|
AKELA LYRICS
"Forr A Dalom" (2004)
1. Mestervizsga
2. Haverock
3. Remény
4. Fordulat
5. Éhesek vagyunk!
6. Forr a dalom
7. Velem vagy ellenem
8. A falka szelleme
9. Ördögbőrben
10. Támadás!
11. Öldöklő angyal
12. Sej haj lesz!
1. Mestervizsga
Mint a disznó, ahogy vágyik kevert korpára
Hangos a diszkó röfögése, reppé kevert Kordára
Inkább csapja agyon agyam a Metal korbácsa,
Mint süllyedjek a közízlés mocsár mocskába
Inkább legyek, mint voltam: vad / ászok királya
Mint kutya: kiskirályok csaholó szolgája
Inkább megyek a Pokol bugyrából Halál torkába,
Mintsem Mennybe tereljenek szépen csordába
A történelem lekerült újból a legalsó osztályba,
Hogy magát a szamárlétrán ismét feltornázza
Inkább harapnék fû helyett füstölt kolbászba
Nem adtak kölcsön, az utókor költsön rám faszobrászra
Apám mond, mit tettél a hazáért;
Anyám szólj, mivé lettél a családért!?!
Mit tanítottál Mesterem!? Mit tanítottál…
2. Haverock
Nem is kell szólnom, úgy is kitalálod,
Hogy nekem nem apám volt,
Hanem idomárom.
Nem anya szült, tán a Pokol bugyra
Lökött e / szûk vándorútra,
Hol sorban állnak a csapások,
Ütésre készen, mint csap ászok
Senki mögöttem, semmi elõttem,
Mellettem könyökölnek,
körbe söpörnek,
Fejem felett az Isten lába,
Alul tátog a Pokol szája
Melyik bûzlik? - Nem tudhatom!
Meg ne csalj most hû szimatom
Sorsom teker – kártyát kever
Felhõn hever – földre teper
Isten ha ver – Ördög haver
Isten ha dádáz
Ördög ad szállást
Isten ha ver – Ördög haver
Isten: megváltás
Ördög: meg váltás
3. Remény
A hobörgok már a suliban is igen rosszul végzik
Felnõttkorban hivatalokba / meg be-beidézik
Az öregkorra marad a gyogykó, vagy a hûvös sitt,
De olyan is volt, kit „rosszasága” temetõbe vitt
E(egy) gépezetben vagy te program, én pedig: vírus
Úgy elszállsz, ha megtudod mi a magyar virtus
Nincs gazdám zavarom a rendszert
Nem kerül i-re pont
Enni, inni kell, fosni muszáj
A szükség törvényt bont
Szerényen elkérem a részem
Remélem megérem a pénzem
Keményen elkérem a részem
Remélem megérem a pénzem
4. Fordulat
Fordul a kocka: rossz lesz a jó
Forog sírjában sok tollforgató
Mi tegnapelott mûkincs,
Holnapra irka-firka
Ki tegnap partizán volt
Ma már terrorista
Feltör a kényszer, lenyom a nyomor
Tõlem felfordul minden gyomor
Megfordult a világ: a tehén tolja a bikát
Gyökér lett a virág – Bõregérnek áll a világ
5. Éhesek vagyunk!
Éhesek vagyunk, enni akarunk
Addig ordítunk, míg enni nem kapunk
Nem érti a jóllakott, azt kinek korog a gyomra
Nem érti ’ki nem fázott, azt kinek vacog a foga
Szomjasak vagyunk, inni akarunk
Addig ordítunk, míg inni nem kapunk
Nem érzed a lelked, amíg valaki nem bánt
Nem figyelsz testedre, amíg valami nem fáj
Elég ebbol a moslékból!
Ide a jussom a kondérból!
6. Forr a dalom
Mindenhol elérnek szabályok,
Kutatják mit zabálok-szlapálok
Meghalni kész vagyok azért,
Amiért élni szeretnék
Õsi törzsek zenéjét hallom
Mit rettegett minden birodalom,
Ha elhallgatnám biztos, megölne
Akár a méreg: kitör belõlem
Mindenrol a Fenevad tehet,
Aki új Törvényt hirdetett
Farsang lett szent ünnepünk
A Félelem Anyja megszült
Fekete Báránynak éreztem magam,
Mert Földi Örömökön járt agyam
Rabul ejtett az Emberkert,
A Fájdalomcsillapító Istenként vert
Fû alá söpörtek, de tartozom még az Ördögnek
Nyakamban farkas / fog / a / dalom
Ezért újra FORR / A / DALOM
Mindig jön egy isteni szikra,
Mi bennem a kisördögöt lázítja,
A tüzet ismét felszítja
Eremben a vérbeli szittya,
Aki a lehullott zászlót felveszi
A barikákat barikádra vezeti
A hatalom kutyáit elkergeti
És szolgákból tud szabadot nevelni
A szél dolga süvölteni, a farkasé meg üvölteni
Lehet, hogy utolsó alkalom, ezért újra FORR / A / DALOM
Világra szóló fájdalom. Összegyûlik sok / a / dalom
Hamar lesz itt lakodalom. Rabszolga tartó társ / a / dalom
Üzenetek foszlánya, belekerült a bográcsba,
A Pokol tüzére felrakom, ezért újra FORR / A / DALOM
FORR A DALOM
FORR A DALOM
7. Velem vagy ellenem
Nem jó melózni
Ha nincs cél
Nem jó beszélni
Azzal ki nem érti
Hogy mi a téma
Hogy ki a béna
Jóban és bajban
Békében, harcban
Mondd kire hallgatsz
Istenigazán
Kinél lehet majd
Az igazság
Kulcsa a múltra:
Az Ördög tudja
Ki miatt ugrassz
Sötét, mély kútba
Minden csak játszma
Frigy, foci, kártya
De jön a számla
E / mese rémálma
Hol van a téted?
