1. epizód: A teremtés

A hatalmas mezogazdasági terület fölött lágy szello fújdogált, ami kellemesen kavarta a kurva meleg, fülledt nyári levegot. Békés csend honolt, csak a madarak énekeltek, a bogarak zümmögtek, a tehenek bélsara csattant a füvön, és a 120 gépparkos kombájntársaság aratott a szomszédos búzamezon. Vad Haraszt egy fa alatt husölt, mert ott nem érte a nap. Annyira… De még így is úgy izzadt, mint ahogy. Egy ideig azzal foglalatoskodott, hogy egy fuszálat rágcsálva nem csinált semmit, aztán áttért a szokásos hülyére ivás, aztán röhögve fetrengés a füvön nevezetu hobbijára, és ezután elaludt.
Eközben Ész Kombájn, aki a szomszédos búzamezon dolgozott a kombájntársaságnál épp aratott egy kombájnnal. Vagyis csak próbált. Mivel klausztrofóbiás volt, nem bírta a szuk fülkét, és a lábait állandóan rángatta az ideg, ráadásul pont akkor a legjobban, amikor azok a gáz- és fékpedálon voltak. Így hát állandóan tönkretette a gépeket és több kár okozott, mint amennyit nem okozott volna, ha tud rendesen aratni. Mondták is neki, hogy olyan hülye, hogy inkább észt arasson, ne pedig búzát. El is határozta, hogy kilép a téeszbol és zenekart alapít, és learatja az emberek eszét. Mivel vicces, belevaló srácnak tartotta magát, aki költoket megszégyenítoen tud költeni, ráadásul kiváló énektehetséggel rendelkezik, mivel az esti kocsmázások alkalmával megedzodtek a hangszálai, ezért a szövegírói és énekesi posztot magára vállalta. Így már csak társak kellettek neki. Ekkor a lágy szello elhozta számára a megoldást! Pontosabban a szomszédos legelorol Vad Haraszt két hete érlelt zamatos hónaljának üde illatát.
El is indult, hogy megkeresse a szag gazdáját, mert kölnit akart csinálni ebbol a földöntúli bukéból. Hát amint megleli Vad Harasztot, látja ám, hogy az mit csinál: hat tehén farkát egy fához kötötte, a tehenek elé pedig tehéncsemegét szórt, hogy a tehenek oda akarjanak menni, ezáltal kifeszül a farkuk, és o így tud gitározni! Ész Kombájn amint meghallotta, hogy hogyan virgázik a hathúros tehénfarok-gitáron Vad Haraszt, egybol tudta, hogy megtalálta a megfelelo gitárost. Vad Haraszt hamar belement a zenekar alapításba, mivel ki akart törni a tanyasi életbol, és a városban érvényesülni, foleg, mert ott nagyobb a szeszes ital választék! Fel is kerekedtek hát, és beüzemelték a két lóeros kabriójukat (nyitott teteju automobil), élén Gyíja-val és Hohe-vel, a két lóval. Hát amint vagy 12-vel száguldanak, látnak az út menti árokban egy embert, aki nagyon sír. Meg is álltak, igaz csak pisálni, de ha már ott van az illeto, megszólították.
Az illeto neve Zsíros B. Ödön volt, és kiderült, hogy juhpásztor, és azért sír, mert elvesztette a nyáját, mert részegen pókerozott a kocsmába és feltette a nyájat tétnek, pedig vak. A srácok meg mondták neki, ne bogjél már itten, inkább legyél a bogosünk. Amikor kiderült, hogy nem is tud basszusgitározni, az sem tuja, mi az, egybol bevették a bandába. Amikor beértek egy faluba, megálltak megpihenni. Ész Kombájn épp egy végbélrepeszto bélgázt engedett szabadjára a kocsmában, amikor hatalmas üvöltözés hallatszott kintrol. Eloször meg sem hallották, mert mindenkinek zúgott a füle az elobbi mutatványtól, ráadásul Ész Kombájn olyan hangosan röhögött, mintha egy 100 vattos Marsall láda lenne a torkában. No de aztán csak meghallották az éktelen ordítást, és kiszaladtak a kocsma elé. Hát ott biza’ egy ember fetrengett csurom véresen a porban. Mint kiderült, Bekéne Tóni, a helyi mutatványos volt az, aki a legújabb trükkjét gyakorolta: puszta két kézzel akarta megállítani a láncfurészt. Vad Haraszték nagyon megsajnálták, és mondták neki, ha már keze nincs, szálljon be a zenekarba, és jöjjön velük a városba, a roksztár élet majd kárpótolja. Így lett meg a dobos, és így lett teljes a Disztraktor.


