|
BLACK LEAVES LYRICS
"Ivy And Moonlight" (2005)
1. Candlelight Ode
2. Knight of Eternity
3. Solitude Song
4. Ocean of Shades
5. Rain Symphony
6. Twilight Elegy
1. Candlelight Ode
Gyertyafényben létezem.
A fény körbefonja a teret
s árnyakat rajzol szobám falára.
Mint árnyék, kezem
nyúl felém a falról
sötéten, mint a képzetek határa
Érted ég a láng, mert hiányzol!
Nem hallom hangod,
nem látlak,
de itt vagy valahol.
Velem. Csak mi ketten.
Feléd hajolnék, mint a
falon a kéz
s mint Hold a dombra,
mely minket néz,
miközben alszunk
egymás karjaiba fonódva.
Hol vagy már?
Csak nézem a lángot
- táncot jár -
2. Knight of Eternity
Ezer éve annak, hogy
Lovag létezett.
Õsi sötét porából kélt,
hogy küzdjön az ellen,
kinek ellensége a fény.
Tiszta erkölcs, hû akarat
elõtte szent szavak.
Parázzsal szemében
Hitt e küldetésben.
Sötét mezõkön,
Siralomvölgyeken
Hatalmas hegyeken
vágtatott át
Gyõzedelmes volt s bátor
S véle gyõzött az igazság…
Egyszer szerelmes lett
Egyszer érezte a tüzet
Esküjét megtörve
hitszegõvé lett.
Isten megbüntette érte -
égi kegyetlen te
Örök életre s harcra kárhoztatván
3. Solitude Song
Mi csak szállunk
át az éjszakán.
Hegyek között,
tavak felett,
a holdra nézve:
Hópelyhek vagyunk.
Mi csak szállunk.-
az erdõ fái közt.
Lombkoronákon át
süvítve, lebegve.
Lassan, sebesen:
A szél vagyunk.
Mi csak szállunk,
le a puha földre
életet adni másnak,
feltámadni újra.
Eggyé válni a halálban:
Õszi levelek vagyunk.
Támadjunk fel újra!
(„…a fû oly hideg…”)
Mindent elvettél tõlem, mégis
Mindent, mi vagyok -
Odaadnék neked!
4. Ocean of Shades
Halál! Horgonyt fel!
Én azért megyek, hogy menjek!
Cél nélkül, egyedül.
Új világok felé!
Nap kél s leszáll.
A sötét óhatatlanul eljõ.
De az élet tart még!
Felhõk úsznak az égen át.
Magányosan, kitaszítva ballagok.
Földi célokat már nem keresem.
Szerelem, hírnév, testi vágyak -
meghagyom másnak.
Mikor elindultam,
ily célokat kerestem s lám:
Mielõtt elértem volna, mind elillant.
Nem érdekel már!
Lassan, tûnõdve járok
a hegyek között.
Próbálom megérteni
miért vagyok még itt.
Miért e sok szenvedés,
bánat és könny
Feketeség, hideg,
lélekremegés
Egy napon minden
világossá válik:
A halálom napján.
De addig még várnak rám
új erdõk s hegyek.
S egy szebb jövõbe vetett hit
az egyetlen, mi továbbvisz.
Halál! Horgonyt fel!
Megyek, hogy menjek
Valami bizonyost keresve,
új világok felé.
Magam vagyok csak, ballagok tova
S utam végén vár
Az Árnyak Óceánja…
5. Rain Symphony
Elmosódott emlékek
Keserûn édes szavak
Összedõlt templomok bús téglái alatt
Egy halott liget fáinak
Hajdanvolt levelei közt
Hervad a világ, hasad az ég
Könnyes esõ fölött
Mint õszi virág, hervadok én is
Üvölteném bánatom az égig
De fény helyett csak az esõ vár
Mit szerettem, rég elmúlt már
Fekete levelek hullanak
Nézem az esõt, mint szakad
Lelkem, mint sötét felhõ száll
Nincs születés, nincs halál
S amit az esõ a földre tér
A víz patakokban folyik szét
Majd együtt fekete levelekkel
Táplálják az õsi anyaföldet...
6. Twilight Elegy
Ó, alkonyoknak könnyû vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elkúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szûl a vastag árnyék.
Régi halottaimnak húsa fû,
fû s virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.
Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
elõgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.
Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
|
|
