|
DE FACTO LYRICS
"Empíreum" (2003)
1. Intro / Tûzég
2. A pokolból
3. Meghalni a mennyben, menny halála bennem
4. Agónia
5. Összetört szivárvány
6. 999
7. Angyal Babilonban
8. Roráte
9. Gondviselés
10. Új glória
1. Intro / Tûzég
Bársony ékesség tündöklés a fényben harangszó
Körös-körül ében a gyönyör mélyen alvó
Szemét nyitja fénylõn hangja könnyû álom
A perc, amelyben ringunk egy végre megtört átok
A tûzég most emésszen, fel várom
Parázsló lelkem táncát járom
A füstörvényû égbolt most velem síró kántor
Szüzek hangján hívó õsi ösztönmámor
Velem fordul minden lehulló sötét fátyol
Lábam nyomán izzó lótuszvirág lángol
A tûzég most emésszen, fel várom
Parázsló lelkem táncát járom
Futótûz jöjjön értem izzó
Kígyótestû halál kúszó
2. A pokolból
Tûzfényû égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán
Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylõ szivárvány
Tûzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek õsi szférákon át
Mártírok vére bûnösök kéje bennem vált álomfolyammá
De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó parázs
Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává…
3. Meghalni a mennyben, menny halála bennem
Hûvös éjjel árnya mentén könnyes óceánok szélén
a fájdalom élõ arcaként
Szelíd örömdombok báján búsan éneklõk világán
nevelkedek majd angyallá
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
majd megtalálsz
Ahol semmi kétség bennem, ahol titkok fátyla lebben
és szívem mélyén létezel már
Talán figyelhetem csendben, ahogy az álom megér benned
és szirmot bont az álom virág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
vigyázok rá
Hisz te már itt hagytad az álmot, amit az eltûnt idõ látott
a tövistõl kiserkenõ vért
Fáradt napjaidnak végén lehunyt szemmel, ha kérnéd
majd szirmot bont az álomvirág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
Vigyázol rám
Hiszen neked születtem angyal veled, áldoztam csókkal
Elsõ szavaddal engem szerettél
De a hangod elnémult bennem kihunyt szemed lefedtem
Hát magammal viszem szívednek sóhaját
4. Agónia
Azt hittem végre áldást hozó csókot
Mindent betöltõ fényességet áld
Lángoló szenvedélyt, Édent s nem Poklot
Gyászba hullt lelkem édes otthonát
Azt hittem végre minden könnyem földre hullott
S elhamvad a szívemben parázsló magány
De megfeszít a kín és sorsom földre húzott
Ahogy bennem lévõ Krisztus sorsa kínhalál
Szemedben hittem hogy simogató fénye
A gyógyulást hozó mesés elixír
De csillogó szemed zöldje mögött méreg
S a törékeny testben egy jéggé fagyott szív
Keserû méz - már csókod íze számban
Ragyogó fény - jár könnyeim nyomában
5. Összetört szivárvány
Messzi láng gyenge fénye remeg felém, kísér tovább
Mögöttem, jár s a halvány fényben, szememben ég a szürke táj
Ó emlékként csak a szívnek fáj, ha színtelen a világ
Ami mélyen õrzi a fény titkát a csillogó szivárványt
De egy tiszta kéz melegsége színeket rejt s a palettán
Ott a szívnek minden árnya a sötét kéj és a fénylõ báj
Hát fess új hajnalt hulló csillagot s alkonyt, ami zár
Ne hagyd szívemben összetörve a csillogó szivárványt
Mert nem éreztem már a vörösnek izzását, az aranyt a hajnalon át,
a fekete fájdalmát. A zöld kevély szavát,
a kékség ringását, a fehérnek vigaszát, a bíbor mély álmát.
6. 999
Hogy lesz e holnap még kín és isteni zord ítélet
Vagy elmúlhat az ég így, így vetve mindennek véget
A kiátkozott szívek helyén már utat tört a bánat
Az üdvözítõ csókja híján elmúlásra várnak
De a megfeszített nem beszél, pedig álmok kísérik hangját
Elhaló, hazug és üres szavak ûzött lelkek száján
Ezredvégi jóslatokból millióknak ígéret
Szavait epedve ismételve könnyítve meg a létet
Ó mondd, hogy bûnöm súlya sóhajként elszáll
Áldott fényed útján
Add hogy alvó gyilkos ösztöni mérgem
Szunnyadjon tovább
Romlás közt is kérlek, halljam mindig
Elmém tiszta hangját
Add hogy csókok közt és kételyek szárnyán is
Emlékezzem rád
Halott eszményképek mögöttünk hagyva várnak
Hogy egy újabb kor majd egy új alakban imádattal lássa
Elkárhozott szentek várnak az utolsó órára
Mikor a szívekben majd újralobban a Gyehenna tûzének lángja
7. Angyal Babilonban
Ha figyeled a hangom újra, nézz rám
Ha szólnod kell hát beszélj hozzám
és bekötött szemed majd újra lát
A tûzbõl jövõ kérdésekre
tûzbõl jön a válasz az égre
szavaimat majd vérrel írom át
Még a benned alvó vágyak árnyán
tisztán csillogó magány vár
de kivezetlek majd és újra látsz
Láthatod majd a sorok között
a megfeszített szívének álmát
az elhamvasztott álmok városán át
Altass el tüzemnek nincs fénye már
Arcomra régen csókoltál
Tükrök mögé rejtem fényed
s ahogy a nyugvó nap is újra éled
szunnyadjon a lelked az éjjen át
A tükrök mögé rejtett fényed
a kelõ nappal újra éled
szunnyadjon a lelked az éjjen át
Altass el tûzemnek nincs fénye már
Arcomra régen csókoltál
Nélküled megfárad a láng
Ringass újra gyermekedként atyám
8. Roráte
Neve a számon látom az álmaimban
Ereimben vérével
Keresi vágyam forró arcok, vezetnek
Korhadó szentséggel
Mégsem várom, hogy újra összekössön
Egy elbaszott Istennel semmi már
De láncaim, oldja a három napig alvó
Belõle minden fáj
S míg szavai útja hozzád majd elvezetnek
Nincs bennem új fohász
Csak magány virrasztó éjjeleken át
A lámpás nélküli lélek útján
Ígéreteddel tétován
A nyüszítõ elme otthonra vár
9. Gondviselés
Emlékim már halott szív titka
Miként csak a fölkent hús dicsõült
Elmúlt tündöklés könnye húzza
Az öröktõl a végtelen felé
Ki rohaná s a csillogók rabja
Lángja fénye enyhülni kényszerül
Csak a lebegõk lelke tudja
És a tiszta égen szökellõk
Most szólj! szólj árván !
Hintsd jóság szent porát !
Küldj lehajtott fejet büszke arcot mint odaát!
Hozd a bûn erejét
Angyalét,korcsokét
Hozd a fentrõl kapott mélyen nyugvók igazát!
Ládd ilyetén vágyó a karma
Nem feledé ki fiát veszíté
De az elesõk fájának hantja
Beborítá az ember világát
Most szólj…!
10. Új glória
Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
Nyughatatlanná vált most a világ
Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át
Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál
Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán
A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
Azt sosem…
|
|