2. epizód: A vilghíressé vállás elsõ lépcsõfogai

Aztán most, hogy sztárzenekar lettünk, úgy döntöttünk (a kannás bor mellett), hogy muvészneveket kellene felvennünk. Így a felállás most a következo:
- Hideg Vér – ének & basszus (=Ész Kombájn)
- Vas Tüdo – gitár (=Vas Haraszt)
- Ondó Andor – dob (=Ondó Andor)
- Keselyunyakú Edward – rajongó (=Keselyunyakú Edward)
No, ebbol a felsorolásból bizony láthassátok, hogy némi változás lépett fel a felállásba, ami azért is igen meglepo, mert csak ritkán tudunk felállni. De amikor csak annyira voltunk részegek, hogy már kapaszkodás nélkül is tudtunk a padlón feküdni, akkor döntöttünk a tagcserék mellett. Kezdjük monygyuk Bekéne Tóni ex-dobos esetével.
Hát ugye Tónival az volt az alapveto baj, hogy nem voltak kezei, és ezért nem tudott dobolni. Inni azt igen, de az nem számít dobolásnak, hogy részegen ráesett a dobcuccra. Egy ideig próbálkoztunk mindenféle praktikákkal, hátha kino a keze – pölö mutrágyás pakolást alkalmaztunk, minden nap meglocsoltuk a csonkot, énekeltük a csiga-biga gyere kit, de sajnos nem volt eredménye. Így hát fogtuk magunkat, mi többiek hárman, és közös nekifutásból jól picsán rúgtuk, hogy takarodjon vissza szolot taposni, arra még jó.
Aztán itt volt ugye ez a baszarintos Zsíros B. Ödön gyerek. Hát vele nem is lett vóna semmi baj, csak hát láttunk a képdobozban egy Bankcsata klipet Lukács Zászlóval, Rumos Cseresznyével meg Fejes Káposztával, és ottan mondták, hogy ok sztárzenekar. No, gyorsan meghánytuk az aznapi hánynivalónkat, aztán megvetettük a kiskertet búzával, osztan meg kibasztunk Tónival, mert kibasztuk a zenekarból! Mert rájöttünk, hogy ha a Bankcsata sztárzenekar, akkor nekünk is olyan felállásban kell nyomulnunk, mint nekik. Így hát Vér, a legjobb magyar tressmetál torok, nyakába akasztotta a bogot is. MONDOM: VÉR A LEGJOBB MAGYAR TRESS METÁL TOROK!!!
Most már csak dobos kellett. Mindenképp egy hozzánk hasonló lepukkant, alkesz háztáji parasztot akartunk, ezért elmentünk a parasztboltba – vagy ahogyan tik mondjátok, a gazdaboltba. Na, ottan meg az eladó olyan szívélyesen fogadott minket, hogy csak akkor hallgatott el, amikor Vér már negyedszer vágta szájon a ciroksepruvel. Elmondtuk neki, mi a helyzet, aztán megkérdeztük tole, tud-e dobolni. Mondta, hogy nem. Na, ekkor már focsillant egy kis reménysugár a csípásunkban, így hát megkérdeztük, hogy lenne-e kedve beszállingózni hozzánk. Erre meg azt mondta, hogy nem. Na, egybol bevettünk és elmentünk inni. Egyszer-kétszer jól meg is vertünk, hogy érezze, vigyázó kezek között van – szemmel tarcsuk, úgyhogy eszébe ne jusson lelépni! Így hát meglett a teljes felállás meg feles állás, ami a józanságot illeti. Ja, annyi érdekességet mindenképpen hozzá köll még fuznünk, hogy mivel
Óndó télleg nem tud dobóni, csak kicsit, ezér csak koncerten meg próbákon jáccik, hogy égesse a zenekart, a fovételeken meg mélységes szégyenünkre Vér ragadta magához a veroket (meg a szeszesüveget), mert o sajnos tud dobóni. Jó lett vóna Andor is, csak o olyjanynyira pontatlan, hogy pl a Boldogságtraktor végére úgy fogyorsult, ho mán grájndkór lett belule. Ezt meg azért mégsenem hadhassuk, ugyi? Keselyunyakú Edward pedig osrajongó, no nem a kora miatt, hanem mert o részesült abban a kegyben, hogy az elso anyagunk elso példányát megkapta – ráadásul o még a kultikus kazettaverziót!


