|
DIKTáTOR LYRICS
"Bunkó vagy !" (1994)
1. Intro
2. Miért jöttél
3. Kezdõdik a cirkusz
4. Kivándorló dal
5. Fogd be már a szád
6. Az utolsó vándor
7. Bolond
8. Várom a hajnalt
9. Bunkó vagy
1. Intro
2. Miért jöttél
Vad erővel fújhat a szél és tombolhat az ár
De indulnod kell, a bosszú visszavár
Arcodon a hajnali fény őrült táncot jár
Úgy sem lesz jobb, hát győzzön a halál
A gyűlölet a szívedig ér, sosem kaptál mást
Kincseidet mások hordozták
Megfosztották mindenedtől, mindig vesztettél
Egymagad vagy és nincs semmi remény
Kinn az utcán sűrű lett az éj
Messze még a hajnal és a fény
Megváltozott arcok között élsz
Az asztal mellett nincs ott a szél
A pohár alján minden sötét
Nem tudod, hogy honnan indultál
Könnyes szemmel fújhat a szél
Ez a világ semmit sem ér
Ellened van minden ami él
Miért jöttél?
3. Kezdõdik a cirkusz
Kezdődik a cirkusz, kezdődik a tánc
Kezdődik a verseny, ki bírja tovább
A folytatást, az őrült éjszakát
Lehullnak a leplek, lehull a ruhád
Lehull minden csillag, te megdöbbenve állsz
És látod már, csak te vagy a sztár
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kezdődik a cirkusz, a lélegzet eláll
Te vagy most a bajnok, te vagy a király
Úgy várnak rád, ez most olyan más
A bölcsek sosem mondják, a büszkék hallgatnak
Biztatnak a gyávák és újra ugorhatsz
Mert tapsolnak, neked és maguknak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kevés minden érzés, kevés minden szó
Kevés amit kaptál, mert kiszáradt a tó
És hull a hó, soha nem volt jó
Vége lesz már a nyárnak, ketrecbe zárnak
Idegenek nézik a mocskos pofádat
És utálnak, ez kell a világnak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
4. Kivándorló dal
Ha menned kell nem tűnhetsz el
Vár rád az út, most indulj el
Ne tétovázz, ne kérdezz mást
Nem lehet gond a távolság
Kié a föld, kié a táj
Kié a szégyen, az országhatár
A régi múlt nem számít már
Téged a poklok kínja vár
Százezer hang az égbe kiált
El kéne már oszlatni az éjszakát
Millió szív hiába várt
Nincs hazája, nem leli otthonát
Ha gyenge vagy alul maradsz
Ne hidd, hogy mindent könnyen kapsz
Kísért a vég, nincs szerencséd
Hatalmas úr a messzeség
Miért kapsz mást mint amit vársz
Miért nincs arcod és szabad hazád
Ha itt a jel indulni kell
Az út a sírig tart hidd el
Százezer hang az égbe kiált
El kéne már oszlatni az éjszakát
Millió szív hiába várt
Nincs hazája, nem leli otthonát
Ha visszatérsz a jussodért
Meglátod majd, hogy mennyit érsz
Mitől lett más amit találsz
Pedig te annyi mindent vársz
Mikor lesz tűz és tiszta ég
Mitől lett koldus egy nemzedék
Ha visszatérsz hozz egy kis fényt
Ne szidd az istent mindenért
5. Fogd be már a szád
Ha valaki kérdez, ha valami bánt
Ne beszélj annyit csak tartsd a szád
Rejtsd el az arcod, mert magad maradsz
Olyan lesz minden amilyen vagy
Értsd meg, nem élhetsz
Ne kérdezz, csak fogd be már a szád
Ha nem látsz tisztán ne indulj el
Ne játssz a tűzzel, te nem győzhetel
Te vagy a vétkes, bűnhődnöd kell
Ezen a földön nincs máshol hely
Értsd meg, nem élhetsz
Ne kérdezz, csak fogd be már a szád
6. Az utolsó vándor
A kőhegyek felett, hol elnémul a csend
Nincs élet és minden jéghideg
Távol a várostól, messze valahol
A fáradt vándor végleg megpihen
Magányosan élt és mindig másokért
Egy ember volt ki semmitől se félt
Fázott eleget, sokat szenvedett
Mégsem látta közelről a fényt
Hiába üzent, hogy hallgassátok meg
Álljatok meg és ne büntessetek
Az ember embert ölt és véres lett a föld
Meddig tart még az őrült gyűlölet?
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Míg itt volt ő is várt, hogy jobb lesz a világ
De nem sikerült, máshogy akarták
Látni tanított, mert vakon jártatok
Hajszolta a távoli csodát
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Még egyszer visszatér és újra köztünk él
Hosszú haját fújja már a szél
Hoz majd meleget, fényt és kenyeret
De mostanában hosszú lesz a tél
7. Bolond
Ne hidd azt, hogy végetért a tűz amely még benned élt
A tűz amelyben álmok hulltak szét
Az első harang te voltál, az ajtók előtt te álltál
De rosszkor szóltál, nem volt szerencséd
A sírig tartó őrület egy másik útra szédített
És arra vártál, hogy szálljon egy madár
A felhők felett fényesen, ott hol minden végtelen
Ott, ahol a büszke jéghegy áll
Földhöz kötött voltál és ordított a szél
Nem tudtad hogy mire születtél
A végtelenre hulltak az emlékeid szét
És hírt hozott egy újabb nemzedék
De te már észre sem veszed
Az új nap újra itt van, megszületett
A sarkon jelző lámpa áll
A Bolond jobb időkre vár
8. Várom a hajnalt
Nem érdekel engem, hogy te mit hiszel
Az én utamat járom és nem téríthetsz el
Nem voltam a legjobb, nincsen igazság
Engedjetek vissza, hadd játsszak tovább
Értsd meg ezt a játszmát nem én kezdtem el
Bennem él a kényszer és te is viszketel
Rámrogynak a percek, az égig zuhanok
Más világban élek és mást is akarok
És én minden éjjel útnak indulok
Úgy várom a hajnalt, hogy majd belehalok
Nem tehetek róla másra születtem
A bűnöm csak annyi, hogy nincsen semmim sem
Ahonnan én jöttem még nem sütött a nap
Bezárták az ajtót a fellegek alatt
Hideg volt a tested, kő volt a szíved
Engedjetek vissza, ne büntessetek
Mert én minden éjjel útnak indulok
Úgy várom a hajnalt, hogy majd belehalok
Nem tehetek róla másra születtem
A bűnöm csak annyi, hogy nincsen semmim sem
9. Bunkó vagy
|
|
