|
AGREGATOR LYRICS
"Szürkület" (2006)
1. Horizont
2. Soha Már
3. Zuhanás
4. Les Gueules Cassées
5. Ha Lesz Hajnal
6. ...De A Bûn Még Ég
7. Szürkület
8. A Rengeteg
9. Krómszín Ég Alatt
1. Horizont
Valahol láttalak már
Nem is hiszed tán olyan rég
Gyûlöltelek
Túl tiszta voltál még
Kerestük együtt a szilárd magját
A létnek, mi úgy körülzár
Túl mindenen
Így vesztünk el talán
Innen a mélybõl nézve
Nincsen talány
Nézz fel a felszín messze
Nincs is talán
Egy másik élet képe
Csak lidércfény
Óvd hát meg magad a bajtól
Ne remélj! Ne remélj!
Túl sok álmon, s az út porán
Kutattam én is, mit rejt a táj
De a falak mentén csak annyit értek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Mi ott vár üres szabadság
Káosz, kétely, szomj, magány
És a válasz annyi, bármit is kérdek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Vedd számba, hogy miben hiszel még
S, hogy tényleg hiszed-e még
Nem csak a felszín, hogy óvjon
Ha kínoz az üresség
Innen a mélybõl nézve
Nincs káosz és nincs talány
De ha az est leszáll remélem
A horizonttal álmodom tovább
2. Soha Már
Látom megört az élet
Bár hinném ettõl szép
Ahogy görnyedünk még lejjebb
Pedig érzem, lehetett volna
Kicsit más, mint miképp ért
De félek, ami kínoz
Nekünk az kell, az a miénk
...és a hajnal nálad ér
Talán el is hisszük egyszer
Hogy ez az egész több, mint játék
Játék, mint bánsz ezerszer
Ha már érzed épp elég
És nincs mélyebbre semmi
Csak kell, hogy kicsit fájjon
S ha fáj, hát jöhet bármi
Jöhet még...
Így élünk, alagútban
Mit nem ér soha a fény
De miért is hagynánk el
Hisz nincs másunk, csak a sötét
...és az éj majd nálad ér
Ott állunk majd a csendben
Egy végsõ táncra hívlak
Így múlunk el mi ketten
Hát ölelj, vagy hagyj el
És ölj meg újra
Hadd érezzem, milyen
Ha elvesztelek
Hogy ki marad földön
Úgysem számít
Másnak csak teher
Hogy mi van Veled
Szeress és szítsd fel
A kósza lángot
Ha kialszik, nem izzik fel
Soha már
Mindig is pont ilyen sorsa vágytál
Nem is lehetsz más
Soha már
Csendbe zár, oly üres a kép
Ahogy elveszítünk mindent
Mert magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
S bár a fáj a vég, lassan csitul
Mint a végsõ szavak a mélyben
És magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
3. Zuhanás
Ízleld a bünnek ízét
Nektárja vonz felém
Csak mi ketten
Érzed, ma mélyre szállunk
Mégis elkísérsz
Hiszen én is félek
Ha már úgyis ellenünk van minden
S kegyelmet Te sem kérsz
Legalább, mi lángol köztünk
Csak egyszer legyen a miénk
Vak szenvedély
Úgy taszít mélybe
Mintha csak élne, vágyna, égne
Így zár sötétbe
S mégsem elég
Míg el nem pusztít
Nem baj, ha fáj, ha íze bódít
A kétség rég a múlté
Emlék már - csak szeszély
Felejts el mindent
Hisz' úgyis vár a végzet
Mit is veszthetnél
Ha a mélység beléd néz...
Érezd az ízét
Hogy vonz felém
Csak mi ketten
Mélyre szállunk
Mégis kísérsz
Végigkísérsz
Hiszen Te is félsz
4. Les Gueules Cassées
Nézz rám - ez az élet
El se hinnéd, milyen mély egy seb
Ha tényleg métely
Tudom én
Ahogy rothad - sosem éled
Üszök sorsa - belemélyed
A végzet
És mégis részed
Az ember nem más csak egy gép
Csak egy fogaskerék
Ha elkopik, leáll
Akad még épp elég
A dicsõség rád is vár
Tanulj, fejlõdj tovább
Mert szükség van Rád
Szükség van Rád
Nézz rám, még neved sincsen
Csak szám vagy egy rossz relén
Ott állsz a sorban
És mégsem érted - mégsem érted
Hajszol a régi hívás
Tûrj, termelj, fogd be szád
Hallod? Friss húsért kiált!
Szükség van Rád, szükség van Rád!
Már fagy van odakint
Fagy már idekint
Ahol a senki jár
A fajtánk vár
Csak egy láng ég
Ülj mellénk
Még jó, hogy miránk más vár
Nézz rám, már arcod sincsen
Elhitted a sok szabályt
Hitted, ha véred hullik
Több leszel majd, hisz többre vágysz
Amiért éltél, úgyis másé
Tiéd nem lesz, ne bánd
Míg vér kell gépbe, mindig
Lesz majd ki a helyedre áll
Elvétve érzem, máshogy éltem
Jobb volt-e, nem emlékszem
Az a sok hang, villanás
Azt hiszem féltem, de már…
Fagy van odakint
Fagy már idekint
Hol a senki jár
A fajtánk vár
Csak egy láng ég
Ülj mellénk
Még jó, hogy miránk más vár
5. Ha Lesz Hajnal
Az éj elért a fal mentén
Mondják reggel itt volt
Talán mindig is állt
Az út itt véget ér
Éjjelre fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Hajnalsugár, ha ér
Majd újra nézem mindazt
Ami épen maradt még
Ami engem jelent még
És végsõ tettre bírhat
Míg fénye bennem él
Nehogy felkelts azért
Arcom, ha földbe fúrom
Lehet, így jobb, s nem árt
Egy kép magába zár
Feltûnnek régmúltromok
És az egy, ami még áll
Nem kész dõlni még
Hallom, hogy csontom roppan
Vér festi rút falát
Az út itt véget ér
Búcsúzom, fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Néha fáj
A mélység
Nem enged át
A föld véd
Míg fel bírsz állni
Ha tudsz még járni
Míg véred rohan
Menj tovább!
