|
ASTRODUST LYRICS
"Jégbe zárt világ" (2005)
1. Asztrálpor
2. Inkább Hazudj
3. Válaszút
4. Örökké
5. Jégbe Zárt Világ
6. Csak Egy Nap
7. Keserû Cseppek
8. Egyedül
9. Az Idõ Fogságában
1. Asztrálpor
Nézd, ez fény, vajon mit érlel
Lénye mindent beragyog
Lehetne tán maga az ember
De lelke védtelen, s gyarló
Hol van megírva
Hogy nem létezik végzet?
Egyszer majd, ha a fény kialszik
És a valóság részt követel
Feltûnik majd, milyen törékeny
Volt az, mit világnak hittek
A végtelen mindenben létezik
Asztrálpor kavarog, örvénylik
Épp mintha látnád,
S mégsem találnád
Így lett megírva, benne lebeg a végzet
Épp ahogy teremthet,
El is emészthet
Éltet, emészthet
Fényt ád, sötétbe tör
Mint érzés vagy képzet
Asztrálpor kavarog, testet ölt
Fényt ád, sötétbe tör
Kavarog - testet ölt
Egyensúly, alapja létnek
Részben, s egészben
Az ellentétre épül minden
Káosz, s harmónia egyben
2. Inkább Hazudj
Midõn majd úgy érzed, közelebb jöt a föld és az ég
A végzeted Téged is elért
Most majd megkaphatod mindazt, ami jár
Áldozat lesz neved - kiérdemelted
Inkább hazudj nekem
Ne érd be ennyivel
Hazudj nekem
Tedd, ha tenned kell
Hazudj nekem
Ne érd be ennyivel
Hazudj szemembe
De arcod soha ne fordítsd el
Fordítva áll a világ
Földön a pokol vár
Értsd meg, hogy mára már csak ez maradt neked
Ne csodáld, ha nem találod a helyed
Hiába is tagadnád a múltadat
Ha mindeddig nem ismerted ki magadat
Némulj hát el, hogy meghallhasd magad
Engedd át a belsõ hangokat
Mindez hiába, ha magányod megmarad
Más ejtette sebed- újra és újra felszakad
3. Válaszút
Gonosz és jó harcol bennem
Õk mondják meg, mit kell tennem
Az egész életem kettõs játszma
Azt mondják enyém a döntés hatalma
Kezemben tartom sorsom könyvét
Ott írták meg életem értelmét
De nem tudhatom meg jövõm
Megmondják mit tehetek
Sötétség vesz körül
Érzem a választ belül
Harcolnak lelkemért
Õk tudják miért
Két lényembõl
Az erõsebb gyõz
Neki sikerül
Ha megtör
Válaszút
Csábít ez a hazug világ
Bár tudom, ez nem a valóság
Ördögi illúzió
Tökéletes vízió
Utolsó kísértés és próbatétel
Ha ezt kiállom, nekem elégtétel
Mert tombol bennem a vágy
Tudnom kell mi vár odaát
Kezemben tartom...
Csak az számít, amiben még hiszek
Mit e világból, magaménak érzek
Mert tombol bennem a vágy
Tudnom kell mi vár odaát
4. Örökké
Szólít a végtelen
Teremtsek képére
Adjak újat a földnek, az égnek
Írjam újra a tételt
Sosem éreztem
Hogy kérhetnék cserébe
Alkotás ad érdemet létnek
Én is csak annyit érek
Kezemben már minden eszköz
Kezemben minden élet
A változás a Ti javatok lészen
Míg gyûlöltök és szerettek
Én teremtek...
Az öröklét, végtelenség
Új utat vár, jövõt remél
Amit kér, én teljesítem
Bûnbõl, szennybõl oldozok fel, s a
Végzet, majd nyugodni tér
Feledjük halandók jegyét
Élünk majd egy tiszta létben
S nem bûnben fogant teremtésben
Megannyi év
Temérdek kósza érték
Sorokba öntve fakul a lelkem
S mindez mennyit ért?
Elfolyt életem
De nélkülem, s már kérem
Hogy kapjak újra egyetlen évet
Mit önmagáért élek
Az öröklét, végtelenség
Utat talál, jövõt remél
De néha én magam kérem
Láncaimból oldozzon fel a
Végzet, mely mindenkit ér
Üsse rám halandók jegyét
S e tébolyból, mit magam kértem
Oldjon fel, oldozzon fel...
