|
AGREGATOR LYRICS
"Puszta lét" (2000 Demo)
1. Sötét éden (Dark Eden)
2. Puszta lét (Meager Existence)
3. Hattyútánc (Dance of Swans)
4. Bármi, ami árt (Anything that Hurts)
5. Vándor a porban (Wander in the Dust)
6. Demise
7. Painting the Chaos
8. Without Colours
9. The Apostate
1. Sötét éden (Dark Eden)
Csókod íze csak, ami ma éltet
Ölelésed édes méreg
Karjaid közt elfelejtem,
Hogy miért hagynálak el
Tüzet szító, buvölo hazugság
Olaja, testedre folyik rá
Megölsz, megfojtasz vele
Igen, Te így szeretsz
Nem lesz több seb a szíven
A fájdalom vigyáz rád
Lelkedben sötét éden a vágy
A vágy, ami hajt tovább
Elhagysz, hogy újból visszatérj
Utad én bárhova követném
Nem gyulölsz, nem szeretsz
Ez az út rég nem a Tiéd
Tüzet szító, buvölo hazugság
Olaja, testedre folyik rá
Megölsz, megfojtasz vele
Igen, Te így szeretsz
Nem lesz több seb a szíven
A fájdalom vigyáz rád
Lelkedben sötét éden a vágy
A vágy, ami hajt tovább
Nem lesz több seb soha
A fájdalom vigyáz rám
Lelkemben a sötét
Maga az éj
Meddo szenvedéllyel
Várom a hus magányt
Már a puszta létem is fáj
És a fájdalom magamba zár
Csókod íze, ami ma éltet
Ölelésed méreg
Tudom jól
Elhagysz, hogy visszatérj
Én bárhova követnélek
De az utad maga a vég
2. Puszta lét (Meager Existence)
Elbuvölo alkony
Lelkem is bomlik tán
Cseppként leszek ma tenger
Harmatként óceán
Szétfolyni a forró urben
Túllépni a múlt falán
Egy lenni a mindenséggel
Élni akár a halál....
Fentrol nézve más
Nincs szenvedés, sem hanyatlás
És ami igazi még
Már csak fentrol nézve szép
Szemközt az osi térrel
Benne élsz a rész hevével
Alant elterül még a táj
Akár a magány
Élet súlyának
Égo fájdalma
Minden percének
Vérzo vágyálma
Lenni az más
Olyan, mint szállni, ha nincs határ
S látni, hogy minden halálra vár
Elbuvölo alkony
Lelkem is bomlik tán
Cseppként leszek tenger
Élek akár a halál...
3. Hattyútánc (Dance of Swans)
Térden állva, egy hangra várva
Egyedül a jéghideg éjszakában
Az égre nézek, halkan kérek
Egy jobb világot, mint amiben élek
S esélyt a szabad léthez,
A mélyben fogant új reményhez
Haragot, hogy visszatérjek
Vagy végleg eltévedek
Új világba vezet a léptem
Ott vár minden, amitol féltem
Az örök talány, utam vége
Folytatást nem is remélve
Zajlik még testem halála
Akár a hattyú utolsó tánca
Lassú halállal álmodom,
Ahogy a penge a kezemhez ér
Csekély csupán a fájdalom – mégis
Testem a tüzében ég
Arcomon a búcsúkönnyek
Vérré válnak, eltemetnek
Bennük arcok, régi képek
Csillognak, majd messze tunnek
A lemondás békéje vár
Vesztesnek ma ennyi jár
Nem érzem, hogy ennyi év után
Létezhet szép halál?
Utolsó percek
Már nem is fáj
Mi jöhet még, mi itt talál?
A föld mélyében várok rá
Utolsó csókra – legutolsóra
4. Bármi, ami árt (Anything that Hurts)
És lassanként elolvad az én
Az érzés magába szív
Ez a furcsa kettos kényszer
Ma újabb útra hív
Nem, még nem – nem látszik a vége
De az eleje sem segít
Adj ebbol még egyet édes
Talán jobban elrepít
Úgy elmennék már – egy más lét után
De a büszkeség visszatart – önmagamban tart
Nézd ez már más világ – nélkülem él tovább
Ne mondd, hogy nem lehet – nem hiszem, hogy nem lehet
Várhatnék – de miért – pálcát tör a múlt
Éveim felett, végzetem felett
Ez a néhány év – itt véget ér
Újra sosem kezdeném
Utoljára körülnézve
A külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom,
Feledve múltamat
Ahogy azt útra lépek
Nem számít, hogy ébredek
Nem számít már ez sem kedves
Írd csak a többihez.