3. epizód: A Paraszt album megszületésének tekervényes és lrtelmetlen története

No de telt múlt a idõ és írtunk egy Gyesznyóbaszó jó új 7 számos albumot a PARASZT címût ami egy tekervényes gondolatmenetes filozófia kigondolásának rájövése adta ezt a címet mert minden szám a parasztokró' szól és ez a összefüggés, a KONCZEPCIÓ!

Néhány röpke, kósza, féljózan gondolat a sorsfordító rokktörténelmi, legújabb, legjobb, leghosszabb, legváltozatosabb, legérettebb, legviccesebb, legkeményebb, legodabaszósabb, legfogósabb, legemlékezetesebb, legparasztosabb, legleglegleglegleglegleg DISZTRAKTOR albumról
Amikor Tüdõ már havonta 30-31szer ment el Dr. Sam Ace-hez, a szemészhez, hogy kurvára nagyon fáj a csipája, hosszas vizsgálatok után kiderült, hogy ez azért van, mert a körmei akkor voltak utoljára levágva, amikor ötévesen benyúlt a kombájna aratójába, mert közéesett a hagymás-szalonnás ízu nyalókája. Eddig nem zavarta, mert legalább meg gond nélkül meg tudta vakarni a hátát. Igen ám, csakhogy, de, mostanában rákapott az új hobbyjára: zöld szemu szörnynek öltözve ijesztette a kisgyerekeket, meg az öregeket. A kisgyerekeket azért, hogy átvehesse a helyüket, és õ szophassa az anyukájuk cicjét, az öregeket meg azért, mert utálja õket, és azt akarja, hogy szívinfarktusban dögöljenek meg, de legalább is el tudja adni a rémület velõs sikolyában kihulló mûfogsorukat. Az álcázás pedig úgy történt, hogy hosszas rákészülés után megfázott, és az orrából kitúrt zöld ászt belekente a szemében. Csakhamar azonban észrevette, hogy behatolás közben a szeme belseje fáj, belekenés közben meg a külseje – mint kiderült, a karmok miatt ugye. Így hát úgy döntött, hogy levágja. Mivel mifelénk nincsen körömvágó olló, sõt, egyáltalán semmilyen olló, legfeljebb csak ól meg ló, szóval beélesítette a kaszát. Épp nekikezdett volna kaszával körmöt vágni, amikor eszébe jutott egy jó vicc, amit nemrég halott Vértol: „Mondjak egy viccet? Kilátszik a slicced!” Ha-ha-ha! Szegény Tüdõ akkor még nem sejtette, hogy ez igazából nem is vicc volt, hanem egy jópofa figyelmeztetés, mert Vér észrevette, hogy már szinte a gumicsizmával tapossa a magánkolbászt, de hát Tüdõ már csak ilyen: vagy vécézés elott felejti el letolni a gatyáját, vagy vécézés után felhúzni. Szóval a kasza már lendült, egy arra repülõ figyelmetlen legyet ketté is vágott, akinek csekély elméjét teljesen elködösítette a közelben gozölgõ friss, nagy kupac, rostos tehénszar;
Tüdõ ezt amúgy észrevette, és épp at akarta gondolni, hogy „Mi a faszom, dzsedi lovag vagyok? Há’ nincs is lovam, vazz’eg, csak tehenem…”, de ezt már nem volt ideje gondolni, mert eszébe jutott a vicc, és elkezdett röhögni, mint a göthös hiéna. Ennek következtében a körömvágó kasza pályája módosult, és levágta Tüdõ két ujját. Tüdõ erre kibaszott dühös lett, mert az õ kedvenc száma a három, így hát levágta még egy ujját – így maradt végül is csak hét ujja. De nem bánkódik, sõt, igazán örül neki, mert mindegyiket elnevezte hétfõ, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnapnak, és minden nap másikkal túrja az orrát, majd keni a szemébe, mert azért a baleset után levágta a körmeit, mert hát valakinek csak ijesztegetni kell a gyerekeket – hát milyen gyermekkor az, amiben nincs egy rohad állat eroszakõs szatír? Tüdõébe ketto is volt: az anyja, meg az apja. Plussz a kémcsõ, amiben kikeverték. Szóval Tüdõ bezsarolta a zenekart, hogy minden ujjával ír egy dalt. Erre Vér jól elverte, Ogre meg seggbekúrta a malacot, mert végre senki nem figyelt oda, de utólag õ is meg lett verve, meg a malac, hogy így disznólkodtak; hát mi ez itt kérem, desznyóól vagy próbaterem, hö-hö – tú in ván, mert egy és ugyanaz a kettõ – már megint hö-hö!!! Szóval Vér is magához ragadott három nótányi plusz egy bevezetõkényi kreativitást. Ja, és elmúlt a szürkehályog a borítókészítõ szemérõl, mert a szeme is elmúlt, így kirúgtuk, és végre menõ, igényes, trú színes borítónk van, amit 29 vagy 39 forintos papírragasztóval meg két gémkapöccsel ragaszkodtunk össze! … ??? !!!