5. Jégbe Zárt Világ
Hideget érzek az emberi térben
Éle mélyen a lelkekbe vág
Hiába várjuk, mi nyújhatna enyhet
Ez egy jégbezárt világ
Mert ez belülrõl jön, itt van benn
Ugye te is érzed a testedben
Túl régen élünk sötétben
Túl hosszan, s túl soká
Maradtunk mindig csak veszteg
S vártuk a csodát
A napnak sápadt fénye
E sûrû ködön nem tör át
Félek, amíg rajtunk múlik
Nem várható változás
Mert ez belülrõl jön, itt van benn
Ugye te is érzed a testedben
Mert ez belülrõl jön, itt van benn
A jég a részünk, ha tetszik, ha nem
A napnak sápadt fénye
A sûrû ködön nem tör át
A jég a részünk, jég a lényünk
Tõlünk fagyott ez a világ
6. Csak Egy Nap
Csak egy nap kell, semmi más
Hogy megéljem, ami jár
De ez a nap már nem jön el
Pedig beérném ennyivel
Egy kérdés felkavar néha
Lehet a sorsnak célja?
Van-e végzet, ami irányít
Vagy, ha nem vagyok se számít
Álmomban egy embert érzek
Halkan szól, alig értem
Én vagyok félelmed, álmod, életed
Teremtõd, egy klónozott képzelet
Csak egy nap kell...
Egy nap, egy pillanat
Amíg vezetném sorsomat,
Élnék, amíg lehet
Aztán a program megint mehet
A lelkem kérem semmi mást
Szabad lét, szabad világ
Hagyd meg az öntudat jogát
Vagy kábíts tovább
Refr.
Most mielõtt álmodni kezdek
Kérem Istent fogja kezem
Maradjon velem mindörökké
Hisz lelkem csak az övé
7. Keserû Cseppek
Meddig tart eltörölni
Az óvó sorvadást?
Ha tõle nem szûrõdhet át
A külvilág
Béklyótlan párként véve
Él, ki követ vethet ránk?
Van-e még, ami felettünk áll
Csak a csalódás
Ahogy a bûn egyre mélyebb
Nem lényeg, hogy mit találsz
Éld át és hidd, hogy Tiéd
Bár a sivárság néha még (fáj)
Már régen várom a percet
Amikor épp tisztán látsz
De félek, majd ráébresztesz
Hogy a színfalak közt nem találsz
Jobb is tán nem is lenni
Mint élni a folytatást
Arctalan, üres senkik
Egy újabb jéghideg nász
Ha Te vágy, én vigasz leszek
Te tûz, én feloldozás
Úgy marjuk, tépjük egymást
Mintha fájna, hogy a másik más
Így függünk elgyötörten
Nem várva a gyógyulást
Élményünk a sebek mélye
Hol végül már csak az (fáj)
Fáj, hogy nem találsz
Meg nem érthetsz
Közönybe fúlunk
Mégsem szenvedsz
Mégsem félsz
Mégsem látsz
Mondd miért
Nem találsz
Miért nem értesz
Közönybe fúlunk
Mégsem szenvedsz
Mégsem félsz
Mégsem látsz
Mondd miért
Nem találsz
Keserû cseppek
Az emlékek
De mind miénk
Mélyet kortyolj
Mind miénk
Az emlékek
Mind miénk
Mind miénk
8. Egyedül
Magamban ülök - a múltat rágva
Mit vétettem, mit tehettem
Mi volt, mire nincs bocsánat
S két lelket szétfeszíthet
Van egy érzés - nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól - hol üres minden
Eszköz voltam - enyhítsek
S eldobtak - más tûnt fel
Ne a mélybe nézz, ne is az égre
Végre egyszer a szemeimbe
Ne kérdezz, ne is szólj
Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj
Visszanézve - tiszta minden
Filtárul, mit függöny takart
Ócska színpad, elöl, s mögötte
Nem óv már, nem tagad
Visszatért hát, újra itt van
Az üresség - átjár, magába zár
Ha volt is lelkem, elfelejtem
Kéz kézzel szórom a magány magvát
Más fájdalma, mit se számít
Megég az, ki a tûzzel játszik
És a csíra szárba szökken
Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ...
...vár - nyugodtan bejöhetsz
Ha épp ürességre vágysz
(S tudom, hogy vágysz)
Magadban ülsz majd - a múltat rágva
Mit vétetél, mit tehettél
Mi volt, mire nincs bocsánat
Mire már nem lehet mentség
Lesz egy érzés, nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól, hol üres minden
Eszköz voltál - s most hogy vége
A hideg már belõled tör fel
9. Az Idõ Fogságában
|
|