Ha az ízét érzed
És részed kéred
Míg lelked lobog
Menj tovább!
6. ...De A Bûn Még Ég
Kelj fel és járj!
Míg erõd tart
Ki ne térj!
Nincs más világ
Itt kell, hogy élj
Mondd el mi bánt
Mit érzel
Mily kínt hoz a veszteség
Üvölts, ha fáj
Kiálts, ha félsz
Ég még, formál
Lényegük, mégis mondják
Hogy bûn a vágy
Bûn a lét
Hát járjon át az élet
Ébredj fel úgy, hogy érzed
Terád vár
Minden tiéd!
Átkelsz a vágyak tengerén
Mégse fúlsz meg
Ezért megbélyegez más
El nem ismernek
De teljesebb leszel, mikor majd partra lépsz
Ha partot érsz…
De a bûn még ég, formál…
Ég még, formál
Lángolunk, mégis mondják
Hunyjunk ki mind,
Hûljünk le már
Hát járjon át az élet
Ébredj rá, mélyen érezd
Hogy Terád vár
Minden Tiéd
7. Szürkület
Az élet csak téboly kertje
Hol a magány talán túl könnyû már
S hol, ha minden veszve
Az a szabadság
Többet, mást nem is vágyok
Legyen gyors, egyszerû, sivár
A semmibol
A semmin át
Egy elpocsékolt élet lángja
Csak újabb gyertya egy vak világba
Mely elárulná a korát
A láng, mit senki sem lát
Oly rég már csak ezt vártuk
Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk
S ha fáznánk melegít még
A láng, mit senki sem lát
A hidak már tûzben állnak
Mögöttük megtûrt pusztaság
Mit, ha elfeledsz is
Ne hidd, hogy megbocsát
S majd, ha szürkül - fénytõl óvva
Végül megkísért talán
Hogy boldogságod
Börtönöd csupán
A lét csak téboly kertje
Magányos béklyó önmagán
Bár a végcél nincs feledve
Nincs hit továbblépni már
...menni már
A semmibõl
A semmin át
Menekülj
Mielõtt látnád mit feledtél
Menekülj
Mielõtt látnád mivé vált
S bár az idõ mindent torzít
Ne hidd, hogy megbocsát
S a végén
Ahogy az éj majd átölel
Túl késõ lesz belátni
Hogy a tiszta forrást
Mint veszítjük
Miért veszítjük el
8. A Rengeteg
Mondd ki véd a mától
Ki véd meg önmagamtól
Megannyi árnyék között
A bábu merre lép
Mutasd mi tart az úton
Mit rejt a vége
Sok tûnõ érzés után
Mit tartogat még?
Együtt néztük aznap
Ahogy a szín mélyebbre vált
Ha mondjuk minden rendben
Hittük megy tovább
És azt is hittük éppen
Hogy nincs, mi közénk áll
S így is lenne vége
Ha nincs idõ, s távolság
A rengetegbe érve
Ott arra eszméltem
A bábu már mélyen alszik
Többé nem kel fel
De már nem használ a sírás
Bár úgysem maradt más
Hadd hulljon könny a porba
A sár jó útitárs
Mindegyik rontott lépés
Valami új felé visz el
Áldott a tévút léte
Bár mélybe ránt, s ott eltaszít
Míg a sorsom magam mérem
Én adom, mit nem vesz el
Lépj hozzám közel kérlek,
Hisz osztozunk, osztozunk ezen
Egyformán néz ránk az ég
Együtt fûtjük belsõ poklunk
De mit magad tettél, épp annyit érsz…
9. Krómszín Ég Alatt
…szítsd még
Tûz nélkül sosem teljes
Átkozz el, szakíts szét
Hit nélkül mit ér az ember
S az üresség, árad feléd
Bezárulsz, hátrálsz, remélsz
Mondd, mit remélsz?
Bezárulsz, hátrálsz…
Mert Te is érzed
És elvakít
Mert Te is érzed
Már Neked is részed!
Mert Te is érzed, hogy éget
A kétség mar és egyre ûz
Valami nincsen rendjén
Valami rosszul jár
Kiûzetve pusztát járunk
Lelkünk nyugtot nem talál
Valami nincsen rendjén
Valami rosszul jár
Sírba is csak ott szállunk
Hol tíz körmünk a földbe váj
Fent krómszín égbolt
Csak Tõled jöhet a fény
Más nem tehet azzá
Másra ne is várj
Fent krómszín égbolt
És ha jobbat szeretnél
Ha nem megy, próbáld másképp
Ne add fel! Ossz reményt!
Ezt a jövõt másra szabták
Egyedül félek
Ennyi jutott az egészbõl
Megszürkült szavak, s képek
Bárcsak belémvésnék
A Világ így, színtelen jó
Talán szûnne végre az érzés
(Bárcsak én is hinném végre)
|
|