A fenti résznél esett a zenekar a totális alkoholkómás állapotba, úgyhogy következzen a két hét múlva történõ kijózanodás után megfogalmazott és tollba mondott levél második fele:

A zseniális, überelhetetlen DISZTRAKTOR zenetársulat úgy hasít elore a fejlõdés és a kreativitás útján, mint egy sportszpojlerekkel felszerelt, nitrózott Zetor traktor. És hogy miknek köszönhetõ a brutális hangzás, és a remek dalok:
Két dolog köztudott ugye: Vér és Tüdõ az õstagok, Ondó új gyerek, a kettes, Feltraktorztathatatlanul albumnál eroszakoltuk be a zenekarba, õ meg a gyors meggazdagodás, illetve a halálra ütlegelés elkerülése végett beszállt – de szó szerint: Vér és Tüdõ együttes nekifutásból úgy rúgták picsán, hogy berepült a Trágya Siló Stúdióba, amit ugye azóta már a világhírnévbol adódó milliókból megvettünk magunknak, és ott is próbálnunk – minél hamarabb minél több alkoholt meginni. A másik köztudott dolog, hogy mink ügyes kezû legények vagyunk, így magunk csináltuk a hangszereinket. Az Ondó gyerek meg egyszer csak megszólalt, és aszonygya, hogy õ már látott élõben, igazi gitárt, és hogy az nem olyan, mint amit Tüdõ pönget. Azt állította, hogy a gitáron 6 húr van!!! Értitek ezt? Hát Ondó sem értette, hogy miért vertük meg rögtön kétszer egymás után, pedig egyszerû: nem szeretttyük a sértegetõs, hazug embert. De aztán, mivel értelmes, 8 év alatt 2 általánossal iskolázott emberek vagyunk, elfilozofálgattunk. Tényleg, olyan fura, hogy olyan üres a mi gitárunk nyaka – mert az Ablak-Zsiráf címu oktató képeskönyv alapján alkottuk meg hangszereinket, de úgy gondoltuk, hogy a 6 húr az túlzás, biztos csak a gyerekek ámulatba ejtése miatt van, és amikor elámulnak, a szerkesztok jól seggbeszeretik oket. ’Na jó, nem bánjuk’ alapon, feltettünk még két húrt – így lett összesen három. Egészen új dimenziók nyíltak meg elottünk, egyszersmind nem akartuk hirtelen leigázni a világot a progresszivitásunkkal, úgyhogy szimplán csak zseniális, már most klasszikusnak számító nótákat írtunk. Pedig Tüdõt úgy elkapta az új lehetoségek adta szenvedély, hogy felkerekedett, hogy megmentsen egy királylányt – a helyi kocsmáros tenyeres talpas Joliját elrabolta valami sárkány – mindenki tudja, hogy azért, mert Joli is egy sárkány, csak házi. Szóval Tüdõ megérkezett, 26 percig szólózott a kastély elott, a sárkány öngyilkos lett az unalomtól, meg a disszonáns, behangolatlan játékgitárjátéktól, Tüdõ felment a királylány hálószobájába, újabb gitárszólót adott elõ, amibe a konzervatóriumban végzosként tanult összes technikáját beleszotte volna, ha jár volna konzervatóriumba, de õ csak konzervgyárba járt üres konzervdobozt lopni. A királylány végül megszökött, és hazament csapolni a sört, a jó kis kétsörös presszóba, amirol a Parasztszabadság címu nótában meg is emlékezünk. … ??? !!!!

A zenekar itt ismét a totális alkoholkómás állapotba esett, úgyhogy a hátramaradottak hátramaradt lényege:

DISZTRAKTOR LÁJN ÁP:
- Hideg Vér
gajdolás, poétálás, basszájbarolás
- Vas Tüdõ
nonplusszultra getározás, szónikuss szólózás
- Ondó ‘Ogre’ Andor
dühödtten dühömgõ dobolás, cintányér celebrálás

Az egész szenzációs produkció összekalapálása mindenestül:
DISZTRAKTOR zenekartársulat!!!

Személyes felelõsök, elkövetõk:
- Hideg Vér: nóta 1, 2, 3, 4
- Vas Tüdõ: nóta 5, 6, 7
- Ondó‘Ogre’Andor: nóta nuku