Elvész az élet
Nyilatkozz végre:
Jövõt ha tervezel
Jöhetsz és elmehetsz
Velem, vagy ellenem?!?
8. A falka szelleme
A Fa.Sz. én vagyok
Egy palackba temettek hosszú évszázadok
A dühöm megbuggyant
Biliként borultam
A dugót kihúztad
És kiszabadultam
A lelked, a véred fellázítom
Eszed veszem, a képed elkábítom
Ajtóm a torkod,
Ereidben utazom
Liftem a gyomrod,
Elfoglalom tudatod
A Fa.Sz. itt áll elõtted
Vadonnak gyermeke ittál belõlem
Nem te vagy az elsõ
Nem is az utolsó
Esélyünk megnõ
S lecsap, mint bujdosó
Egységben az erõ
Kétségben a teremtõ
Isten, ha van
Biztos, ördöge van
9. Ördögbőrben
Az élet furcsa
Büdös mint a munka
Hinnék az Úrban
De nem telik jó cuccra
Loptam, hazudtam
Az árral szemben úsztam
Elszúrtam, megbuktam
Nem hófehér a múltam
Álltam pár útban,
De egy követ is fújtam
Tervem felrúgtam,
Velem ugrott kútba
Ittam-berúgtam
Szinte majd megfúltam
Dúltam-fúltam
A lelkem is furdalt
Farkam bedugtam
Angyalbõrbe bújtam
Húztam míg tudtam
Vaddisznóként túrtam
Súgtam, zúztam
Voltam finom és durva
Mindent bekúrtam
Egy fekete lyukba
Az Ördög / be / bújt angyalok
Báránybõrben a farkasok
Legyek úsznak sörömben,
jól feszítek a bõrömben
Legyek újra és örökre
Jól feszítsetek a körösztre!
10. Támadás!
Embereknek milliói nyomorra születnek
Elmerülnek a mocsokba, hordják a keresztet
Törvénytelen törvénykezõk osztják a jogot
Semmibe vesznek, megmutatom
Megalkudni nem fogok
Isteneim forrásába belekortyoltam
Vértengerek örvényeibõl kiszabadultam
Szolgasorsom bilincseit büszkén levetettem
Kínlódásom börtönébõl magam elengedtem
Nincs testvériség!
Csak test, vér, ínség
Döngetem a kaput,
Elõre!
Támadás, fel / támadás!
Felesküdtem Istenemre és szeretteimre
Hogy megbosszulom minden bajunk és sérelmeinket
Nekem senki nem parancsolja azt, hogy hátra arc
Tûzzel-vassal elérem célom: kezdõdhet a harc!
Kiszabadul az állat belõlem
Meneküljön mindenki elõlem
Soha már nem leszek betörve
A világ felfordulhat felõlem
11. Öldöklő angyal
Az égbõl pottyantam a földre
(mint pálinkának való körte)
Letaszítottak a csillagok
Bár, lehetnék szerencsecsillagod,
De csak az vagyok,
Mit az Úr urszemétként itt hagyott
Feljutottam hegycsúcsokra,
De fent a szél azt susogta:
Mindennek te vagy a legalja
(jó magasról lettél leszarva)
És csak azt kapod,
Mit az Úr urszemétként itt hagyott
Így nyelt el a föld gyomra:
Lesüllyedtem a Pokolra…
Nem találtam jobb pajtást,
Felnyergelem a vén patást,
S felugratok, majd meglátod
Felperzselem a Világot!
(üs)tököm teli vagyon ördögi aggyal
egy üstökös fia vagyok, az Öldöklo Angyal
12. Sej haj lesz!
Vadkeleti kenderföldön Árpád lovagol,
Komisz Kumiszához keres árpát valahol
Más szemében csak egy szálka ami behatol
A Kárpát-medencébe érve durván odaszól:
Sej haj Uram, pénzt vagy életet
Mert különben szétverem a hülye fejedet!
Lesz sej haj uram húzd a beledet
Tûnj innen, vagy szétrúgom a szaros seggedet!
Árpád a / punk nyergében szûz anyánk lovagol
Alatta a hús puhítva, mit reggelt csomagolt
Drága család nem csúszhat le: a sör, se a bor
Egyébként a drága asszony emígyen korhol:
Sej haj Uram, pénzt és életet!
Mert különben szétverem a hülye fejedet
Lesz sej haj Uram! Húzd a beledet,
Különben mással rázatom a nagy seggemet!
A kalandor józan nép lett: már nem kaszabol
Dolgozni jár az Alföldre, míg mindenki rabol
Fohászában égre mordul: hol van a vagyon?
Mint a tücsök a háztetõn sírva így dalol:
Sej haj Uram, a pénz az életem
Mert különben szétverik a hülye fejem!
Lesz sej haj Uram! Húzom a beleket
Megnézheted: gatyából kilógó seggemet!
|
|
