS LYRICS
"Ontsd Ki Véred" (2004 Demo)
1. Intro
2. Ontsd Ki A Véred
3. Angyalkönnyek
4. Hervassz El
5. Haláltündér
6. Egy Csendes Alkonyon
7. Élve Eltemetve
1. Intro
2. Ontsd Ki A Véred
A földön fekszel meztelen testtel
Remegõ kézzel a pengéért nyúlsz
Megalázva, összetörve
Menekülnél az ismeretlenbe
Mert egyedül vagy és senki se szeret
A szeretet már csak illúzió
Szomorú szemed a semmibe néz
Vársz valakit, akitõl félsz
De kívánod õt, jobban mint bármit
Ebben a nyomorult életben
Hogy vigyen magával, mindentõl távol
Hol örökké tart a halálos mámor
Nézd a láthatatlant
Halld a hallhatatlant
Légy a tükörképed
Ontsd, ontsd ki a véred!
De gyáva vagy és félsz megtenni
Pedig tudod, hogy innen már nincs visszaút
Romokban hever az élet mögötted
A Sötét Herceg végsõ reményed
Megnyílik lassan hófehér bõröd
Az idegen anyag utat vág
Egy új világ felé, hol nincs több szenvedés
Hol utolsó szeretõd vár reád
Halj meg értem, az urad vagyok
Itt minden az enyém, én parancsolok
Az élõknek, s a holtaknak
Higgy bennem és feloldozlak
A bûneid alól, mit elkövettél
Azóta, hogy megszülettél
Az enyém vagy, az enyém vagy
Ontsd ki véred és megváltalak!
Nézd a láthatatlant
Halld a hallhatatlant
Légy a tükörképed
Ontsd, ontsd ki a véred!
A véredben fekszel meztelen testtel
Remegõ kézzel magadhoz nyúlsz
Ahogy eltakar sötét árnya
S ajkadhoz ér hideg szája
Bíbor folyó, az élet nedve
Egy fekete angyal fürdik benne
Alámerül és nem jön fel újra
Elõtted áll a sötétség útja
Soha többé nem látod õt
Egyedül maradsz a sötétben
Mert bárhol is vagy, örökké vesztesz
Szeretted õt, de már neki se kellesz
3. Angyalkönnyek
Kiterjeszti szárnyait az éj
Gondolatim csábítja a mély
Testet ölt a gyötrõ magány
A régóta várt csalfa lány
A csend házának dominája
Kéjes álmok szûz kurvája
Új világ jövell
Tisztább, szebb
Ahol a bûnért nem jár bûnhõdés
A sötétség elfedi, mi rossz
Árnyak martalékává válik
Az élet ragyogása
Mint szemeid izzó csillogása
Kialszik az éjszakába
Rózsák zápora az égbõl
Szirmaik vörösek véredtõl
Angyalkönnyek
Az angyaloké kik együtt sírnak veled
Elrabolt a messzeség
Karjaim hiába nyújtom feléd
Te zuhansz, egyre csak zuhansz
Borult égbõl a semmibe
4. Hervassz El
Tisztító könnyek
Szomorúság
Nagyon fáj
Fáj, hogy élsz
Édes fájdalom
Simogató pengék bõrömön
A lemondás íze
Soha nem is léteztél
Minden éjjel várok rád
Örökre magába zárt
A szemeidben gyúlt sötét láng
Egy halhatatlan õsi vágy
Áttörhetetlen gátak
Az égig érnek
Létük csak veled
Együtt érhet véget
Emlékek
Képek a múltból
Vágyaink árnyai
Szenvedésünk bölcsõje
Vérzõ kés szívemben
Te vagy minden fájdalmam
Gyûlöllek, mert szeretlek
Hatalmad van fölöttem
Az érzés múlik
De mindig felgyújtod bennem
Pillantásoddal
Feltámasztod a holtakat…
…És megölsz engem
Érzem körmeid a hátamban
Harapásod a nyakamban
Emlékszem hideg mosolyodra
És mégis akarlak, szívd vérem újra!
Egy hang sikít fejemben
Vég nélkül
Az üresség lelkemben
Napról napra nõ
És minden éjjel várok rád…
Hervassz el!
Égess el!
Hervassz el csókoddal!
Égess el pillantásoddal!
Hervassz el mérgezett csókoddal!
Égess el gyilkos pillantásoddal!
Hervassz el!
Égess el!
5. Haláltündér
Vérzõ alkony
Vágyak szárnya
Szemeid szomorú
Ragyogása
Érintetlen
Síró szépség
Elfojtott vágy
Testi éhség
Vétkezz a sötét éjben
Ha kialudt minden fény
Égj el az izzó tûzben
Ami bennem ég
Lassan szûnõ
Csalfa varázs
Fekete fátyol
Közelgõ gyász
Fáj minden ébredés
Kegyetlen a létezés
De én
Nem akarok felébredni
Ördögök közt angyal lenni
Álmaimtól elszakadni
Tetteimtõl elriadni
Vétkezz a sötét éjben…
Szíved kihûlt
Hideg hajnal
Te is meghalsz
A múló vággyal
És megint könnyezel
A magány újra ölel
Arcod eleven gyász
Én élvezem, hogy fájsz
Vétkezz a sötét éjben
Égj el az izzó tûzben
Vétkezz! Szenvedj! Halj meg!
Én követlek téged
6. Egy Csendes Alkonyon
Cseppekbõl felgyülemlett bûnök tengerében
Ezernyi vétek sötét erdejében
Sivár lelkem már semmit nem ér
Magamnak mindent, másoknak szenvedést
Sûrûsödik a tér
Elfolyik az idõ
Mint ereimbõl a vér
Ha felvágom
Eltompult a külvilág
Fakó fényben fürdik arcom
Kínzó magány keserû íze
Nehezíti harcom
Hurkot fon nyakam köré a csend
Édesen simogat
Már nem érzek semmit
Túlvilági harangok zord hangja hívogat
Fagyott álmok
A remény utolsó kihunyt szikrája
Egy könnycsepp utolsó csillanása
Távozó alakod a félhomályba
Ahogy a kés a húsomba vág
Lassan megszûnik a vágy
Az összes fájdalom
Egy csendes alkonyon
Régóta ballag a végtelenbe az idõ
Néhány pillanat és megállítom õt
Jéggé dermedt szívem megáll örökre
Feloldozást adva keserû létemnek
Sûrûsödik a tér
Elfolyik az idõ
Mint ereimbõl a vér
Ha felvágom
Eltompult a külvilág
Fakó fényben fürdik arcom
Kínzó magány keserû íze
Nehezíti harcom
Ahogy a penge a húsomba vág
Lassan megszûnik a vágy
Az összes fájdalom
Egy csendes alkonyon
7. Élve Eltemetve
Elhalkul a dal
Belém fagy a szó
Kialszik a tûz
Lelkemben béke honol
Elfárad a test
Nyugovóra tér
Megalszik lassan
A kicsordult vér
Minden régi seb
Újból felszakad
Tovatûnõ boldogság
Csak a könny marad
Sûrû homály
Néma táj
Távolodó fény
Haldokló reménysugár
Nem lesz többé hajnal
Csak sötétség örökre
Rózsaszirmok hullnak
Bársony szemfedõmre
Féreg rágta testek
Rothadó hús bûze
Koporsómban fekszem
Élve eltemetve
Megfojt a nemlétezõ tér
Dobozba zárt végtelen ûr
Törékeny lázálmok közt
Haldoklom egyedül
|
|