Így utoljára körülnézek
De a külvilág megtagad
Épp ideje már továbbállnom
Tovább – feledve múltamat
És ahogyan a végso útra lépek
Nem számít, hova ébredem
Nem számít már, nem számít ez sem
Nem számít, nem számít már
5. Vándor a porban (Wander in the Dust)
Vándor vagyok – Buntelen utazó
Úton vagyok egy szebb világ felé
Erom temérdek, szeplotlen lelkem
És tisztaságom egyetlen fegyverem
Vér – még hajt tovább, az ismeretlen szépség után
Vágy – ideák iránt, bennem élnek, töretlen képek
Halál –csak állomás - de minden percre felvigyáz
Még vár – még nem talál-, de majd ha érzem
majd én, majd én bevégzem
Vándor vagyok – névtelen utazó
Úton vagyok a legvégso felé
Erom a múlté, kárhozott lelkem
És életem borul rám, mint szemfedél
Miért – mondd miért fáj, hogy nem talált rám a szebb világ
Hogy annyi év és harc után
A porban élek, ha ez még élet
A porban vérzem, a porban
Miért, mondd miért fáj
Hogy nem talált rám
Az a szebb világ
Hogy annyi év és harc után
A porban élek
A porban...
6. Demise
Against aims so ashamed and sober
Torn souls are too fragile
Searching bright, divine answers
Forgotten, deaf and blind
Just chant your hypocritical lies
And sink into self-chosen demise
Raise the sworn-believing scythe
There’s some sinner left to find
It’s too dark to see the nightmares
With the light so far behind
Oh - Useless fighting to hide
To hide from self-denial
Weeping icons, holy grails
Answer unaccountable ways
of God – Above all the condemned
With ignoration rule the herd
And chant hypocritical lies
Sink into your self-chosen demise
Below the sky of divine will
Still some heretic left to kill
It’s too dark to see the nightmares
With the light so far behind
Oh - Useless fighting to hide
To hide from life tonight
Too dark to see – tonight
The sinners bear the light
Darkness of the ages
Came to an end
The scythes of the sworn-believers
(Are) Still out, sharp and blind
They’ll rip your soul apart
In the name of their merciful god
Frozen thoughts of a dying present
Still serve their god now – a true belief
Their wisdom will close the mind
And forbid the answers of divine demise
7. Painting the Chaos
Awaken like a distant concept
So pure and weak inside
Alone in the rolling cradle
Just learning the Art
Lifelines on the waxing canvas
Paintdrowned innocence
Stains on once-noble answers
(Are) weakening, weakening
Oh, look and see as the madness is
Overhelming, the dying
Saints and the lurking nightmares
On the fresco’s darkest scenes
Could ever the canvas be filled
Or just the paint would run out
As tears dilute the portrait
Tears dilute the portrait
Oh, look and see that as the strength diminishes
And blood colored are all the shapes
The shades are beyond all that human – so strange
The final touch discolour the paint
Dying like forgotten concepts
So cold and weak inside
Alone in the rotting cradle
With a picture, with a picture done
8. Without Colours
Behold the lack of comprehension
And the laughter of the lamb
Their tales about the frankness
Like honey on a fence
The lust for a complete life
Is strong and never dies
Just taste your inner fire
And let your daemons rise
These dreams are neverending
Yet the dawn is still too cold
Colourful illusions
Like crosses on the back
In the daylight they can’t protect me
Valued prize just ain’t worth to get
The visions of a grey world
I have to realize
My daemons want to trick me
Whispering lethal little lies
But now I know the way I have to walk
Without blood I’m without colours
That little pain, oh so vain
So little price to be accepted again
Sometimes I feel I’m getting old
My long gone daemons taken my soul
A portrait so lifeless, a frame so gray
Renouncement is my chosen faith
The dawn has lost its colours
The rainbow is so grey
The one who still could paint them
You are - so you have to dream
9. The Apostate
Left alone in these drifting tides
I think they call it life
The Lost ain’t found – but still ain’t died
Yet the time seems always right
Another footstep, another mile
And questions are all around
What is it for – where is too far
Answers are too fragile
What life could be lived in this way we have to walk
When all the faith is ruined and the confidence is died
On through all the years I stood tough and proud
With an all out sacrifice – mastering all demise
In those years – I fought – but now I’m tired
With the work undone – a life undone
Oh I fought- but now I’m lost
My life is an utter defeat
And now I’m waiting – For what still to come
I know I cannot hide
Fate’s right beside me - Yet it seems so far
Torturing me with it’s delay
And I’m all alone in these drifting tides
They have called it life
What was it for – I don’t got too far
I didn’t get too far
And now I’m waiting – For what still to come
This time I cannot hide
Death’s right beside me and he is welcomed
Welcomed with all my life
All alone in these drifting tides
Someday, someone called it life
Fate’s right beside, and he is welcomed
Welcomed with all my life
|
|
