|
ANXIUS LYRICS
"História" (2004)
1. Prólog
2. História
3. Messze az Isten
4. Múlt hangjai
5. Túlterhelve
6. Rab
7. Sötét a hely
8. Messiás
9. Digitalizált álom
10. Hajsza
11. Töretlenül
12. Epilóg
1. Prólog
2. História
Istenek és fegyverek
eltünt évek évezredek
A háborúk s a szent helyek
vérbe fulló ígéretek
Gyilkosok és jelképek
csatákban dicsõ gyõztesek
A túlélõk a vesztesek
máglyákon égett hitetlenek
Túl nagy a nép...
túl sok az ember, borult az ég...
Járványok és sebhelyek
húsomba égett történetek
A megváltó s a gyógyszerek
szikraként elhulló életek...
A világot már én bejártam keresztûl minden szegletét
de égen földön nem találtam a menekülésnek ígéretét,
Láttam nagyon sokat láttam háborúkat szenvedést
de égen földön nem találtam a menekülésnek ígéretét...
3. Messze az Isten
Messze az isten itt meg nincsen helye a földön az életnek
Messze a vágy ahol az álom valósággá érhetne
Mi ez az élet amit én élek ha semmit nem hagyok magam mögött
Nincs az az isten akivel itt lenn az életem már békét kötött
Messze az isten itt meg nincsen helye a földön az embernek
Messze az ég és kiderülhet, hogy a túloldalon temetnek
Mi ez a kényszer amivel itt benn ösztönösen lélegzem
Nincs az az isten akibe hittem s valójában kétkedem...
Félek ha itt vagyok és fázom ha a hold ragyog
A naptól a meleg gyötör és nyugtalanság a szerelemtõl
Távol az utaktól és ázva a vihartól
A napfény rajtunk áthatól és nem hagy semmit magunkról...
4. Múlt hangjai
Kushadó lelkek a sarokba dobva
mindent átélsz újra meg újra
Életed egy végtelen dallam,
de megvan benned a tudatos hajlam
hogy átlásd amit e sötét barlang rejt
Csak én vagyok az aki átlát mindent
többezer éve élek már itt
Többezer aprótitkolt részlet
én vagyok az aki ismer téged
Én vagyok az és senki más
Kitudja mi lessze a folytatás
Ott voltam ikor lelted a tüzet
milkor mágján égették meg a szüzet
Mikor egy szenttõl teherbe estél
s az ördögnek adtad fiad lelkét
Én vagyok az aki a múltban élek
azõsök vére engem éltet
Én vagyo az aki kísért téged
tanítód és ellenséged
Én vagyok az és senki más
Kitudja mi lesz a folytatás
Ott voltam mikor ölben voltam
Ott voltam mikor bajban...
Ott voltam mikor születtem és ott voltam mikor haltam...
5. Túlterhelve
Állsz az úton a szíved kiállt
túlhajszolt ez a szemét világ
Álmaid lessan így örli szét
szeretnéd látni végre az értelmét
Ugyanúgy kelsz és ugyanúgy fekszel
monoton lettél egy döglött rendszer
Lassan nézd kiégsz
Túlterheltek régen nagyon rég
Torkig vagyok már! - Tudom
Érzed hogy ez fáj - Nagyon
Jön még több akadály - Látod
Túlterheltek s te összeomlottál!
Találkozások emberi átkok
csalódásról csalódások
Mond miért hajtanak még
te sem tudod csak keresed az értelmét
Illúzióid összedölnek
sohasem kelsz fel összetörtek
Az agyadban homájos emlék
túlterheltek régen nagyon rég...
6. Rab
Tetõtöl talpig ezen a földön
Talpig vasban mint egy börtön
Kisétálsz a világba
Minden kísérleted hoiába
Mert utánnad mennek ekkapnak
Minden percben vallatnak
Titkaidat hullámhosszon
Megtudják õk minden poszton
Kemény a város amiben élsz
Kemény a törvény amitõl félsz
Kemény a szikla kell egy szikra
Nem lehetsz te sohase tiszta
Kialszanak a fények nem félek ,ígyse félek
Gyilkos ez a szándék eldurvult ez a játék!
7. Sötét a hely
Sötét a hely ahol most vagyok
Nem tudom mért állnak körülöttem papok
Nem tudom mért fekszem fémdíványon
Megszüntem létezni ezen a világon
A palackban gáz volt a másikban szellem
Sercent a gyufa rosszul tippeltem
Körülölelt a kékes láng
A kívülállók furcsán néztek rám
Hideg a légkör nincs rajtam semmi
Sötét a hely a lábamon cetli
Rajta egy név alatta évszám
Nem tudom minek, már senki sem néz rám
Kiszállt a lelkem a testem így szabad
az élõk számára nem több mint anyag
Nem húzzák vállamat súlyos láncok
kisímulnak lassan arcomon a ráncok
8. Messiás
9. Digitalizált álom
Sötét képek az álmodba lépnek szenvedõ test boldog lélek
A föld mélyének angyali hangja az utolsó emlék a fény homálya
Hûtlen árnyak voltunk talánEmlékképek a szobád falán
Eggyütt éljük e hajnali daltA démoni világ már fogva tart
Életcélok hamis vágyak rózsahalmok tüskék várnak
A sötétség most keresztet vetA megváltónak már nem enged
Véres az éj a világ még él a sötétség lángja a földig ér
Ne félj ne sírj nem fáj ha hív a halál csendes gyorsan elér
10. Hajsza
Él a remény titkos vágyak szûz oltárán
Test a testben háború a láncok ellen
Álomvilág kapujában, üldözõk árnyékában
Remegõ testek halálszele, halkan szól menjek vele...
Szakadék....
Mélyen magába szív
Egyetelen egy hely ahol a múlt tiszta még
Szellemvilág kapujában rosszakarók árnyékában,
Félbe tépett szívbe égett szerelem lángja ég
Mint ûzött vad úgy menekül, vízben sárban egyedül
Kéz a kézben emlék régen hajszolt vad vagy menekült...
11. Töretlenül
Sötét volt gyilkos hajnal megint felkel
Szeretném de a halál némán elenyel
Ellenség ki az hol van nem látom én élek még
Rohanj menekülj a sáncok mögött tûz gyullad fel
Fuss ugorj a fedezéket gyorsan érd el
Ne félj vigyázz egy gránát robban s a repesz tép szét
Még élsz kiálltsd a száguldásból ennyi elég
Nem vársz még megy fáradt kezed kardot ragad
Nem fáj s éget ha egy mérges nyíl a karodba kap
Ölsz ah kell a sokezerbõl egy arc villan fel
Félreteper álljn fel harcolj gyenge ember!
12. Epilóg
|
|
