|
AD ASTRA LYRICS
"Idegen Arcok" (2005 EP)
1. Nincs kapcsolat
2. Idegen arcok
3. Egy perc csend
4. Másik én
5. Hullámsír
1. Nincs kapcsolat
Nincs kapcsolat
Elrohadok,
de te is pusztulsz velem
Szívjad csak a vérem
Harapj még egyet belolem
Már nincs mit vesztenem
Arcomon torz vigyor
Elviszek egyet a fajtádból
Én próbáltam, nincs kapcsolat
Hidd el bennem nincs bûntudat
Csak egy perccel is
de túléllek
Nézem, ahogy a méreg
szétmar az ereimben
Messzebbre látsz,
Ha egy percre felállsz
Ha egy percre hallgatsz
Talán mást is hallasz
Magadon kívül
De most már úgy sem számít
2. Idegen arcok
Idegen Arcok
Ismeretlen világba léptél,
Hol a csillagok sírnak az égen.
Felriaszt egy álomból
Zokogásuk néma csendje
Könnyeik közt a kérdés
"Ó mond, miért!"
Ott van a válasz körülötted
Ott vannak már mind
Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben furcsa láng
Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád
Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület
Dühödten lesújtasz és az arcok összetörnek
Az emlékeket eltemették
Ki tudja már milyenek voltak egykoron
Nincs más csak ez a néhány arc
S a csendes téboly az arcokon
A fagyos végtelenben
Egy spirálköd peremén
Megfakult tükörképpé lett
Egy önpusztító lény
Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben fekete láng
Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád
Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület
Dühödten lesújtasz és a tükrök összetörnek
3. Egy perc csend
Egy perc csend
Tehetetlenül néztem
Ahogy kialszik lassan bennem
Utolsó fénysugarad
És magával visz mindent
Ismerted szívem rejtekét
Kopott emlékekben elvetélt
Ma mindenki hiányzik
Ma mindenki meghalt
Ma megfolyt a csend
És mély álomba ringat
Csak a remény maradt velem
Hogy darabokra tépjen
És álmaimban érezzem
Amit nem lehet már ébren
Ismereted szívem rejtekét
Kopott emlékekben elvetélt
Megfojt a csend...
4. Másik én
A másik én
Nézz szembe a szellemeddel,
Azzal, ami egykor te voltál
Elhagyta tested rideg,
Érzéketlen otthonát
Nézd meg egykori arcod
Szemeidben életed tüzét
Elrabolt szép álmaid
Remegõ tükörképét
Tegnap még egy ember voltál
Szerettél és gyûlöltél
A fájdalomtól sírtál
A szépnek és jónak örültél
Megcsonkított érzelmek,
Egy lélektelen test
Átformált a képmására
Egy Istenné vált gépezet
Megbíztál bennük - és tõlem elfordultál
Hallgattál szavaikra - és hangom nem hallod már
Egyek voltunk valaha, de a láthatatlan köteléket
Elvágta egy szürke kéz, és megfojtotta másik énedet
Csak a megvetés a részem, s a kozmikus magány
Csak az üvöltõ üresség szól hozzám
Elméd titkos szobájában
A fényt õrzõ ajtók mögött
Ott vigyáztam rád
De a mocsok mégis beférkõzött
Gondolataid eltörölték
Lelked kettéhasították
Egy mesterséges beteg világ
Szürke képernyõin át
Féltél attól mi vár rád,
Ha ellenállsz a kísértésnek
Inkább lettél mindörökre
Engedelmes szolgalélek
Most már nem kell félned
Nem leszel többé egyedül
Egy arc nélküli embertömegben,
Elnyel majd a belsõ ûr
5. Hullámsír
Hullámsír
Eltemettem egy világot
Hol a ködben járt a hang
Felnéztem a tûnõ napra
És egy ajtó nyílt alatta
Átléptem, de az idõ
nem kísér tovább
Eltûnök, de itt marad
egy földöntúli vágy.
Jéghideg a tenger
hol minden villanás,
Egy izzó szem a múltból,
csak egy utolsó látomás
Elsodort egy hullám,
De az erõ még visszahúz
Eltorzult a test,
De az égszínkék mocsár
Eltûnt már a láthatáron,
Mikor az idõ rám talál
Elmerülünk végleg
Ha eljön hozzánk
A tûnõ istenek
Éjfekete óceánján
Lépj át a falon
Mint egy szellem, ha fáj
Hogy örökké üldöz
Mint álmodót a valóság
|
|
