|
AGREGATOR LYRICS
"Túlontúl" (2001 EP)
1. Halotti beszéd
2. Túlontúl
3. Por és Hamu
4. Remény
5. Az életút
6. EdenEast
7. OnePowered
8. Stampede
9. High Water Mark
1. Halotti beszéd
Látjátok feleim szemetekkel mik vagyunk?
Ím por és hamu vagyunk.
Mennyei kegyelmében teremtett az Úr
És adta Nékünk otthonként ez Édent.
Megannyi gyümölcse ezer gyönyört ád
Mézédes étkek – mezítelen szabadság
Mi végre hát a tiltott tudás?
Keser? íze mit magunkénak vágysz?
S ha vége
Mérge csak minket talált?
Vagy egész fajtánknak ettünk halált?
Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu
Por és hamu
2. Túlontúl
Gyere és nézz velem a fénybe
Majd hunyd le szemed, s mondd mit látsz
Mi az, mit felfed a képzet
Mi Igaz, s mi a Valóság
Én se láttam meg mindent
Talán mert túl közel volt már
S az Élet elfojt mindent,
Mit a Lét szépsége ád
…ez a keserédes tánc
Talán utolsó, tán csak más
Lehet, hogy a kezdet vége
Vagy egy álom – semmi más
Csak ha már késo létszik
Csak ha már késo fáj
A perc szóljon a Létnek
S annak mi még várhat ránk
Az Élet átfest minket
Közelrol mindaz más
Mit a képek elénktárnak
A túlontúl könnyu igazság
Aggasszon a dolgok lénye?
Vagy elég így?
S ha mind leáll
Nem a fények égnek
Mi vezet minket,
Ha nincs tovább?
Ami kimaradt,
Vagy meg sem történt
Súly marad
Mi nem nyomaszt tovább
Az életút
Sosem teljes
Siralomvölgy
S ha nincs tovább
Mi kimaradt
Vagy meg sem történt
Súly marad
Mi visszatart talán
… ez a keserédes tánc
Talán utolsó, tán csak más
Lehet, hogy a kezdet vége
Vagy egy álom – semmi más
Majd ha már késo létszik
Majd ha már túl késo fáj
3. Por és Hamu
Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyulölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém
A hét fobun és a szeretet népe
Mint bukott angyalt számuz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll
Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bunök nélkül is kiérdemeljem
Az o sorsuk zsarátnokát
Az o sorsuk zsarátnokát
Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bunbak vagyok, ki mindenért hibás?
Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév
A keseruség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él
Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg
Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást
Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem
Mit láttam – hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém
4. Remény
Nézd ez a sár a lelkem vére
A testem szárazjég
Bár a hideg összetart még
Széthasít a fagy és a tél
Pihenj meg nálam ma este
Meséld el mi az mi még
Él ebben a rideg világban
Meséld, hogy valami él
Hazudd, hogy nem lesz már rosszabb
Hazudd, hogy van még remény
Hazudj, hogy én is elhiggyem,
igazat beszélsz
Ne mondd, hogy tudod mit érzek
Nem mondd, mert nem hiszem el
Ha valahol boldog lehetnék
Nem itt van, az nem ez a hely
Hazudd, hogy még most is élek
S, hogy látod az út elejét
Hova hogyha visszatérnék
Talán újra választhatnék
De csend, legyen a beszédnek vége
Szavaidtól olvad a jég
Bár nekem a halált jelenti
Olvassz fel - szakíts szét
5. Az életút
Nézd ember!
Hogy remeg kezed!
Ha eltunik tenvilágod,
Megérzed e veszted?
Másé a tiltott gyümölcs
Ízét is más érzi már
Mérge lett csak a tiéd
és az elmúlás...
Küzdöttél és bízva bíztál
Vétkeztél,
Bunhodj!
Elveszett minden részlet
Zavaró és valószerutlen
Klisék, s az a biztos végzet
Üres teljesség
A falakon, melyek körülvesznek
Feldereng néhány hazugság
Idézek egyet, s hogy igazát értsem
Arcomba vésem minden sorát
Mondd hol az az elvont érzés
Ha vagyok, s nem csak látszom lenni
Ez az elmúláshoz kötött lét
Túlontúl rövid felfedezni
Misztikus érvelés és a láz
Vajon hol az igazság
Talán az érem túloldalán
Vagy keressem ideát?
