|
CHRISTIAN EPIDEMIC LYRICS
"Könnyek Könyve / Tome Of Tears" (2005)
1. Intro
2. Véristenkirályság
3. Könnyek könyve
4. Utolsó szavam
5. Angyalok nyelvén
6. Ördögi anyag: Ember
7. Emberen felül
8. Bûnök révén
9. A tûz éjszakája
1. Intro
Térj magadhoz drága lélek, ha van még neked istened
Ki szívét megosztja veled s közben bünteti, akit szeret
Mit most hallasz, el ne hidd, hisz lesz perc majd, hogy
elveszít, s vér lesz majd a bíborod
S csak õ érti meg nyomorod
2. Véristenkirályság
Szomorúan bolyongani
A rövid földi létben
Ez lett a sorsod és te
Tûrtél testben és észben
Minden ami van, ami volt
S mindent ami várt
Egy ember aki él vállal sorsot,
Tragédiát
Rettegés ,amit sokan
Nem is sejtenek, te élted
A föld egész virágzó szépsége
Az ember zsákmánya lett
Zaj és bûz, tömeg és por
Szemét és fekély évszázadát éljük
Az Apokaliptika központja a vallásos válság
Romokban hever az õsi véristenkirályság
Mi a düh méhében fogant, a gyûlölet által vész el,
Állást foglal jelenkor ellen, rettenve testtel s ésszel
Az emberiség, mely eldobta
Az esélyt a megtisztulásra
Egy pillantás alatt
Az erkölcsi modellt a mélybe ásta
Az emlékek nyelvén üvölt
A keserûség és fájdalom
A véres kezeddel töröld meg
Álmodó fáradt homlokod
A szent szó által való misztikus
Isteni magány és elveszettség
A vonzalom ellenállhatatlan
Kényszerít az élettelen mélység
Hallgasd ! Figyelmeztet az Apokalipszis bömbölése
3. Könnyek könyve
Már nem leszek néma szolga
Letépem magamról a maszkot
Egyetemes ez a küldetés
Ölni az életet ,óvni a harcot
A könnyek könyvét írom
Halálos õszinte szerelemmel
A száztizenötödik szúrát
A könyörületesek vérével
Lökd el magad a parttól
Dobd el, ami eldobható
A szíved lüktetõ univerzum lesz
S a szemed örökké álmodó
Légy az ágyasom
Kit a jobbom birtokol
Nevek tudója légy
Ki elõtt a világ térdre borul
Légy hallhatatlan áldozat
Az álomlátók szemében
Halált hozó szárnyas küldött
Az édenkertjében
Hét új eget teremts meg
Hét új evangéliumot
Lásd, hogy üres az életed
S dobd el mit más már eldobott
Írd te a könnyek könyvét
Halálos õszinte szerelemmel
A száztizedötödik szúrát
A saját véreddel
4. Utolsó szavam
Születésed a hajnal pirkadása
Jelezted, hogy lassan feljön a nap
A nap amely mindenkit látni tanít
Érzékeny szívünk végre lát valamit
Megtanultam, hogy ki õrült ki boldog
Földre rogyva sírtam, s minden mosolygott
Üres a világ ,nincs ember
Ki ne érdemelné meg a halált
Megtanultam, hogy e világból
Menekülni csak ölve lehet
Üres a világ , nincs ember
Ki ne érdemelné meg a halált
A könnyek végtelen tengerén
A magány csónakjában
Nyúlok egy haragos fegyverért
A nap vérzõ árnyékában
Utolsó szavam, õszinte imám
Jéghideg ajkam üvölt
Üres a világ ,nincs ember
Ki ne érdemelné meg a halált
5. Angyalok nyelvén
A véred hulljon záporban
Gyûlöllek, vágylak, kívánlak
Vadgesztenye illatod álmomban érzem
A lelkemet megöli, a testedet nézem
Ez az élet nekem szörnyû adósság
De adósa már csak neked vagyok
Megtanított félni a jóság
S gyûlölni gesztenye illatod
Imádtam ízed s lélegzeted
Mert bármi voltál a vérem voltál