Tapogatódzom vakon és némán
A kiút vágya nem hagy pihenni
Borbe vésve rajtam minden írás
Jeleit nem merem feledni
De az útra magam lépek
S járom, míg a remény éltet
Mert hiszem, hogy a sok hazugság mélyén
Valami még az enyém
Pár érzés, s megannyi rontott lépés
Megalkuvás, meg nem értés
Az élet néha mit sem ér
És most elmúlt, ennyi, vége
Sokat magam sem adnék érte
De mindez én voltam
Az emlék enyém
Ennyi voltam, ennyit értem
Többet vártam, mást reméltem
Az élettol – de mit sem ért
Semmit sem ért
6. EdenEast
Swirling on the soil that we tought ours
Without barriers, without bars
We are the neglected Ones
Hanging on the rope of oaths
Still dreaming about an Eden
Thinking that hope will carry on
Or some kind of ancient instict
Will help you on and on
But we don’t need no hope
We don’t need no care
As we strew the seeds of failure
Crawling for not to be reaped
Banished the side of Eden
With the mark “We cannot co-exist!”
.We cherish the memories with our blood.
.Becouse we are tainted with their blood.
Just keep looking back.
Never choose the harder path
Weave a dream about Eden
Believe that Hope will carry on
And the life grows sore and priceless
As time goes on and on.
Just dig inside your little secrets
Being straight now ain’t enough
Serve and toil for the guarding angel
And toughtless – just struggle and trust
7. OnePowered
Again things went down down-hearted
Nowhere to break
Debates – all are came to a dead-end
To the dead-lock of the day
Don’t know who’s the hunter, who’s hunted
They are all the same
See Justice is blind, but bound
If she’s ever awake
The One for one, the One for all
You have to stand the ground
To prove the power of one
The power on one
You have to cut through all the knots
To light the darkest toughts
To prove the power of one
The power on one
You say someone have to force the changes
The tables have to be turned
But now – seize your chances
And don’t wait for another
There’s too much to do in this tiny lifetime
To waste them once for all
Just gather the deeds that’ll raise you
When you write the final chapter
And leave the world to burn
Not just counts what is complete
But all what you cared to build
Don’t disturb the ashes
Accept them once great
Recognize their beauty
The beauty of the fate
As we write the final entry
And the journal is have to be closed
We long for getting another chance
To shun the darkest road
Where the flames os burning bridges
Light the way we walk
Ther ash our last companion
Witness of tales untold
8. Stampede
See the void is getting stronger
Slightly touching as it hides
Lurking in the purest daydream’s shadows
Waiting to arise
And the self grows empty and tired
Slowly the blindfold takes its place
And then we’ll cannot bear the sunlight
‘Cos Evil in its blaze!
But some stars are always shining
Hard to follow – could not be reached
Choose that One which is in you too
Bathe in its gleam
And if you find your own fire
You are to enlighten not to burn
Try to wipe out all the shadows
Heal the newborn seeds
Ahead with the cleansing fire
Ahead full bloody ahead
Feel the full force of stampede
Its power
Too late abandon its guidance
Beware the burned out Ones
If they try to extuingish the fire
Just give them hell
And remain free
9. High Water Mark
As I know - course set and sealed
In sweet unlight I can’t receive
Or transmit the toughts of mine
Revelations – fevered kind
Of visions – in bitter light
On this highground of life
Just climb upwards ‘till the final approach
Never knowing where’s the peak
As the steps take us further
Away from our sweet belongings
Dreaming about our wounds would ever heal
But the facts are not responding
Without the former guiding lines
Just struggling in the dark
When will we reach our zenith
Where stands our High Water Mark.
We’re without tears, without fire
And without understanding
Seeking the joys we’ll never feel
Well known, but still annoying
So as we slowly reach the slopes
Much easier to see
Great times are left behind us
But the mark will always shows the peak
Slopes and risings of the hills
Have I created something
Something that really hard to leave
Like thirteen stars of freedom
And yellow rose amongst the maize
Fight for your cause and soul
With fury and faith
And as I cross over the river and have
Rest under the shade of trees
I look towards the sign
Enjoying its hights
Hights of a trail
|
|