Megálmodtalak és teremtettelek
Égõ izmaim csak érted égtek
De te más emberek verejtékét hordtad
Míg én imádtam kasmír bõröd illatát
S idegen lelkek termékeny vére
Bejárta tested minden zugát
Az angyalok nyelvén szólt a tested
Bár szeretet már rég nem volt benned
S az új világ így talált meg engem
Porladó múlt, rothadó kezdet
6. Ördögi anyag: Ember
A világ amelyet megvetek
S õ is megvet engemet
Megszülte ikergyermekünk
A neve bosszú s gyûlölet
Mind hozzám tartozik, mint a gyertyához a fény
A csókhoz a vágy, húshoz a vér
A halál ujjai homlokomon
Áldj meg és vigyázz rám angyalom
Siet az idõ s csodát lát a világ
Csontos kezeivel ölelte át fiát
Az örök világosság részese leszek
Többé a szó szívem nem gyengíti meg
De én sem gyengítem másét
Tudom nincs hozzá jogom
Mézet reméltem és epét nyeltem
Rózsákkal behintett ágyamon
Szajhák oldalán ébredek
Félúton élet és halál közt
Könyörögtem sokszor, hogy szeressetek
Balga, büszke, ember ördög
7. Emberen felül
Népem a kárhozottak.és a bûnök népe
Túl régen élek e romló testbe
Tisztíts meg áldott emberi szellem
Ne kényszeríts már hogy, élnem kelljen,
Életem egy magányos árnyék
Ki kését feni gyermekek torkán
S magam állok most magam elõtt
Bosszút állni mint dühöngõ orkán
Tudatára ébresztem a világomat
Haldoklunk itt már mindannyian
Az ódon testem, nem lel nyugalmat
Hát kövek alatt hadd nyugodjon sírban,
Emberen felül levõ erõket
Felismerve, megnyitva
Egyéniség önállóságát
Elvesztve,módosítva
Világnak soha nem remélt
Mélységét átjárva
Önnön sorsunkat
Vállalva, irányítva
Fény csak abban válik áldássá aki végsõ
Nem osztható, utolsó és tovább nem fejthetõ
Azt ragadja meg, azt emeli fel, s újra álmodja
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja
Elvesztet hitemmel , keserû szavakkal, a tudatom hívott (téged)
Jelekkel melyeket álmatlan éjszakáim során magába szívott
8. Bûnök révén
Mûvelt szavak a világ végén
Kócból és gyapotból fonva
Megérintett bûnök révén
Ajkam s kezem feloldva
Oly izgatóan oly mocskosan
Morzsolja fel tehetségem
Lázas krémes elhagyatottságban
Születik világnézetlenségem
Tudós épületek üres falaira
Beleimbõl fakadó sárral festi
Élet ára a beszennyezõdés
Taníts világ bitorlást szeretni.
Senki nem bírja mély sebek nélkül
Szerelmes szavak, játsszatok velem
Lemondó ajkam bíbora vénül
Ne vess meg, ha megtelik lelkem
Tompuló agyam a bûn tenyészhelye
S már gonosztevõ, aljas gyûlölködõ
Hitté vált, pogány ön-szerelmem
S ha gyûlöleteim már eléggé nagyok
Erõm lesz hozzá s mindent itthagyok
9. A tûz éjszakája
Magába foglaló világ melybe
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet
Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat
Mély, mély ez az érzés
belülrõl feszít kívülrõl eltakar
gyermek vagy kit az anyja altat
s én fogom kezed, õrzöm álmodat
de az álmot gyilkolja az ébredés
s a világ megsebzi homlokod
szemedbe vér folyt, eltûnt mi szép volt
hát könnyezni többé már nincs okod
Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás
Gyehenna lesz a fekhelyünk .Új megváltás
|
|
